Browsing All posts tagged under »háború«

Az idegen a hegyen

május 15, 2021 Írta:

0

E G Y  K É P  —  E G Y  T Ö R T É N E T  Laczkó Ilona Adél | Valahányszor a Rysy alatt járok, felrémlik az a régi nap. Hatalmas, hirtelen támadt hóviharban sietek le a hegyről, eszembe jut, hogy a Forbergi-réten ott az Andrássy panzió, ahol kivárhatom a végét. Belépek a […]

Eperjesi Ildikó, Olekszandr Kacsura: Sorskönyv a frontról (előzetes, részlet)

november 13, 2019 Írta:

0

„Örökre az emlékezetembe vésődött az a februári nap, amikor hírül adták, hogy „zöld emberkék” jelentek meg a Krímben. Megkövülten ültem a televízió képernyője előtt, mert megértettem, hogy a második világháború után először Európában egy ország egyszerűen elfoglalja egy szomszédos állam területének egy részét. Aztán kitört a háború a Donyec-medencében (Don­bászban). Lesújtott a civil lakosság szenvedése, […]

A sehová tartozás lélektana | Viet Thanh Nguyen: A szimpatizáns

augusztus 22, 2019 Írta:

0

Pál Attila | „Kém vagyok, alvóügynök, tégla, egy kétarcú ember. Talán nem meglepő, hogy emiatt két lelkem is van” – kezd vallomásába Viet Thanh Nguyen, amerikai-vietnami író főhőse. De hős-e valaki, aki az 1970-es évek elején a dél-vietnámi rezsim titkos­szol­gá­la­tá­ban állva az északiaknak küld jelentéseket? Ráadásul félig francia, félig vietnámi származású, és a sehova be […]

Nico Walker: Kopasz (részlet)

augusztus 5, 2019 Írta:

0

Második fejezet Felültem a Greyhound buszra, hogy meglátogassam Madisont a Rutgersen. Koleszban lakott, és az ágya kicsi volt két személynek, szóval kényelmetlen volt. De legalább a szobatársa hazament a hétvégére. Madison nem szerette a szobatársát. Azt mondta, nagyképű. Megkérdeztem, miért ment haza a szobatársa. Azt felelte, a nagymamája halt meg. Azt mondtam, szegény. Azt felelte: […]

A  három szín ajándéka!? | Nico Walker: Kopasz

augusztus 5, 2019 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | A javában zajló iraki háború poklába, de sokkal inkább Amerikájába viszi el az olvasót a Kopasz, akkor is, ha nagyon nem szeretne odamenni. Sőt ha választhatna, utóbb már senki nem szeretne ott lenni, ahová sodorja a saját… patriotizmusa? …céltalansága? …ostobasága? …opportunizmusa? Mennyi minden vezethet egy éppen érettségizett srácot az önkéntes katonai […]

Steven Pinker: Felvilágosodás most (részlet)

augusztus 2, 2019 Írta:

0

Bár a humanizmus mellett szóló erkölcsi és intel­lek­tuális érvek, azt hiszem, megfelleb­bez­he­tet­lenek, egyesek talán elgondolkodnak, vajon versenytársa-e a vallásnak, a nacionalizmusnak és a romantikus hősiességnek az emberek szívéért folytatott küz­delemben. A felvilágosodás végül azért bukik el, mert nem tud még hozzászólni sem az elsődleges emberi szük­ség­letekhez? A humanistáknak újjászületési talál­­ko­zó­kat kéne tartaniuk, ahol a prédikátorok […]

Itt optimizmus kapható! | Steven Pinker: Az erőszak alkonya

május 18, 2019 Írta:

0

Cserhalmi Imre | A megjelenésétől számított hét évre jutott magyar olvasóhoz ez a könyv. Hét éve is – de az azóta napjainkig tartó időben bizonyára még inkább – ellenérzésünkkel találkozhatna a címének állítása, hiszen számtalan tapasztalatunk, ismeretünk és általános közérzetünk meglehetősen ellentmond neki. Így van ez Amerikában is, ahol írták és publikálták. Szerzője nem véletlenül […]

Hogyan menekült meg Párizs? | Cyril Gely: Diplomácia / Rózsavölgyi Szalon

október 26, 2018 Írta:

0

„Képtelen voltam felfogni, hogy egy ilyen rövid szóban elfér ez a rengeteg dolog és ez a rengeteg ember. Újra meg újra mondogattam ezt a nevet: Párizs, Párizs, és tudtam, hogy itt, és nem máshol dobog a világ szíve.” (Raoul Nordling) „Miért nem néz szembe a valósággal?” – kérdezi a Diplomácia című darabban Raoul Nordling a […]

