Xénia | Az elmúlt évhez hasonlóan a Gittegylet.com idén is arra biztat mindenkit, hogy ünnepelje vele együtt rendhagyó módon a Magyar Költészet napját. Április 11-én posztoljunk verset az utcára, legyen egy vers a hirdetőoszlopokon, irodák üzenőfalán, két eladó/kiadó hirdetés között, és minden legálisan »posztolható» felületen. A helyszín a fantáziátokra van bízva – erről már tavaly […]
március 27, 2015
Szerző: olvassbele
| Első fejezet | Az arcába tűző nap és a közelben csordogáló víz csobogása térítette magához, a hátán feküdt. Szikrákat hányó sajgás járta át látóidegét, tarkója táján szűnni nem akaró lüktetést érzett, bár fájni nem fájt – a kezdődő migrén távoli mennydörgése. Az oldalára fordult, és ülő helyzetbe tornázta magát, aztán magzatpózba kuporodott. Ki sem […]
március 27, 2015
Szerző: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Az én türelmemnek is van határa. Komolyan. Ha olyan könyvet kezdek el olvasni, ami több mint ígéretes, majd azért nem tudok belefeledkezni, mert a fordító kifejezetten slendrián munkát végzett, az csak az egyik dolog. De ha már kényszert érzek arra, hogy kijegyzeteljem a gyöngyszemeit, akkor baj van. Messze nem elég, sőt, […]
március 26, 2015
Szerző: olvassbele
Augusztus 25-e a nyár legforróbb napja volt, megdőlt minden melegrekord. Fekete cipőben, élére vasalt, sötétkék menedzserpantallóban és rácsos, fehér atlétatrikóban ültem az asztalomnál. A ventilátor zörgött, a légkondit még nem szerelték be. Dőlt rólam a víz. Az utcán alig volt ember, a város szinte kihalt, aki csak tehette, vízpartra ment. Én nem mentem vízpartra, mert […]
március 26, 2015
Szerző: olvassbele
Lőrincz Dorottya | Tudtad, hogy miután meghalunk, egy pályaudvarra kerülünk? Vagy, hogy igazából nincs is halál? Hogy a vér igazi gasztronómiai különlegesség, és ezerféleképpen lehet elkészíteni? Hogy a kisiklott életekért általában a szerelem okolható? Hogy vannak dolgok, amik egyszerűen eltűnnek, felszívódnak a semmibe? Például a nők és fél pár zoknik… Ilyen és ehhez hasonló fontos […]
március 25, 2015
Szerző: olvassbele
– Sol, azt hiszem, fényt láttam a kapunál. Geiber tudta, hogy felesége nem hisztérikus típus. Többek között azért csodálta az asszonyt, mert az mindig olyan nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Éppen ezért azonnal felugrott a bőr karosszékből, amikor meghallotta a fenti szavakat, még a könyvet is kiejtette a kezéből, amit addig olvasott. Miriam tudta, mit kell […]
március 25, 2015
Szerző: olvassbele
Kisantal Tamás | A náci korszakot sokáig meglehetősen egysíkúan mutatták be az olyan népszerű műfajokban, mint mondjuk a krimi, a kalandregény vagy a kémtörténet. Hősies katonák, csavaros eszű kémek, minden áldozatra kész ellenállók álltak szemben gonosz, szadista vagy a parancsokat vakon végrehajtó nácikkal. Küzdelmük a jó és a rossz fekete-fehér, sablonos harca volt. Az utóbbi […]
március 24, 2015
Szerző: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | A hideg futkos a hátamon. Az imént fejeztem be a Magányos utazót, késő este van, egyedül ülök itt a hegyen, és azon gondolkodom, hogy miért kellett nekem ebbe a könyvbe belekezdeni egyáltalán? Ha az volt a célom, hogy ne merjek kinézni az ablakon a sötét erdőre, akkor gratulálhatok magamnak, ezt sikerült […]
március 24, 2015
Szerző: olvassbele
| I. | 1 | Walter Henriksen a konyhaasztalnál ülve kétségbeesetten igyekezett magába tömni valamennyit a reggeliből, amit a felesége tett elé. Baconos rántotta. Hering, kolbász és ropogós kenyér. Egy csésze frissen forrázott tea gyógynövényekből, melyek a saját kertjükben termettek. Abban a kertben, ami után a neje annyira vágyott, hogy végül megvették azt a házat […]
március 23, 2015
Szerző: olvassbele
Jeges-Varga Ferenc | A Szent Korona ma már jobbára szimbolikus erejű műkincs, nagy tisztelettel körülvett hatalmi ékszer, és persze nemzeti ereklye. De évszázadokon keresztül a magyar alkotmányosságot testesítette meg, mint az alaptörvény és az egész jogrendszer hivatkozási alapja. Egyesítette a Magyarország területén élőket, egybekötötte a magyarság évezredes történelmét. Nélküle nem is létezhetne ma a magyar […]
március 23, 2015
Szerző: olvassbele
ELSŐ RÉSZ | 1. | – Meg kell ígérnie, hogy erről soha nem beszél senkinek, Wertheimer. Csak akkor, ha titoktartási fogadalma alól én vagy megbízottam felmenti. – Gróf Ambrózy Gyula elhallgatott. Jobb kezével résnyire félrehúzta a függönyt, és úgy kémlelt ki rajta, mintha valakit várt volna. Türelmesen álltam és vártam, hogy folytassa. Neki ezt kellett […]
március 22, 2015
Szerző: olvassbele
Bogárdi Iván | Az időutazás az irodalomban általában fantáziajáték. Moldova György írásában ugyancsak időutazásról van szó, egy egész ország lép vissza a legsötétebb közelmúltba. Pontosabban egy könnyen felismerhető személyiség állítja vissza a naptárt – és ami a legrosszabb, az átállás eléggé simán megy. Nem a fantázia korlátlanságát csodáljuk, hanem hahotázva elborzadunk, hová jutott már most […]
március 21, 2015
Szerző: olvassbele
Tóth Gergely | Az embert bármikor elragadhatják a kalandok, csak jókor kell lenni jó helyen. Ez a közhelyszerű szabály kap újabb bizonyítást Ungvári Tamás regényében, amikor névtelen főhősünket – akit az olvasó így akaratlanul is az íróval azonosít, nyilván szándékosan – a kissé elhúzódó egyetemi tanulmányai finanszírozására vállalt mosogatói és pincéri munka gyakorlása közben megszólítja […]
március 20, 2015
Szerző: olvassbele
1 | Haptikák A hivatalos álláspont szerint Flynne bátyja nem szenvedett poszttraumatikus stressz szindrómában, de a haptikák néha zavart okoztak. Ezeknek a tetoválásoknak a nyoma állítólag egy fantomvégtagra hasonlított. A háborúban varrták Burtonre őket, hogy a férfi tudja, mikor kell rohannia, mikor kell fedezékben maradnia, mikor kell győzelmi táncot lejtenie, milyen irányban kell lőnie, és […]
március 27, 2015
Szerző: olvassbele
0