Vétlenek és/vagy bűnösök? | Charlotte Link: A másik gyermek

Tóth Zsuzsanna |

Nem kell képzett lélekbúvárnak lenni ahhoz, hogy tudjuk; gyerekkori traumáink nagymértékben befolyásolják egész életünket – akár magunkba temetjük emlékeinket, akár folyamatosan forgatjuk agyunkban. A másik gyermek beharangozója alapján feltételezhető valami hasonló, mélyben munkáló ok jelenléte, hiszen a kiadó ezt írja: „Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket.” Charlotte Link története mégsem ilyen módon determinált. Illetve mégis, csakhogy erre a következtetésre meglehetősen sok csavarral jutunk el.

Anélkül, hogy a cselekmény több szálát felfedném, annyi elárulható, hogy ez a bizonyos döntés valójában a „másik gyermekre” vonatkozott. Hogy ki ez a másik? Nos, ez elég hamar kiderül; a háború elől az egyik főhőssel, Fionával együtt, mintegy tévedésből vidékre kimenekített, fogyatékkal élő kisgyerek. (És nem véletlenül szerepel a címben.) A régi történetek, különösen azok, amelyekről szeretnénk megfeledkezni, általában felszínre kerülnek. Néha szándékosan, néha akaratlanul, bár ebben a regényben még ez sem ilyen egyszerű.

• Olvass bele!

Azt rögtön le kell szögeznünk, hogy gyilkosság is fűszerezi a sztorit (nem is egy), s a nyomozásnak meglehetősen kusza szálakat kell szétbogoznia. Mégsem beszélhetünk pusztán krimiről, hiszen a könyv oldalain lélektani hitelességgel megrajzolt sorsok bontakoznak ki.

A történet felépítése is izgalmas – az első fejezet például felvet valamit, ráadásul lebegtetve hagyja a zárást – és ezzel máris olyan feszültséget teremt, amitől nehéz letenni a regényt. A sztori-foszlányokat időnként elengedi az ember, hogy aztán újra elé fújja a szél – kicsit másféle megvilágításban. Így nem csupán széles időhorizontot átölelő, több szálú cselekményt kapunk, de a mozaikokból összeállítandó emberi sorsok hálója is igen érdekes. Charlotte Linknek – akárcsak hazájában, nálunk is – megvan a rajongói tábora, s nem érdemtelenül. Biztos és könnyed kézzel vázolja fel a mesét, rengeteg fordulattal, ugyanakkor figyel arra, hogy figurái életszerűek, ábrázolásuk, viselkedésük, tetteik hitelesek legyenek. Köszönet illeti a magyarul is jól hangzó mondatokért a fordítót, Tihor Szilviát.

Az egymáshoz változatos kapcsolatokon keresztül kötődő életutak látszólag tisztes és átlagos, mi több, olykor kifejezetten eseménytelen, szürke létezés elemeit mutatják. Vagy mégsem? Szinte minden figurának van olyan motivációja, amelyet nem szívesen tár a világ elé, s olyan problémája, aminek megoldásával küzd. De közös bennük a magány, a szeretetlenség. S hogy hogyan lesz mindebből gyilkosság? (Ráadásul több!) Talán éppen a boldogtalanságok miatt.

Igyekeztem elég titokzatos maradni, de azért elárulom, hogy – mint a legjobb krimik esetében – itt is számos teóriát állítottam fel a „Ki tette? Miért tette?” megválaszolására, de a szerző kifogott rajtam. Csak a legvégén kezdtem jó irányba fordulni feltételezéseimmel. Vagyis Charlotte Link könyve logikai feladványnak sem megvetendő. Ha szeretnek játszani, miközben érdekes történeteket olvasnak, ne hagyják ki a könyvet!

Charlotte Link: A másik gyermek
Fordította: Tihor Szilvia
General Press Kiadó, Budapest, 2022
488 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a lira.hu-n 3992 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 452 6469 (papír)
ISBN 978 963 452 6759 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan találják egy magányos farm közelében egy hasadékban. Valaki brutálisan összeverte és a sorsára hagyta. A scarborough-i rendőrségtől kiérkező nyomozónak azonnal feltűnik, hogy az elkövetés módja hasonlóságokat mutat egy hónapokkal korábbi, mind ez idáig megoldatlan üggyel. Csakhogy ott egy fiatal diáklány volt az áldozat.
Vajon sorozatgyilkos tevékenykedne az eddig békés tengerparti kisvárosban? Vagy két különálló esetről van szó? És mi köze lehet mindehhez a Fiona múltjában rejlő titoknak?