Itt optimizmus kapható! | Steven Pinker: Az erőszak alkonya

Posted on 2019. május 18. szombat Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

A megjelenésétől számított hét évre jutott magyar olvasóhoz ez a könyv. Hét éve is – de az azóta napjainkig tartó időben bizonyára még inkább – ellenérzésünkkel találkozhatna a címének állítása, hiszen számtalan tapasztalatunk, ismeretünk és általános közérzetünk meglehetősen ellentmond neki. Így van ez Amerikában is, ahol írták és publikálták. Szerzője nem véletlenül utal már az előszóban is arra, hogy meg kell győznie az olvasót, akiből ez a könyvcím hitetlenséget, sőt haragot válthat ki. Mivelhogy – ismeri el – erőszakos időket élünk.

Tessék csak elképzelni egy 870 (!) oldalas könyvet, amelynek csupán a jegyzetei, névmutatója, különféle jegyzékei is 116 oldalt tesznek ki. Ifjú tanítványaim már évekkel ezelőtt is így minősítették volna kedvesen lekezelő érdektelenséggel: nem olvasóbarát. Persze, attól függ, ki az olvasó: hajlamos-e, képes-e a mindennapok történéseit, tapasztalatait, törekvéseit vagy akár fájdalmait a még oly jogos napi indulatok, előítéletek, szorongások reflexein felülemelkedve, kissé magasabb látószögből értelmezni. Elhiszi-e, hogy kevésbé földhözragadt, a napi gyakorlatba zárt tekintettel, magasabb nézőpontokból tágabb látóhatárt keresve és találva azért általában többet és tisztábban láthat az ember.

Ez a könyv mit sem tagad a 20-21. század emberének keserves társadalmi-történelmi tapasztalataiból, nem felejt ki szinte semmit, amit a tudományok legfrissebb eredményei felmutathatnak, de a témát hatalmas időtávlatban tárgyalja, az emberiség tízezer esztendős múltjából indulván. Így természetesen kimutatható, hogy a homo sapiens sorsának már távolról sem annyira lényeges és meghatározó eleme az erőszak, mint korábban. Azért mondom, hogy természetesen, mert ebben Steven Pinker véleménye nem különösebb újdonság. Hogy példáért ne messzire menjek, például kortársunk, a világhírű, iskolateremtő magyar etológus, Csányi Vilmos is így vélekedik, el is mondta. Ami a könyvben újdonság: a vállalkozásának a nagysága.

A munka történelmi íve magától értetődően hatalmas: az emberi őstörténettől jut el napjainkig, s az út a homéroszi Hellászon és a Római Birodalmon, a középkoron, Európa újkorán és az Egyesült Államok korai történetén át is vezet. De ugyanilyen széles a könyv tudományos íve is: a pszichológia (több ága is), a szociológia, a történelemtudomány, a természetkutatás, a vallástörténet, a neurobiológia, a statisztika, az irodalom- és művészettörténet „kézre áll” az írónak, aki könyvének szerkezetét maga tárja az olvasó elé, méghozzá érdekes és szokatlan módon. Azt írja, hogy könyvét hat trendre, öt belső démonra, négy angyalra és négy történelmi erőre tagolta.

A hat trend lényegében hat történelmi korszakot jelent, közülük az utolsót a II. világháború végétől napjainkig számítja. Az öt belső démon a ragadozó erőszak, a dominancia, a bosszú, a szadizmus és az ideológia. A négy angyal az empátia, az önmérséklet, az erkölcsi érzék és a józan ész. A négy történelmi erő felsorolása már bonyolultabb kissé. Helyette inkább azt jelzem, hogy a korai kereszténység, az állami erőszak, a civilizáció, a babona, a becsület, a halálbüntetés, a rabszolgaság, az önkényuralom, a felvilágosodás, a nagyhatalmi működés, az úgynevezett hosszú béke, a háború, a népirtás,a terrorizmus, az állampolgári jogok, a nők helyzete, a nemi erőszak, a gyermekjogok, melegjogok, állatjogok, a ragadozás, a szadizmus, a jogi forradalmak, a moralitás, az értelem, a tabu, a pacifizmus, a kereskedelem, a gazdasági érdek, a társadalmi beidegződések megannyi vonatkozása olyan természetességgel jelenik meg az író gondolatmenetében, hogy az olvasó egy pillanatig sem érzi magát ismeretterjesztés alanyának. Arról nem is szólva, hogy az író nem fukarkodik a szellemes megállapításokkal, humoros példákkal és történetekkel.

Riasztónak hathat, ha bizonyos értelemben társadalomtudományi enciklopédiának is minősítem a könyvet, holott nem az, csak erősen emlékeztet rá. Egyetlen nézőpontból – erőszak! – közelít, jár körül, magyaráz, indokol és foglal állást. Valóban nem az a könyv, amit ágyba visz magával az ember (ráadásul vastag és nehéz is), de az a fajta könyv, amit nem lehet ugyan a hagyományos módon kiolvasni, de amelyhez érdemes vissza-visszajárni: egyetlen alkalommal akár csak egyetlen fejezetét (esetleg nem is sorrendben) befogadni. Kétségtelenül kell hozzá nyugalom, a tűnődés csendje, a gondolkodás őszinte igénye, de megéri akár hosszabb ideig is a kezünk ügyében tartani. És nem csak a hatalmas ismeretanyagért, hanem…

Nos a könyv alcíme: Hogyan szelídült meg az emberiség? Jó lenne arra gondolni, hogyha száz év múlva valaki ilyen könyv megírására adná a fejét, akkor a mostantól számított száz évre jellemzőnek találhatja majd ennek az alcímnek a megállapítását. Manapság az emberiség civilizáltabb részéről aligha állítható, hogy ilyen optimizmussal néz a soron következő évszázad elé, de ez a könyv a tízezer évig is visszafordított tekintetünkkel egy kis halvány optimizmust mégiscsak nyújthat nekünk. Igény is van, szükség is volna rá.

Gyárfás Vera fordítása remek.

Steven Pinker

Steven Pinker

Steven Pinker: Az erőszak alkonya
Typotex Kiadó, Budapest, 2018
872 oldal, teljes bolti ár 8900 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 6675 Ft,
e-könyv változat 3930 Ft
ISBN 978 963 279 9650

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ember embernek farkasa, a világ napról napra rosszabb hely, sorozatosak a bűncselekmények, háborúk zajlanak, szinte folyamatos a terrorizmus – ez a hírolvasó mindennapi tapasztalata.
Steven Pinker a korábbi műveiben kifejtett eredményeire alapozva az erőszak és az erőszakmentesség pszichológiáját járja körül, és arra az eredményre jut, hogy az évszázadok során az erőszak – az általános közhangulat ellenére – valójában csökkenő tendenciát mutat.
Ahogy lassanként megértjük az erőszak visszaszorulását, más színben tűnik fel előttünk a világ: a múlt már kevésbé látszik ártatlannak, és a jelen kevésbé sötétnek. Pinker a felvilágosodás védelmére kel, miközben sorra dönti le az erőszak természetével kapcsolatos mítoszokat.