Pál Attila |
„Kém vagyok, alvóügynök, tégla, egy kétarcú ember. Talán nem meglepő, hogy emiatt két lelkem is van” – kezd vallomásába Viet Thanh Nguyen, amerikai-vietnami író főhőse. De hős-e valaki, aki az 1970-es évek elején a dél-vietnámi rezsim titkosszolgálatában állva az északiaknak küld jelentéseket?
Ráadásul félig francia, félig vietnámi származású, és a sehova be nem fogadottságot hol öntudatlanul, hol nagyon is tudatosan mindenhová tartozással, a „fattyú” bélyeget a „mindenkinél különb” fölényével igyekszik kompenzálni mind a külvilág, mind önmaga számára. A kettős énhez – túl a látszólag nem bonyolult, mégis feloldhatatlan nemzetiségi és politikai dilemmákon – hozzátartozik a hősünk lelkében folyó örök harc a forró érzelmek és a hideg számítás, a közömbösség rideg maszkja és a lelkiismeret háborgása között.
A történet a dél-vietnámi rezsim bukásának napján kezdődik, a kollaboráns kormányzat és hadsereg vezetőinek menekülésével, amit drámaivá tesz az északiak támadása, valamint az ellentmondás a sok menekülő és a csekély szállítókapacitás között. Kétségbeesett a tülekedés a katonai szállítógép helyeiért, és ezt köríti a saigoni reptéren maradt holtak és élők tragédiája. A Vietnámtól Kaliforniáig tartó hosszú úton közös volt az utolsó repülőgép menekülőinek álma: eljutni az Ígéret földjére, ott új, gazdagabb életet felépíteni, vagy mielőbb visszatérni a szülőhazába.
Az álmok, vágyak céljaival szemben azonban ott áll szilárdan és látszólag megmásíthatatlanul az idegen föld, az idegen, közömbös vagy egyenesen ellenséges környezet. Folytatódik a kiábrándulás az amerikai kokakólás, hamburgeres, fridzsideres, mégis rideg, személytelen és barátságtalan szabadság álomvilágából, amelynek egyenes következménye a vegetálás, a legtöbbjüket egyre erősebben, olykor elviselhetetlenül gyötrő honvágy. Ezt nem csillapítja a viszonylagos létbiztonság, inkább kalodába zár a kilátástalanság.
Közülük némelyek katonai vagy politikai vezetőként Saigonban is palotákban laktak, szolgák lesték minden kívánságukat, már megízlelhették az amerikai lét egyfajta tárgyi luxusát, a politikai összeköttetések adta kiváltságokat. Amerikában, menekültként azonban a tekintélyük csak nagyon szűk körre korlátozódik, anyagilag nem jutnak följebb a helyi alsó középosztály szintjénél, meg kell ismerkedniük a mindennapi betevőért vívott küzdelemmel. Viet Thanh Nguyen főhőse elbeszélésén át szemléletes képet fest az emigránsok sorsáról, boldogulásuk, magánéletük buktatóiról, a hozott és szerzett túlélési technikákról, a kirekesztettség (pontosabban be nem fogadottság) gyakorlati és lelki gyötrelmeiről.
A meneküléssel azonban nem ért véget a háború. A veszteseket a győzedelmes visszatérés hiú ábrándja fűti, pedig aki képes felmérni a katonai és politikai viszonyokat, beláthatja, hogy szervezkedésük, készülődésük reménytelen. A főhős ezt tökéletesen átlátja, szerepéből mégsem tud (talán nem is akar?) kilépni. Szervezi a visszatérést, mindent elkövet, hogy kiléte, tevékenysége ki ne derüljön – de közben minden mozzanatot megír észak-vietnami összekötőjének. Még egy eleve kudarcra ítélt, partizánakciónak is alig nevezhető visszatérési kalandban is szerepet vállal, kockáztatva, hogy akár túl sem éli. De életben marad, „elvtársai” (feltéve, hogy egy kettős ügynöknek lehetnek közös elvei bárkivel) elfogják, s ekkor kezdődik kálváriája.
Ami a fogságba esésig történt Nguyen főhősével, könnyed kalandnak tűnhet a rabság hétköznapjaihoz képest. A szerző pontosan, érzékletesen ír a vietnámi – és feltehetőleg a kínai, észak-koreai, valamint a korábbi szibériai és kelet-európai – úgynevezett átnevelőtáborok világáról, a válogatott kínzásokról, a foglyok testi-lelki gyötrelmeiről. A kihallgatók és őrök kegyetlensége mögött lelki támaszként áll a hit a kommunista eszmében és saját hazafiságukban.
A regényből pontos képet kapunk arról, hogy a hetvenes évek derekán még javában dúló katonai és ideológiai hidegháború miképpen csapódott le a nagyhatalmi sakkjátszma hadszínterein. De Nguyen a szöveg mögött megmutatja a megosztott társadalmat, a szétszakadó vagy éppen minden fordulatot túlélő barátságot, a tragédiákat, amelyeket a gondolkodást, az érzelmeket, a tetteket átjáró ideiglenesség okoz.
A főhős vallomását átszövő elmélkedések plasztikus hátteret festenek a történet kalandregényeket, kémhistóriákat és krimiket idéző izgalmaihoz.
Viet Thanh Nguyen
Viet Thanh Nguyen: A szimpatizáns
Fordította: Csonka Ágnes
Alexandra Kiadó, Pécs, 2018
416 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3399 Ft
e-könyv változat 2549 Ft
ISBN 978 963 447 2322
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Viet Thanh Nguyen Pulitzer-díjas regénye nem véletlenül aratott világszerte elsöprő sikert. Graham Greene-t idéző lenyűgöző prózája mély együttérzéssel beszél a háború embertelenségéről és a hazájuktól elszakadt bevándorlók identitásválságáról, ugyanakkor megsemmisítő humorral tárja fel Kelet és Nyugat ambivalens kapcsolatát.
A szimpatizáns erőteljes, gondolatébresztő alkotás, amely kíméletlenül szembesíti az olvasót korunk talán legfontosabb társadalmi problémáival.
Olvass bele 
Posted on 2019. augusztus 22. csütörtök Szerző: olvassbele.com
0