Marilyn, aki inkább Norma Jeane szeretett (volna) lenni | Joyce Carol Oates: Szöszi

Pál Attila |

Mindenekelőtt ki kell ábrándítanom az olvasót: ez a vaskos könyv nem a celeb Marilyn Monroe-ról szól. Pontosabban: nem elsősorban az ünnepelt, csodált, vágyott és irigyelt, közben lenézett, kihasznált, gyűlölt, megvetett szexszimbólumot állítja reflektorfénybe. Nem azért született, hogy a hollywoodi sztárgyár talán „legjobban sikerült termékét”, a mozikat megtöltő közönségfilmek szőke bombázója magánéletének szaftos részleteit tárja elénk. (Bár kétségtelenül nem szűkölködik ilyesmiben sem.)

A kortárs amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakja, Joyce Carol Oates munkássága talán legnagyobb – mindenesetre a legterjedelmesebb – vállalkozásába fogott, amikor fejébe vette, hogy megírja Norma Jeane Baker életének igaz (nem csak valódi) történetét. Célja az volt, hogy megjelenítse – mégpedig a lelke bugyrainak legmélyére lehatolva –, ki is volt valójában ez a gyönyörű, végtelenségig őszinte, nyíltszívű, asszonyiságában is kislányos, esendő, ugyanakkor vasakaratú, elszánt, olykor hisztérikus és kiszámíthatatlan nő. Ki volt ez a szinte öntudatlanul tehetséges színész? Hiszen nemcsak eljátszotta Nell Forbes (Ne is kopogtass!, 1952) vagy Rose Loomis (Niagara, 1953) szerepét vagy bármelyik másikat, hanem valósággal belebújt bőrükbe, és újrateremtette a filmek, színdarabok hőseit. Olyannyira, hogy egyes szerepek tovább éltek benne, s adott helyzetekben felszínre is kerültek Norma valódi életében.

Kilencszáznál több oldal. Ki ül neki manapság, hogy elolvasson egy ilyen terjedelmes és nem csak tartalmában nehéz könyvet? (Ti. igen súlyos is.) Több fiataltól hallottam már, hogy általában – hacsak nem tananyagról van szó – annyit van idejük, türelmük végigolvasni, amennyi egy laptop képernyőjére ráfér. Lehet, hogy ez a véglet is túlzás, de ekkora szövegmennyiség még Jókaitól (akiről a mai fiatalok hallani sem akarnak), sőt Tolkientől vagy Rawlingstól is sok. Csakhogy ezen a rengeteg oldalon egyetlen sornyi üresjárat sincs. Nincsenek benne hosszas leírások, nincsenek érdektelen párbeszédek. Szinte minden szónak jelentősége van.

Oates az egyéb műveit is jellemző érzékenységgel vetíti elénk a gyermek, majd kamasz Norma lelkivilágát, viszonyulását anyjához, a körülötte lévő emberekhez, nevelőapjához és más férfiakhoz, akik korán felfedezték szépségét, s főleg kívánatosságát. Kibontakozó nőiessége, különböző férfiakhoz fűződő viszonya ellenére lélekben sokáig kislány maradt, s ebből élete végéig megőrzött valamennyit. Bizony ő is átesett az utcáról beeső lánykából színésznővé válás minden buktatóján, a mohó, gátlástalan, erkölcshiányos fotóstól a „szereposztó díványon” át a kizsarolt kósza kupakolásig, de végtelen érzékenysége, sebezhetősége és sebzettsége ellenére sem keseredett meg. Örök bizonytalansága, önbizalomhiánya sem állíthatta meg, végtelen elszántsággal igyekezett mindig jobb és jobb színésznővé válni. Tanult, olvasott, feljegyzett mindent, amit fontosnak tartott, s titokban (anyai örökségként) még verseket is írt.

