Mögöttem a jövőm | Timur Vermes: Nézd ki van itt

Posted on 2013. november 18. hétfő Szerző:

0


Vermes_Nézd ki van itt-bor180Kleyer Éva

A csönd az, ami először feltűnik Hitlernek, amikor 2011 augusztusában Berlin közepén egy grundon életre kel. Se légvédelmi ágyúk, se szövetséges bombázók, se szirénák? Pedig az utolsó emléke, Évával este a bunkerben, oly békés volt, eltekintve persze az odakünn tomboló eszeveszett háborútól, de aztán filmszakadás, és most itt ebben a gyanúsan békés Berlinben… De hol lehet Dönitz, Bormann és Éva? Hol van egyáltalán a bunker? A Führernek bunkerre van szüksége. És a népére, természetesen.

Az alapszituáció – Hitler napjainkban újra itt terem –, nem új. Timur Vermes még középsősként egy német óvoda udvarán szaladgált, amikor 1972-ben Moldova György Titkos záradék című szatírája megjelent. Ott hű bajtársai keltik fel Adolfot hibernált állapotából, és tanácsadói javaslatára az érett szocializmus Magyarországán kezdi ismerkedését az új környezettel. Rácsodálkozik a vidéki elvtársak életére, uram-bátyám kapcsolatrendszerére, esztelenségeire (hiszen itt nem sok minden változott!), olyannyira elámul, hogy még a pálinkás-pörköltes dínomdánomban is részt vesz – antialkoholista vegetáriánus létére. Majd amikor egy félreértés folytán lehetőség nyílik rá, rögtön szervezni kezdi a nemzeti szocialista „rendet”, a lakosság buzgó egyetértésével és közreműködésével. Moldova tükröt tol a hetvenes évek béli tunya kispolgári társadalom orra elé, s felvillantja, hogy a regnáló szocializmus és a nemzeti szocializmus bornírtsága között csak nagyítóval lehet különbséget találni.

Timur Vermes könyve témaválasztásában, de nem többen hasonlít Moldováéra: első olvasatban rácsodálkozunk mai világunkra egy már hatvan éve halott ember szemével. Hitler azonban semmi hasonlóságot nem vél felfedezni saját korával, sőt saját világnézetének, háborús tapasztalatainak tükrében vizsgálja korunk emberének elpuhult, liberális, kaotikus, szervezetlen és felületes hétköznapjait.

Ez a könyv – Nézd, ki van itt – irgalmatlanul vicces, döbbenetes és ijesztő egyidejűleg. Olvasás közben küzdünk a „de hát ebben igaza van!” érzésünk ellen, rajtakapjuk magunkat, amint szívből nevetünk HitlerREL és nem rajta! Timur Vermes merészen egy MAJDNEM szerethető figurát teremtett Hitleréből, akinek vannak mulattató emberi gesztusai, érzelmei, okos és logikus, de ugyanakkor minden gondolatát átitatja a nemzeti eszme, a rendhez és az uralkodói, parancsoláshoz szokott attitűd, s akkor az ember hátán mégis csak a hideg futkos. A szerző ezzel az effektussal végig az érzelmeinkkel, idegeinkkel játszik.

Hihetetlenül bátor húzás, hogy Vermes főhősével mondatja ki jelen korunk éles politikai- és társadalomkritikáját, de szinte egyidejűleg fülünkbe harsog a régi kőkemény, szókimondó antiszemita propaganda. „A zsidó-téma egyáltalán nem vicces!” – mondja Hitler, s a helyzet komikuma az, hogy ebben egyetért környezetével, csak éppen ő teljesen mást ért rajta!

Igen, nézzük csak, ki ez itt! Ami, ugye, úgy totyog, mint egy kacsa, hápog, mint egy kacsa, és még sárga is, az bizonyosan egy kacsa. S ha napjaink Berlinjében megjelenik egy Hitler-szerű figura, aki teljesen úgy néz ki, úgy öltözik, úgy eszik, gondolkozik és beszél, mint Hitler, akkor? Hogyhogy senki nem akarja elhinni, hogy ő ismét itt van? Látják, kissé meg is rökönyödnek, csodálkoznak, hogy lehet ennyire tökéletes, de nem hiszik el.

