Browsing All posts tagged under »moldova_györgy«

Moldova György: Kegyelemkenyér 1. (részlet)

május 29, 2017 Írta:

0

II. | A múlt dicsérői | Hódmezővásárhely | 1 | Vizsgálódásom első színhelyére, Hódmezővásárhelyre nem visz le közvetlen gyorsvonat, Szegeden át kell szállni egy kis dízelvontatású szerelvényre, a várakozással együtt az út három órát is igénybe vesz. Nem sokat tudtam a városról, csak átutazóban jártam arrafelé, most megpróbáltam kihasználni az időt, a könyvtárból kivettem Nagy […]

Sötét kép feketével festve | Moldova György: Kegyelemkenyér 1.

május 29, 2017 Írta:

0

Cserhalmi Imre | A riport műfaja kihalófélben van Magyarországon. Nem mindenhol. Például Lengyelországban még az utóbbi években is virágzott. Persze a riport strapás teendő, csak az művelheti igazán, aki szerint „gyalogolni jó”, ahogyan az egyik jelentős író-riporter, Móricz Zsigmond írta. Telefonon gyűjtött információval, egyetlen emberrel folytatott futó beszélgetéssel csak a riporter felületességét, esetleg szerkesztőségének igénytelenségét […]

Vészjóslat | Moldova György: Zsidómentes övezet

március 22, 2015 Írta:

0

Bogárdi Iván | Az időutazás az irodalomban általában fantáziajáték. Moldova György írásában ugyancsak időutazásról van szó, egy egész ország lép vissza a legsötétebb közelmúltba. Pontosabban egy könnyen felismerhető személyiség állítja vissza a naptárt – és ami a legrosszabb, az átállás eléggé simán megy. Nem a fantázia korlátlanságát csodáljuk, hanem hahotázva elborzadunk, hová jutott már most […]

Timur Vermes: Nézd ki van itt (részlet)

november 18, 2013 Írta:

0

| XXIII. | Az a baj ezekkel a parlamenti képviselőkkel, hogy egyszerűen semmit nem értettek meg. Miért háborúztam? Hát nem azért, mert szeretek háborúzni! Gyűlölök háborúzni. Ha még élne Bormann, akárki megkérdezhetné, ő rögtön alátámasztaná ezt az állítást. Szörnyű a háború, boldog örömmel átadtam volna a feladatot, ha akadt volna rá nálam jobb jelölt. Egyelőre, […]

Mögöttem a jövőm | Timur Vermes: Nézd ki van itt

november 18, 2013 Írta:

0

Kleyer Éva A csönd az, ami először feltűnik Hitlernek, amikor 2011 augusztusában Berlin közepén egy grundon életre kel. Se légvédelmi ágyúk, se szövetséges bombázók, se szirénák? Pedig az utolsó emléke, Évával este a bunkerben, oly békés volt, eltekintve persze az odakünn tomboló eszeveszett háborútól, de aztán filmszakadás, és most itt ebben a gyanúsan békés Berlinben… […]