A félénk, időnként dadogó kislány álma az volt, hogy színésznő legyen. A helyi moziban ábrándozott a Titokzatos Hercegről, akinek ő lehet (és lesz is) a Világszép Hercegnője. Tengernyi könny, csalódás, tanulás és „alkalmazkodás” árán, valamint különleges szépsége és vonzereje révén végül a hollywoodi közönségfilmek húzóneve lesz. Úgy is, hogy sokak szerint egyáltalán nem tud játszani, minden szerepében önmaga egy részét adja. Mások viszont úgy vélik, istenáldotta tehetség, sokkal többre képes, mint amit e közönségfilmekben megmutathatott belőle.

Színésztársai, rendezői, producerei vagy imádták, vagy ki nem állhatták (sőt felváltva hol így, hol úgy). Gyűlölték, mert valósággal lejátszotta partnereit a filmvászonról, szeszélyes és kiszámíthatatlan volt, egy-egy jelenetet – akár harmincötször is – újra felvétetett, egészen addig, míg tökéletesnek nem érezte, és nem törődött senki idejével és energiájával. Az egyre növekvő mennyiségű és sokféle gyógyszer (és olykor az alkohol) hatására gyakran került olyan állapotba, hogy képtelen volt kikecmeregni a forgatásra. De mindig megbocsátották neki mert, egyrészt képes volt főnixként feltámadva csodálatosan játszani, és (főleg) vagonszám hozta a dollárokat a stúdiónak. Mégis úgy halt meg – döbbenetesen fiatalon – hogy sohasem érte el igazi célját, nem tudott kilépni a skatulyából, nem válhatott a maga fogalmai szerint igazi, nagy (színpadi) színésznővé.

• Olvass bele!

Oates „üzemlátogatást” tesz a hollywoodi sztárgyárban is. Bemutatja a filmcsillagok előállításának (kitalálásának és felépítésének) folyamatait, a filmipar főszereplőit, a stúdiók tulajdonosait, a producereket, a rendezőket – csupa férfi. Persze hogyan is működhetne másként a többnyire pikáns, könnyed filmeket sorozatban előállító gyár, amelynek egyetlen értékmérője van, a kasszasiker. Tanúi vagyunk, hogy egy nő, még ha olyan ösztönös tehetség, olyan ragyogóan szép és kívánatos színésznő is – számukra csupán játékszer, dugibaba – eszköz. Látjuk a folyamatot, hogyan vergődik és válik pszichésen ronccsá az amerikai film első számú – ám magánéletében csak rövid időszakokban boldog – csillaga.

Még ennél is ijesztőbb a politika világa, ahol egy nőt – legalábbis a hatvanas évek elejének Amerikájában – csak addig vesznek emberszámba, amíg a nagy hatalmú politikus kedvét leli benne. Megjelenik a műben a negyvenes-hatvanas évek Amerikájának bizonytalansága Pearl Harbor döbbenetétől a háborús győzelem eufóriájáig, a „világ vezető hatalmának” szerepétől az antikommunista paranoiáig, ami az egyszerű polgár életében (különösen a Rosenberg házaspár hisztérikus atomkémkedési ügye után) a „gyanús” alakok üldözésén át a nem is különösebben titkolt vagy tagadott antiszemitizmusig. A művészvilágban elsősorban éppen a filmipart érintette, amelynek jeles képviselői közül sokan éppen zsidó származásúak voltak (ezért menekültek Európából a harmincas-negyvenes években), vagy többé-kevésbé és ideig-óráig rokonszenveztek a szocializmus eszméjével.

Még Monroe-nak is volt dossziéja a titkosszolgálatnál az üldözött Charlie Chaplin fiával fenntartott kapcsolata, valamint a zsidó származású íróval, Arthur Millerrel (a könyvben ő a Drámaíró) kötött házassága, valamint néhány óvatlanul elejtett megjegyzése okán. Sőt mint kiderül, minden lépését, a legutolsót is, követte a könyv talán legdermesztőbb alakja, a Mesterlövész.

