Senki többet | Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése

Posted on 2015. március 23. hétfő Szerző:

0


Kondor_A koronaor-masodikbor-180Jeges-Varga Ferenc |

A Szent Korona ma már jobbára szimbolikus erejű műkincs, nagy tisztelettel körülvett hatalmi ékszer, és persze nemzeti ereklye. De évszázadokon keresztül a magyar alkotmányosságot testesítette meg, mint az alaptörvény és az egész jogrendszer hivatkozási alapja. Egyesítette a Magyarország területén élőket, egybekötötte a magyarság évezredes történelmét. Nélküle nem is létezhetne ma a magyar állam.

A zűrzavaros középkorban ellopni akarták (olykor sikerült is), hogy trónkövetelőket tegyenek törvényessé, a 20. században pedig egyesek a megsemmisítésére vágytak. Kondor Vilmos a Szent Korona trilógia – James Bond-filmeket idéző feszült és izgalmas – nyitányában (A másik szárnysegéd) hazánk történelmének egy kevésbé ismert fejezetét kalandregényesítette. A második világháború utolsó éveiben regnáló nyilas kormány szerette volna a koronát feldaraboltatni, s ezzel végképp eltörölni, ami addig a magyar államiság alkotmányos fejlődését jogfolytonosan meghatározta. De nem az övék volt az egyetlen kísérlet. A koronaőr második tévedése című folytatásban Kondor a tiszavirág-életű Tanácsköztársaság tizen-egynéhány napjára koncentrálva meséli el a totális szétesés szélére sodródott ország és a korona megpróbáltatásainak történetét.

A történelmi dátumokból kiolvasható, hogy Kondor nem ott folytatja, ahol A másik szárnysegéd végén abbahagyta. Bő két évtizedet visszalép, és az előzményeket mondja el. Akárha követni akarná a Star Wars széria tört időrendű történetmesélési trendjét. George Lucas űreposza és Kondor művei között azonban az egyik jelentős különbség az – leszámítva a nyilvánvaló műfajbeli eltérést –, hogy a korona megmenekítésének egyes esetei különálló, önmagában lezárt fejezetek, nincs feltétlenül szükségünk az időben elváló kalandok egyidejű ismeretére.

Kizárólag a koronát érő támadások és a létéért folytatott küzdelem kapcsolja egybe a két regényt. No meg persze a főszereplő, Wertheimer Miklós. Csakhogy ez a Wertheimer nem azonos az első epizód főhősével, ezt már pusztán az események között eltelt évek számából is világosan láthatjuk. Ezúttal egy apa vall naplószerűen kisebbik fiának, az első rész legfontosabb szereplőjének, hogy amaz megismerhesse a tanácskormányzás alatt zajló társadalmi, politikai folyamatokat, másrészt megérthesse felmenője hazafias indíttatását és felelősségtudatát. És az egész mögött ott áll a Wertheimerek különös kapcsolata a koronával, amelyről csak homályos utalásokat kapunk.

Az idősebb Wertheimer 1919 tavaszán nem igazán érezhette jól magát a bőrében. Nem elsősorban a fővárosban eluralkodó káosz miatt, hanem mert alighogy hazatért a frontról, megfosztották fegyverétől és rendfokozatától. Aztán éppen csak kilábalt a spanyolnáthából, máris nyugtalanító hírekre figyelhetett fel. A bolsevikok túl akarnak adni a koronán, mégpedig bagóért. A leszerelt főhadnagy ezért maga ajánlkozik a korona előkerítésére gróf Ambrózy Gyulánál, a feloszlatott Koronaőrség utolsó életben maradt tagjánál.

De pontosan nem lehet tudni, hogy a hazaárulással felérő üzletet Bécsben, Londonban, Münchenben, Amszterdamban vagy valahol egész másutt akarják-e nyélbe ütni. Wertheimer a fokozott biztonsági intézkedések közepette elutaztatott koronaládák nyomába ered, jobb híján a lebujokat és becsületsüllyesztőket jól ismerő bátyja, egy éles eszű, piperkőc bérkocsis, valamint egy titokzatos megbízott segítségével. Mondanom sem kell, hogy amint Budapestet elhagyják, „a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik”.