Csak kicsit belehalunk | Zorin: Varsói melódia / Hatszín Teátrum / Orlai Produkció

július 16, 2018 Írta:

0

Bedő J. István | Van ennek a darabnak néhány kulcsszava. Talán a legsúlyosabb közülük a félelem. Az éppen csak véget ért háború utáni első békeévekben Helga bájos szemtelensége mögött ott a félelem, hogy Moszkvában, lengyelként nemcsak idegen – de még talán gyűlölt ember is. Ami mögött persze a lengyelek hagyományos (és nem alaptalan) ellenszenve lapul […]

Astrid Lindgren: Háborús napló 1939–1945 (részletek)

május 22, 2018 Írta:

0

(1939) Szeptember 1. Ó! Ma kitört a háború. Senki sem hitte. Tegnap délután még a Vasa parkban üldögéltem Elsa Gullanderrel, körülöttünk játszottak és szaladgáltak a gyerekek, mi pedig kedélyesen szidtuk Hitlert, és arra jutottunk, hogy háború azért mégsem lesz, ma pedig! A németek kora reggel több lengyel várost is bombáztak, és minden oldalról benyomultak Lengyelországba. […]

Isten óvja szegény, őrület sújtotta bolygónkat! | Astrid Lindgren: Háborús napló 1939–1945

május 22, 2018 Írta:

0

Pokorny Zsófia | Írói naplókat olvasva az emberbe néha befurakodik az érzés: szabad-e ilyet. Szabad-e a mindennapok emberének privát világába belenézni? Amit magánemberek esetében komoly illetlenségnek tekintünk, arra felhatalmazást kapunk, ha az illető művész? Hiszen a napló műfaja alapvetően annyira személyes, az élet, az alkotó folyamat olyan részleteire enged rálátást, hogy az olvasó elbizonytalanodhat: talán […]

Érzékcsalódások | Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

november 23, 2017 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | Totth Benedek debütáló regénye, a Holtverseny abszurdan szórakoztató helyzeteivel, lendületes, élőbeszédhez közelítő nyelvezetével pillanatok alatt megkedveltette magát a magyar olvasókkal. Még úgy is, hogy sötét atmoszférájú, rémálomszerű látomása a totális nihilizmus himnuszaként is értelmezhető. Ezzel a borongós világlátással és az amerikai kultúra által ihletett műfaji megoldásokkal Totth friss hangot csempészett a kortárs […]

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború (részlet)

november 23, 2017 Írta:

1

Kissé elmosódva A legfurcsább az, hogy nem emlékszem, mikor jutott eszembe, hogy felrobbantsam az óvóhelyet. A fotós negatívjait nézegettem, csinált egy sorozatot az óvóhelyről is, ahol a Gyufáékkal laktunk. A képeken mindenki halott. És bennem is minden fordítva működik. Rettegnem kellene, de nyugodt vagyok. A kapuban állok. Félretolom a gerendákat, és átkúszom a szűk járaton. […]

Jean Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja (részlet)

április 20, 2017 Írta:

0

| 1 | Balázs Márta kacér teremtés volt, és halálosan unta magát Debrecenben, Magyarország egyik isten háta mögötti városában, ahová férjét, a vasúti mérnök Edgárt helyezték 1927-ben megyei főmérnöknek. Márta siratta a maga gondtalan operett-énekesnői életét, amikor még Offenbach és Lehár zenéje pörgette-röpítette. Az a leheletet szegő drukk, mielőtt felmegy a függöny, a nézőtér felajzott […]

Család, magány, barátok | Jean Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja

április 20, 2017 Írta:

0

Somogyi András | Jean Michel Guenassia két történet szálait gombolyítja ebben a címvisszhangokat (Holt költők…) keltő regényben, amelyeket csak a kamaszkorú mesélő, Michel Marini személye kapcsol össze. Az egyik történet egy család széthullása, a másik egy furcsa – Európán belüli migránsokból álló – klub életének megidézése. Párizsban vagyunk, a hatvanas évek elején: folyik az algériai […]

Még élők és holtak | Paolo Giordano: Az emberi test

február 26, 2016 Írta:

0

Somogyi András | Sokféle jelző illik Paolo Giordano könyvére: megrázó, naturalista, szívszorító. Nincs egyenes vonalú története, váltogatja az idősíkokat, az egyes alakok jellemzését, és szeretethiányos életét. Nem könnyű elolvasni, írni róla még nehezebb. A könyv egy szakasznyi olasz katonáról szól, akiket a veszélyes ellenség, a tálibok területére vezényeltek. A mű főszereplője Alessandro Egitto orvos főhadnagy […]

Működteti a WordPress.com.