Oates tárgyilagosan, sőt olykor rokonszenvvel mutatja be a Norma Jeane Baker/Marilyn Monroe életét kísérő férfiak személyiségét is. Ők többé-kevésbé és akarva-akaratlanul irányították, de – egy-két kivételtől eltekintve – mindenképpen mélyen befolyásolták Marilynt. A szép szőkeséget, akinek alakját már (rövid) életében is legendák övezték, naivitás vagy emberi nagyság vezérli – esetleg mindkettő. Naivitás? Még a legocsmányabb jellemben is talált olyan vonást, ami emberivé, elfogadhatóvá teszi az illetőt.

Hőséhez hasonlóan Joyce Carol Oates valósággal belebújik a közvetlen szemtanú szerepébe, sőt olykor Norma Jeane/Marilyn örökké szeretetéhes személyiségébe. Egyes szám első személyben tárja elénk nemcsak az eseményeket, hanem a gondolatokat, álmokat, érzelmeket. Olvasóként közvetlen tanúi lehetünk a filmcsillag boldogságának és boldogtalanságának, szárnyalásának és vergődésének a forgatásokon és a magánéletben. Szinte paparazzóként kísérhetjük végig házasságainak kudarcát és meg sem született kisbabái elvesztésének tragédiáját.

A számos nagy presztízsű irodalmi díjat nyert amerikai írónő helyenként szakadozott szövegű, helyenként jegyzetelést idéző, mégis mindvégig sodró lendületű, fikciós életrajzot ad az olvasó kezébe. Fikciós, mert a valós eseményeket elképzelt helyzetek, fordulatok gazdagítják. Végig élvezetes, izgalmas olvasmány, az ember szinte észre sem veszi, hogy végére ért. A magyar fordítás hitelesen adja vissza a könyv hol lírai, hol pedig igencsak nyers stílusát, ugyanakkor sajnos nem mentes egyes, a hétköznapi nyelvhasználatban elburjánzott nyelvtani esetlenségektől, amelyeket egy szigorúbb szerkesztő bizonyára kigyomlált volna.

Joyce Carol Oates: Szöszi
Fordította: Bíró Péter
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022
914 oldal, teljes bolti ár 9999 Ft,
online ár a kiadónál 7499 Ft,
e-könyv változat 6999 Ft
ISBN 978 963 504 7017 (papír)
ISBN 978 963 504 7437 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Átlagos amerikai lány volt, aki addig sohasem látott hatású legendává vált. Milliók imádták, és az élete a rajongók és művésztársak generációit varázsolta el. A Marilyn Monroe művésznéven jobban ismert Norma Jeane Baker életét évtizedek óta kutatják és dolgozzák fel, de mindeddig még egyetlenegyszer sem mesélték el olyan lélegzetelállító és eredeti módon, mint a Szösziben.
A kortárs amerikai irodalom legjelesebb alakjai között számontartott és Magyarországon is jól ismert Joyce Carol Oates eddigi legnagyobb szabású művében újraértelmezi Norma Jeane Bakernek (a gyermeknek, a nőnek és a nehéz sorsú hírességnek) a legbensőbb lírai és szellemi életét, hogy annak bámulatos, gazdag és megrázó hangján mesélje el. Norma Jane legintimebb portréja egy törékeny, egyedi tehetséggel megáldott fiatal nőt állít elénk, aki folyamatosan újrateremti saját magát, hogy a nyomasztó esélyek ellenére képes legyen a felszínen maradni és magának a sztárságnak a jelképévé váljon. Lépésről lépésre haladva vezet be minket a saját történetébe, és meséli el, hogyan tévesztett utat egy folyamatos konfliktusok között élő, lázasan alkotó jellegzetesen amerikai művész.
Az életrajzi és történelmi forrásokra támaszkodó szerző megidézi a női lélek legbensőbb világát és kíméletlen tükröt tart a mítosz elé, mindeközben pedig úgy ír, ahogy eddig még sohasem: extatikus állapotban, átadva magát a témának, úgy, mintha rendkívüli hősének a lelke költözött volna belé.