Browsing All posts tagged under »pál_attila«

Az elszászi libalegelőtől a londoni Emirates stadionig | Arsène Wenger: Életem piros-fehérben

január 24, 2021 Írta:

0

Pál Attila | A futball minden: játék, szenvedély, szórakozás, munka, kenyérkereset, küzdelem, üzlet – azaz maga az élet. Legalábbis azok számára, akiket mindennél jobban elbűvöl a labda pattogása a gyepen, a hálót érő bőrgolyó összetéveszthetetlen hangja, a gól öröme, a győzelem, a bajnoki vagy más trófea megszerzésének mámora, a szurkolók tízezreinek tomboló biztatása, amely erőt […]

Kirándulás a földi pokolba | Michael Crichton: Kongó

december 17, 2020 Írta:

0

Pál Attila | Különös vonzereje van egy regénynek, ha a címe egyetlen szó, amely önmagában nem árul el semmit a műről, mégis képzetek és várakozások garmadáját kelti a kíváncsi olvasóban. Nos, persze nem mindegy, hogy a megjelölt földrajzi hely mondjuk egy kietlen, unalmas sivatag (bár ott is történhetnek csuda dolgok) vagy a millió titkot rejtő, […]

Bern, Marseille, Irapuato | Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról

augusztus 1, 2020 Írta:

0

Pál Attila | A magyar labdarúgás történetének két legnagyobb rejtélye: hogyan nem lett világbajnok 1954-ben az évek óta a földkerekség legjobbjaként számon tartott magyar Aranycsapat, illetve mi okozta a szépreményű, Mezey-féle válogatott látványos és máig fájó kudarcát az 1986-os világbajnokságon. Noha mindkét témában számtalan publikáció látott már napvilágot érintettek és „kívülállók” (újságírók, írók) tollából, és […]

Táncoló lábak vagy csikorgó fogak? | Jonathan Wilson: A Barcelona-örökség

április 4, 2020 Írta:

0

Pál Attila | Már a cím is elgondolkodtató. A lényeg ugyanis a hosszú cím utolsó része: „harc a futball lelkéért”. A labdarúgás eredetileg csak játék volt. Célja a szórakoztatás, kezdetben azé, aki űzi, később pedig azé is, aki nézi. Elég, ha azt az önfeledt, gyermeki örömet látjuk, amikor kergetik, dobják, rúgják a labdát, akár céllal, […]

Hitek és hitetlenségek | Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

január 25, 2020 Írta:

0

Pál Attila | Nem szeretem az általánosításokat, mint a német precizitás, az angol hidegvér, a magyar vendég­szeretet és a többi. Hiszen attól, hogy egy nemzet tagjai vagyunk, miért lennénk egyformák? Ám vitathatatlan, hogy az évszázadokon át egy kö­zös­ségben (nemzetben) élőknek alakulnak ki saját­ságos – ám ettől a közösség nem minden tagjára feltétlenül érvényes – tulajdonságai, […]

A sehová tartozás lélektana | Viet Thanh Nguyen: A szimpatizáns

augusztus 22, 2019 Írta:

0

Pál Attila | „Kém vagyok, alvóügynök, tégla, egy kétarcú ember. Talán nem meglepő, hogy emiatt két lelkem is van” – kezd vallomásába Viet Thanh Nguyen, amerikai-vietnami író főhőse. De hős-e valaki, aki az 1970-es évek elején a dél-vietnámi rezsim titkos­szol­gá­la­tá­ban állva az északiaknak küld jelentéseket? Ráadásul félig francia, félig vietnámi származású, és a sehova be […]

Csillag Péter: Ady stoplisban (részlet)

július 22, 2019 Írta:

0

Karinthy Ferenc (1921–1992) Labda a Gellérthegyen Dél van, augusztus: Marci egyedül ül a napsütötte verandán, és Hevesi Sándor dramaturgiai dolgozatait olvassa, jegyzeteket készít. Valaki beszól a kerítésen: – Hol van apukád? – A parton fejel a gyerekekkel. Karinthy Ferenc önmagáról és gyermekéről írt karcolata (Apák és fiúk) nem hagy kétséget afelől, hogy a lábtenisz, a vízi […]

Modern ifjak villámgyors darutánca | Csillag Péter: Ady stoplisban

július 22, 2019 Írta:

0

Pál Attila | Hogy kerül a zsíroskenyér a meisseni porcelán tányérra? – fortyant fel egykor kedves ismerősöm, amikor azt találtam mondani, hogy a labdarúgás bizonyos színvonalon felül már művészet. Akkoriban olyan általam látott és csodált futballcsillagok jártak az eszemben: Pelé, Edu, Franz Beckenbauer, Günther Netzer, Johann Cruyff, Diego Maradona, Michel Platini vagy éppen Gianni Rivera. […]

Matt & Tom Oldfield: Maradona (részlet)

június 6, 2019 Írta:

0

1. | Argentína világbajnok hőse Mexikó – 1986. június 29. Diego felhúzta a csapatkapitányi karszalagot, és a dicsőségre gondolt. Ez volt az álma, amióta csak az eszét tudta – megnyerni a világbajnoki döntőt hazájának, Argentínának. A futballban semmi sem érhet többet ennél. – Hogy érzed magad? – kérdezte tőle a csapat vezetőedzője, Carlos Bilardo az […]

Csak futball és semmi más | Matt & Tom Oldfield: Maradona

június 6, 2019 Írta:

0

Pál Attila | Ha ma az utcán bárkit megkérdezünk, hogy ki (volt) a futballtörténelem tíz legnagyobb alakja, Maradonát valószínűleg senki nem hagyja ki, ahogy Pelét, Puskás Ferencet vagy a ma hőseit: Cristiano Ronaldót és Lionel Messit sem. Utóbbi azért is érdekes, mert az ezredforduló utáni években éppen őbenne látták az isteni Diego utódját, mi több […]

Ha tudsz nevetni a bosszúságokon, örök derű az életed | Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

május 8, 2019 Írta:

0

Pál Attila | Hogyan lehetnek mesék népellenesek? – akadtam fenn már a címen. Hiszen a mese eredendően népi műfaj, a szegény emberek vágyait, gondolkodását, igazságérzetét tükrözik vissza, tehát – vélem én – eleve nem lehetnek úgymond népellenesek. De ha mégis, mitől azok? Ráadásul a mű eredeti címének szó szerinti fordítása: Elbeszélések a hazáról.* Belátom, nem […]

Amikor mi tanítottuk focizni az olaszokat | Andreides Gábor, Dénes Tamás: Weisz és a többiek

január 10, 2019 Írta:

0

Pál Attila | A futball megszállottain kívül kevesen tudják, hogy amikor 1934-ben Olaszország világbajnokságot nyert, az itáliai élvonal 18 csapatából tizenkettőnek magyar edzője volt, azt meg még kevesebben, hogy a magyar trénerek csapataikkal tizenegy bajnoki címet szereztek, közülük Weisz Árpád egymaga négyet. A gyakran emlegetett régi dicsőségek – legyen bár szó katonai, művészeti vagy sportdicsőségekről […]

Működteti a WordPress.com.