„Tagadja, amit lát, mert aminek nem szabad lennie, az nem is lehet”. Pedig Adolf önmagát adja, nézetei a régiek, személye teljesen autentikus, annyira meggyőző, hogy mindenki elfogadja, mint zseniális parodistát. S valóban, napjaink felemelkedési lehetősége – a politika mellett, persze – a média világa. Csakhogy ő nem zseniális komikus (Chaplin-imitátor), hanem a legigazibb önmaga, ugyanolyan gonosz és ördögi, mint egykor.

Az a mód, ahogy ma a médiasztár születik, ahogy egy senki pillanatok alatt a semmiből, akár érdemtelenül is ünnepelt celebbé válhat, nos ez teremti meg a feltámadt Hitler számára az újrakezdés lehetőségét. A hitetlenkedés, hogy nem lehet ő, de ugyanakkor a meggyőző önazonossága, a média szenzáció iránti igénye, a nézettségi számok és bevételek röpítik a média szárnyán vissza a közismertségbe. És persze a „nép” látens neonáci és antiszemita érzései, mit tagadjuk.

A szatíra bonckése kíméletlenül feltárja napjaink társadalmának fura ellentmondásait, kő kövön nem marad. A frissen feltámadt Führer szemrevételezi környezetét, precíz logikával megvizsgálja, aprólékosan és intelligensen elemzi a számára új jelenségeket, beilleszti önnön régimódi világszemléletébe, majd hidegvérrel használja saját céljaira. Ezek a célok nem változtak, az emberanyag sem – bár megfelelő nevelés híján elpuhult, véli Hitler –, s napjaink technikai és társadalmi lehetőségeinek zseniális manipulálásával elindul a felemelkedés útján.

Herr Führer (ahogy szólítják) komikusnál komikusabb szituációk során hódítja meg az információs társadalmat, a tévékészüléket, a mobiltelefont, de legnagyobb elismerést és ámulatot az „internecc” váltja ki belőle. Ha annak idején mindez a lehetőség rendelkezésükre állt volna! Hogy örült volna Göbbels! – gondolja. Azt azért nehezen emészti meg, hogy sem a „hitleradolf”, sem ennek bármilyen variációja nem elérhető email-címnek, mert mind foglalt már…

A könyv Németországban milliós példányszámban kelt el. A siker egyik magyarázata az aktuális német belpolitika és szereplőinek nagyon éles nyelvű karikatúrája és kritikája, az utalások konkrét médiaszemélyiségekre, jelenségekre, visszásságokra. Ez a vonulat a magyar olvasók számára (sajnos) alig követhető, de ez semmit nem von le a mű élvezeti értékéből. A tanulságok általános érvényűek, hiszen a modern fogyasztói társadalom jelenségei, a politika és a média világa nálunk ugyanilyen automatizmusok alapján működik. Hitler demagógiája alig különbözik mai pártjaink demagógiájától. Megdöbbentő, hogy a pártok valódi vezetői szinte vetélkednek, melyikük soraiban tudná kamatoztatni az ő javukra a politikai tehetségét.

A könyv nyelvezete briliánsan tükrözi az eredeti Hitler-beszédek fordulatait, közismert szlogenjeit. Timur Vermes alaposan tanulmányozhatta a Hitler-beszédeket, a Führer közismertté vált jelszavai, mondatai markánsan köszönnek vissza. Mi sajnos (hál’ Istennek) nem ismerjük ezeket, ám a történészek és neonáci Hitler-rajogók nevében nem nyilatkozhatunk. Külön figyelemre méltó Nádori Lídia szenzációs és nagyon igényes fordítása, és szerencsés módon nem változott meg sem a borító frappáns grafikája, sem az eredeti tipográfia.

Timur Vermes

Timur Vermes

Timur Vermes: Nézd ki van itt
Libri Könyvkiadó, 2013
340 oldal, 3990 Ft
ISBN 9789633102329

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

2011 nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban.

Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla.