Még egy unikumot, főúr! | Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom

Posted on 2015. március 26. csütörtök Szerző:

0


Cserna_Veszett-paradicsom-bor180Lőrincz Dorottya |

Tudtad, hogy miután meghalunk, egy pályaudvarra kerülünk? Vagy, hogy igazából nincs is halál? Hogy a vér igazi gasztronómiai különlegesség, és ezerféleképpen lehet elkészíteni? Hogy a kisiklott életekért általában a szerelem okolható? Hogy vannak dolgok, amik egyszerűen eltűnnek, felszívódnak a semmibe? Például a nők és fél pár zoknik… Ilyen és ehhez hasonló fontos dolgokat tanulhatunk Cserna-Szabó András legújabb könyvéből – és persze még ennél sokkal többet is.

Az írótól nem áll messze a novella műfaja, több kötetnyivel előrukkolt már. Ezúttal női neveket választott címnek – egészen pontosan huszonhetet – és fűzte csokorba őket. Mind hasonlít egy kicsit egy másikra, és mégis mind más, de a szerző egyedi stílusa, markáns hangvétele mindenütt megjelenik. Néhány írás a jelenben játszódik, mások a múltban, megint másoknál teljesen irreleváns az idő. Van, ahol a szereplők – teljesen mellékes – nevét sem tudjuk, máskor mindenkit egy Star Wars karakter után neveztek el, megint másutt pedig történelmi-irodalmi személyek jelennek meg, és magával Móricz Zsigmonddal ülhetünk egy asztalnál, miközben töltött borjúszegyet fogyaszt. Olvashatunk abszurd történetet, valóságosnak tűnőt, és olyat is, amire a nyakamat tenném, hogy megtörtént. Sok sorsot, történetet lezár, de van nyitva hagyott is, és sosem tudjuk meg mi lesz a sztori (vagy a főhős) vége.

A Nyuszi című írás pontosan a kötet közepén kapott helyet. Egy fővárosi hentesüzletben ebédel két barát, és miután megállapítják, hogy a halál csupán illúzió – e ponton megismerkedhetünk Robert Lanza elméletével és a biocentrizmussal egy gondolatmenet erejéig –, majd olyan abszurd dolgok történnek a szokásosnak induló kedden, ezen a hétköznapi helyszínen, hogy az ember hirtelen azt se tudja, mit gondoljon. Mit sem sejtve, békésen olvassuk, és egyszer csak képen vágja az embert az abszurditás. Ráadásul nem is képtelenségekkel, mert semmi olyan nem történik, ami fizikailag ne történhetne meg. Nem egy sci-fi történetben olvasunk a világvégéről, és természetfeletti jelenségeknek sem leszünk tanúi. Egyszerűen csak szörnyen bizarr dolgok történnek. Bárkivel megeshetnének ezek, akár velünk is…

»– De miért ölte meg Euronymoust Vikernes? – kérdezi kíváncsian Bélessy egy csontot szopogatva. Károly bácsi még mindig késsel feszegeti az aktatáskát és bőszen kurvaanyázik.
– Nem lehet tudni. Nem derült ki soha – mondja Müller.
– Nem lehet, hogy Vikernes tudta, hogy valójában Euronymous ölte meg Deadet, és ezért bosszút állt? – kérdezte Bélessy.
– Ez is lehet. Minden lehet. Nem tudjuk. A lényeg, hogy meghaltak. Euronymous és Dead is. Halottak, nincsenek többé – mondja Müller.
– Azért ez nem egészen így van.
– Hogyhogy nem így van? – kérdezi Müller.«

Vannak persze olyan történetek is, amelyek határozottan próbára teszik a képzelőerőnket, és ami rosszabb (vagy jobb – nem is tudom…) alapjaiban renget(het)ik meg hitünket bizonyos dolgokban. Az életben, a halálban, vagy a halál utáni életben például. A Delila című novellában a Halál egyfajta csendes főszerepet játszik. Három barát találkozik, negyedik cimborájuk temetésén. Azon tanakodnak mi kergethette öngyilkosságba barátjukat, aki oly nagyon megváltozott a halálát megelőző időszakban. Eddig akár klisé is lehetne, de aztán az író egy szürreális utazás keretein belül bevezet minket az öngyilkosság előzményeibe. A hétköznapi egyszerre különleges lesz.

Cserna-Szabó szereti a csattanókat, ez egészen biztos – továbbá a klasszikus rockzenét, a Star Warst és a gasztronómiát. Ezek ugyanis visszatérő vendégszereplői a történeteknek. Nem minden írásának fináléja szól nagyot, de ez nem baj, kell a lazítás is. Némelyik egészen egyszerű véget ér, akadt olyan, amit befejezetlennek gondoltam. Legalábbis meglepődtem, hogy a következő oldalon új kezdődik. De ennek is megvan a maga bája: Cserna-Szabó úgy állítja meg a levegőben varázspálcáját, hogy az ember utána órákig agyalhat, vajon mi történt például a többszörösen ellopott-elrabolt kamionnal.

Nem mindegyik írás tetszett, némelyiket nem tudtam hova tenni. Kerestem benne valami rejtett utalást, valami titkos jelszót, poént. Nem is lehet egy szuszra végigolvasni ezt a kötetet. Darabjai között akad, ami olyan súllyal nehezedik az ember lelkére, hogy időbe telik megemészteni. Cserna-Szabó András a szereplőket sokszor elég naturalista módon ábrázolja, stílusa sem finomkodó. Ha kell, vaskos a szövege, de sehol nem csap át felesleges trágárkodásba.

A Veszett paradicsom nem speciális réteg vagy célközönség számára íródott. Cserna-Szabó rajongói ismerik és kedvelik a szerző stílusát, ők siettek gyorsan beszerezni. De aki még nem találkozott vele, de nyitott az érdekes, hirtelen mélyülő, bizarr, különös látószögű történetekre, nem bánja meg, ha kézbe veszi. Egy biztos: „Kibillent az elviselhetetlen normalitásból.”

Cserna-Szabó András

Cserna-Szabó András

Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom
Magvető Kiadó, Budapest, 2014
316 oldal, teljes bolti ár 3290 Ft
ISBN 978 963 142 9039

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Réges-rég történt már, hogy kiűzettünk a Paradicsomból. Hisszük is, meg nem is, hogy az Éden létezett egyáltalán. Talán elveszett, talán megveszett, talán még mindig ott vagyunk, s újra és újra bűnbe esünk.

Ebben a könyvben a férfiak kallódó Ádámok, akik hol léhán, hol elképesztő elszántsággal vetik bele magukat az önpusztításba, az apokalipszisbe, a nők pedig csábító, rafinált Évák, akik hol ifjú perditák, hol érett szépasszonyok bőrébe bújnak, de mindig taszítanak egyet a lejtőn lefelé csúszó (elvileg) erősebbik nemen. Persze ez a pusztulás egyáltalán nem lehangoló, inkább groteszk, abszurd és vicces. Nemcsak szánjuk hőseit, hanem bizony velük (sokszor rajtuk) nevetünk, s közben nem feledkezünk meg a kulináris és az altesti élvezetekről sem.

Cserna-Szabó András ezúttal a végzetes szenvedélyek női nevek mögé bújtatott katalógusát írta meg.