Bűn és menekülés | Philippe Sands: Patkányút

Posted on 2022. december 9. péntek Szerző:

0


Pál Attila |

Ha hinnék az eleve elrendelésben, úgy vélném, hogy Philippe Sands könyvének központi alakja, Otto von Wächter osztrák jogász, katonatiszt, majd náci háborús bűnös sorsa „meg volt írva előre”. De ez óriási tévedés lenne.

Nem törvényszerű, hogy egy monarchista osztrák nemesi család sarja antiszemita legyen. Még így sem törvényszerű, hogy csatlakozzon előbb a német nacionalistákhoz, majd a nácikhoz. Az viszont már meglehetősen megszokott, hogy egy tehetséges, törekvő, a náci szellemet teljes mértékben és mélységben magáévá tevő ifjú jogász egyre magasabbra kapaszkodik a katonai és politikai ranglétrán. Vajon felmenthető-e a továbbiakban a felelősség alól, ha az SS tisztjeként, a hitleri birodalom kormányzójaként kiszolgálja a nácik tömeggyilkos gépezetét, s ha közvetlenül nem is tapad vér a kezéhez – bár ez sem állítható teljes bizonyossággal –, több mint százezer ember halála nagyrészt az ő döntéseinek, parancsainak következménye. Ha fel is ismerte, milyen embertelen gépezet „fődarabja”, vajon támadt-e kétség benne, hogy tettei emberileg elfogadhatóak-e, s kiszolgálhat-e nyugodt lelkiismerettel egy olyan rendszert, amelynek alapelveihez tartozik más népek, más vallású, más gondolkodású emberek kiirtása. Persze feltehető a kérdés, hogy egyrészt volt-e lehetősége, másrészt állt-e akár a leghalványabb szándékában is, hogy valamiként – ha nem is szembe, de – kiszálljon a „brancsból”.

A történtek arra utalnak, hogy nem. Otto von Wächter elkötelezett náci maradt szinte a háború utolsó pillanatáig, vagy talán azután is. Bár „méltóságát” menekülés közben is igyekezett megőrizni, a félelem, a bizalmatlanság és a kiszolgáltatottság elegye előrevetítette sorsát. Részben rajta is múlhatott, hogy nem sikerült rálépnie a náci háborús bűnösök ezreinek menekülő útvonalat kínáló, úgynevezett patkányútra, amely Rómából (a Vatikán szomszédságából) indult és Dél-Amerikában ért céljához, ahol álnéven akár évtizedekig is élhettek háborítatlanul. Wächter végül nem jutott fel egyik hajóra sem, mert egy rejtélyes betegség rövid idő alatt végzett vele egy római kórházban. De kelthet-e együttérzést egy menekülő háborús bűnös? Kelthet-e szánalmat ugyanennek az embernek a gyötrelmes halála?

Philippe Sands brit-francia nemzetközi jogász és író (a 2016-ban megjelent és nagy sikert aratott Kelet–nyugati utca szerzője) ismét nagy fába vágta a fejszéjét. Életrajzot, méghozzá minden indulat és elfogultság nélkül, tárgyilagos biográfiát készült írni Otto von Wächterről. Egy náci háborús bűnös SS-tisztről, aki Galícia kormányzójaként elrendelte a krakkói gettó felállítását, majd lembergi (ma: Lviv) állomáshelyén zsidók ezreit tette/tétette fel a koncentrációs táborokba induló vonatokra – már akiket az SS pribékjei helyben meg nem öltek.

Sands nemcsak könyvtárakat, levéltárakat túrt fel adatokért, tényekért, nemcsak levelezéseken rágta át magát, hanem felkutatta a néhai SS-tiszt leszármazottait is, akikkel – különösen egyik fiával, Horsttal – többször és hosszasan elbeszélgetett. Tényekkel, fényképekkel szembesítette, de nem egyfajta bíróként, hanem a történész tárgyilagosságával. Ezt az alapállást sikerült is végig megtartania, noha az ő anyai nagyszüleit éppen Wächter uralmának idején hurcolták el Lembergből.

Igen érdekfeszítőek és tanulságosak a könyvnek azon részletei, amelyek Wächter fia és a szerző között lezajlott párbeszédeket idézik fel. Ugyanis az egyébként nyitott Horst képtelen volt elhinni, elfogadni az apja háborús bűnös voltát. Végig az a kérdés feszül közöttük, hogy a tények, bizonyítékok felülírhatják-e egy háborús bűnös fiának az apja iránti szeretetét, tiszteletét? A szerző azon is töpreng, vajon számonkérhető-e a következő generáción, hogy elismerje az apja felelősségét sok ezer ember halálában – vagyis meddig tarthat a „gyermeki lojalitás”.

Sands könyve helyenként dokumentumregény, máskor történelemkönyv, megint máshol háborús krimi vagy szerelmi és családtörténet, de egyetlen betűje sem vádirat, a gyűlölet szikrája sem érezhető belőle.

Philippe Sands

Philippe Sands: Patkányút.
Egy szökevény náci szenvedélyes élete
és titokzatos halála

Fordította: Orosz Ildikó
Park Könyvkiadó, Budapest, 2022
522 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 5100 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 963 355 7853 (papír)
ISBN 978 963 355 7860 (e-könyv)

A könyv kiadói fülszövege

Otto von Wächter báró, ügyvéd, férj és apa magas rangú SS-tisztként és a második világháborúban a németek által megszállt Galícia kormányzójaként tevékenykedett, az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a krakkói gettó felállítása. A háború után több mint 100 000 lengyel meggyilkolásával vádolják, vadásznak rá a szovjetek, az amerikaiak, a britek, de még Simon Wiesenthal is.
Sands végigkíséri az ifjú Otto Wächter felemelkedését, „Isten áldotta” házasságát, majd az idilli családi élet összeomlását. A férfi négy éven át menekül az igazságszolgáltatás elől, először Tirolban húzza meg magát, majd Rómában és a Vatikánban talál menedéket, új személyazonosságot szerez, és igyekszik rácsatlakozni a nácik híres patkányútjára, amely Perón elnök Argentínájáig vezet. Ezen az útvonalon szökött meg Eichmann, Mengele és sok ezer náci. Wächter azonban nem jár sikerrel: a hidegháború hajnalán rejtélyes körülmények között, váratlanul meghal.
A szerző a Wächter házaspár levelezéséből és más dokumentumokból, levéltárak és személyes beszélgetések nyomán tárja fel az igazságor, amellyel végül mindenkinek szembe kell néznie.

Philippe Sands (1960) nemzetközi jogász, a University College London professzora. A 2016-ben megjelent Kelet–nyugati utca, A népirtás és az emberiesség elleni bűntett fogalmának eredetéről című könyvét 2017-ben az év legjobb tényirodalmi művének választották. A Bős–Nagymaros-perben a Magyarországot képviselő nemzetközi jogászok egyike volt.