Szabadság, szerelem – kutyaszív | Virginia Woolf: Flush

Posted on 2022. április 23. szombat Szerző:

0


Pál Attila |

Ha akarom, állatregény, ha akarom, irodalmi életrajz a 20. századi modern angol irodalom egyik legnagyobb alakja, Virginia Woolf 1933-ban megjelent műve. A címszereplő, Flush ugyanis kutya, mégpedig arany cocker spániel, a szerző tanúsága szerint az egyik legelőkelőbb fajta. Az ebek világában pedig – legalábbis Londonban és környékén – hasonló társadalmi hierarchia uralkodik, mint az emberek között.

Virginia Woolf ennek a csupa szív, alkalmazkodó, mégis a szélsőségesen életvidám spániellegénynek a szemével kíséri végig a 19. századi angol irodalom egyik legismertebb, költője, Elizabeth Barrett Browning viszontagságokkal teli életét. Flush szertelen kölyökkutyaként kerül a súlyos betegségben és atyai zsarnokság alatt szenvedő ifjú hölgy birtokába. A szerző szinte pillanatról pillanatra követi e két mélyen érző lény kapcsolatának, egymásra utaltságának mozzanatait és folyamatait. Közben – ezt már csak részben ebperspektívából – képet ad a viktoriánus Anglia társadalmi viszonyairól és erkölcsi vaskalaposságáról. A rideg világ ellenpontja a mindenkit meghódító Flush szabad szelleme, kalandozása a szerelem világában.

Akinek van/volt kutyája, ismeri feltétlen és soha nem múló szeretetét és bizalmát gazdája iránt. Flush is csak Barrett kisasszonyt várta, amikor egy óvatlan pillanatban ellopták tőle lelketlen, ám kapzsi kutyatolvajok. A fogva tartott, csak váltságdíj ellenében visszaszolgáltatott kedvencek embertelen (avagy kutyátlan?) körülmények között sínylődtek London egyik külvárosában, s várták sorsuk alakulását. Amíg Flush azt leste egyre fogyó reménnyel, hogy gazdája eljön érte s kiváltja, Miss Barrett minden tőle telhetőt megtett kiszabadítására. A kényszerű távollét gyakran fűzi egyre szorosabbra az érzelmek, a ragaszkodás szálait. Virginia Woolf emberszereplőinek jellemét is Flush szemével, indulataival ábrázolja, azt sugallva, hogy a kutyánál nincs jobb emberismerő.

Elizabeth Barrett Browning

Ha Anglia és Olaszország között kellett volna választania, alighanem Virginia Woolf is Itália mellett tette volna le a garast. Elizabeth a zord, nyirkos (és kegyetlen) brit fővárosból a napfényesebb Pisába menekült, majd a barátságos, szabad szellemű Firenzébe költözött, s itt élte át az olasz egység megszületését. Élete, immár Mrs. Browningként itt virágzott ki. Betegségének nyoma sem maradt, kivirult, rá sem lehetett ismerni az egykori penészvirágra. Flusht is új illatok, új szerelmek, az életvidámság és a szabadság érzései töltik el, no meg a felismerés, hogy Firenzében kutyademokrácia van érvényben, ami előkelő származása ellenére egy csöppet sem zavarja, sőt.

A gazdájukkal szinte szimbiózisban élő kedvencek világának csak egy részét teszi ki saját kutyaéletük: a környezet ingereinek, az illatok-szagok, hangok kavalkádjának befogadása, értelmezése. Legalább ilyen fontos számukra gazdájuk minden szava, cselekedete, hangulata, rezdülése, és mindezt nagyon hamar felmérik, elraktározzák kis agyukban, és elképesztő intelligenciával alkalmazkodnak hozzájuk. A zöld mezőkhöz, rohangáláshoz, szabadsághoz szokott spánielkölyök is „zokszó nélkül” töltött hónapokat gazdája betegágyánál, s vele együtt virult ki, amikor a költőnő kiszabadult az immár hátrahagyott zsarnokságból, és szerelmével, későbbi férjével Itáliába költözött. Virginia Woolf nemcsak felismeri, hanem az érzelmek kútjának legmélyéig lenyúlva végtelen empátiával és csillogó humorral elénk is tárja e párhuzamot. Woolf forrásként szinte kizárólag Barrett – meglehetősen terjedelmes – levelezését használta fel, a küldött és kapott levelekből hámozta ki a cselekményt – és Flush jellemrajzát.

A kutyások és kutyakedvelők bizonyára átélik gazda és gazdarajongó minden lélekrezdülését, és – jó esetben – ráismernek a kötődésre önmaguk és a kedvenc között. De akinek meg (még) nincs, az is értékes és élvezetes olvasmányélménnyel lesz gazdagabb. Ez pedig nem kis részben köszönhető Rónay György 1947-es, azóta többször is közreadott kiváló fordításának.

Virginia Woolf

Virginia Woolf: Flush
Fordította: Rónay György
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
150 oldal, teljes bolti ár 2499 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 1999 Ft,
e-könyv változat 1699 Ft
ISBN 978 963 142 4911 (papír)
ISBN 978 963 144 1383 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Virginia Woolf kisregényében képzelet és valóság keveredik: elbűvölő mese egy nemes cocker spánielről, aki 1842-ben látja meg a napvilágot, majd a betegeskedő költőnő, Elizabeth Barrett házába és szellemi körébe kerül.
Kutyatolvajok ellopják, hátborzongató kalandokban van része a londoni alvilág bugyraiban, de végül váltságdíj fejében visszakerül úrnőjéhez. Miss Barrettet idővel megszökteti Robert Browning, a jeles költő, s így Flushból világlátott kutya lesz: megismeri Itáliát, és a firenzei Casa Guidi boltívei alatt lel nyugalomra. A kutyaperspektívából, remek humorral írt mű a korabeli angol entellektüel társadalom rendhagyó képét is adja.
A szerző a többszintes (kutya- és költő-) életrajzot Elizabeth Barrett két Flush-verse és férjével folytatott levelezése alapján konstruálta, és az sem kerülheti el figyelmünket, ahogyan Woolf a szabad mezőkön boldogan vágtató kutya alakjával párhuzamban kibontja egyik kedvenc témáját, az értelmiségi nő felszabadulását az apák és férjek zsarnoksága alól.