Guus Kuijer: Minden dolgok könyve (részlet)

Posted on 2015. január 3. szombat Szerző:

0


Kuijer_MindenDolgok-bor180Thomas olyan dolgokat is látott, amelyeket mások nem. Nem tudta, miért, de ez, amióta csak az eszét tudta, így volt. Emlékezett a napra, amikor hatalmas jégeső zúdult a városra. Thomas beugrott egy kapualjba, és látta, ahogy a jég leveri a fákról a leveleket. Hazarohant.

– Hirtelen ősz lett – kiabálta. – Lehullottak a levelek a fákról.
Anyja kinézett az ablakon.
– Ugyan – mondta. – Honnan veszed ezt?
Thomas látta, hogy mamának igaza van. A fák még tele voltak levéllel.

– Nem itt – mondta –, de a Jan van Eyck utcában a járdát és az utcát is levelek borítják.

– Vagy úgy – mondta mama. Thomas látta az arcán, hogy nem hisz neki.

Felment a szobájába, és elővette a füzetet, amelybe a könyvét írta.

A könyv címe az volt, hogy Minden dolgok könyve. Thomas elővette a tollát, és írni kezdett.

„Olyan hatalmas jégeső volt, hogy leverte a leveleket a fákról. Ez tényleg így történt, a Jan van Eyck utcában, kilencéves koromban, 1951 nyarán.”

Kinézett az ablakon, hogy gondolkodjon, mert ablak nélkül gondolkodni sem tudott. Vagy fordítva: ha volt a közelében egy ablak, mindjárt gondolkodni kezdett. Aztán így folytatta: „Ha nagy leszek, boldog leszek.”

Hallotta, hogy hazaért az apja, és azt gondolta: Már fél hat, és még mindig nem tudom, miről szóljon a könyvem. Tulajdonképpen miről szoktak szólni a könyvek?

Vacsoránál aztán megkérdezte.

– A szerelemről, meg ilyenekről – kuncogott a nővére, Margot, aki gimnáziumba járt, és olyan buta volt, mint a tök.

De az apja másképp gondolta:
– Minden fontos könyv Istenről szól.
– A szerelemről és Istenről szólnak – mondta mama, de apa olyan szigorú pillantást vetett rá, hogy egészen belevörösödött.

– Ki szokott olvasni ebben a családban? – kérdezte.
– Te – felelte Thomas anyja.
– Hát akkor ki tudhatja, miről szólnak a könyvek? Te vagy én?
– Te – válaszolta mama.
Ha nagy leszek, boldog leszek, gondolta Thomas, de nem mondta ki hangosan. Az anyjára nézett, és látta rajta, hogy szomorú. A legszívesebben felállt volna, hogy magához ölelje, de ilyesmiről szó sem lehetett. Maga sem tudta, miért, de ez lehetetlen volt. Hát csak ült mereven a székén.

Margot megint kuncogott. Hogy lehet valaki ilyen tyúkeszű!

– A Jan van Eyck utcában úgy zuhogott a jégeső, hogy minden levél lehullott a fákról – közölte Thomas.

A spanyol kiadás címlapja (Forrás: Origo)

A spanyol kiadás címlapja (Forrás: Origo)

Mama ránézett és elmosolyodott. Olyan boldogan nézett a fiára, mintha az végül mégis magához ölelte volna.

Ez a mondat egy titkos üzenet, amit csak mama érthet, gondolta Thomas. Igaza volt, mert apa és Margot fel sem pillantottak a tányérjukból.

Guus Kuijer [ejtsd: kgűsz káüjer]

Guus Kuijer [ejtsd: kgűsz káüjer]

Amikor este mama lefektette, megkérdezte Thomast:
– Szépeket fogsz álmodni, kis álmodozóm?
Thomas bólintott.
– Kedves vagyok, igaz? – kérdezett vissza.
– Te vagy a legeslegkedvesebb fiú az egész világon – válaszolta mama. Átölelte Thomast, és magához szorította. Thomas érezte, hogy mama halkan pityereg. Szinte jéggé fagyott a lelke, és azt gondolta: Isten rettenetesen megbünteti majd apámat, mondjuk bubópestissel, vagy valami effélével.

De később, amikor magára maradva meredt a sötétbe, megijedt, hátha Isten megharagudott rá. Ezért azt mondta:

– Nem tehetek róla, hogy miket gondolok. És nem is gondolom komolyan, úgyhogy igazából nem is számít. Azt sem tudom, mi az a bubópestis.

Aztán elnyomta az álom.

Fordította: Wekerle Szabolcs

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Kolibri Kiadó, Budapest, 2014