A koronaőr második tévedése – hasonlóan a sorozat első darabjához –, nem törekszik a teljes történelmi hűségre, hiszen kalandregényről van szó. Mégis ezer szállal kapcsolódik a magyar múlthoz. Kondor regényeinek erőssége, hogy a kitalált történetet tényleges eseményláncra fűzi fel. Lenyűgöző méretű történelmi ismeret és terepkutatás áll egy ilyen munka mögött. Korabeli regényekből, visszaemlékezésekből, újságokból szemezgetett információmorzsákból rakja össze a regény jelenidejére jellemző környezetet.

Az utószóban a szerző megemlíti, hogy a Tanácsköztársaság 133 napja a magyar történelem egyik legtöbbet vitatott és legkevésbé feldolgozott időszaka, amelyről objektív, érzelmektől mentes alapos kutatómunka mindmáig nem született. E kibeszéletlen tabutéma felhasználásával már alapjáraton feszültséget teremt. A feltáratlan közegbe beleszövi a korona értékesítéséről szóló korabeli pletykákat, továbbá egy kevesek által ismert, kabarészerű mellékszálat, a bankgassei rablás (vagy bankgassei puccs) zavaros történetét, amikor is a magyar állam negyvenmillió koronájának kélt lába. Rendkívül intenzív és váratlan fordulatokkal teli dramaturgiáját az így összegyúrt cselekményvázra építi fel.

Remek arányérzékkel illusztrálja emellett a két epizód között eltelt időt is. Az ifjabbik Wertheimer kalandjait elmesélő első részbe sokkal több robbanás, fegyverropogás jutott, az akciójelenetek is jóval dinamikusabbak voltak. Az új kötetbe is jócskán került kiélezett pillanat, árulás, betörés, átverés, szemérmetlen hazudozás, de még repülőgépes hajsza is. Az idősebb Wertheimer történetében azonban kevésbé harsány megoldások fokozzák az izgalmakat, és ez a különbség megmutatkozik a szereplők jellemében, magatartásában, szóhasználatában is.

Az új regény főhősei nem kevésbé vakmerőek, mint a húsz évvel későbbi társaik, mégis a generációs különbségek megmutatkoznak apa és fia között is. Mindketten cselekvő hősök, kemény, egyenes, ugyanakkor gyengéd férfiak. Az apa inkább anekdotázó, érzelmesebb, a fiú szűkszavúbb, modern kori szuperhős. A családi köteléken túl egybekapcsolja őket a koronába vetett, megkérdőjelezhetetlen hit, a férfibecsület és a tisztesség.

Kondor nem változtat az első epizódban jól bevált, a hard boiled bűnügyi regények, a road movie-k és a történelmi kalandregények műfaji jegyeiből kevert formán, amely túlmutat a szintén nagyszerű Budapest Noir sorozat miliőteremtő technikáján. Mind a cselekményszövés, mind a feszültségfokozás megtartja az első rész magas színvonalát. Hogy az említett hangsúlybeli különbségek miatt kinek melyik epizód nyeri el jobban a tetszését, csupán ízlés dolga.

A szövegbe Kondor ezúttal számos fényképet is beillesztett, továbbá összeszedett jó pár kordokumentumot (huszonöt koronás bankjegy, színházi műsorfüzet, képeslap, térképek) is. Ezen felül Buzogány Dezső kalligráfus papírra vetette a kötetben szereplő leveleket, amelyek szintén helyet kaptak a könyvben. Szellemes kiadói ötlet, hogy a műből készült de luxe (egyedi, limitált példányszámú) kiadás is, amely nemcsak a lapokon helyet kapott dokumentumokat tartalmazza, hanem mellékletként olyanokat is, amelyek szándékosan nem kerültek be a regénybe. Ilyen többek között Miklós levele Ambrózy grófhoz, Miklós feleségének fényképe (A másik szárnysegédből ismert) kis Miklóssal, de még a könyvben szereplő bérkocsisokról is láthatunk fotográfiákat. A főszereplő fényképes ábrázolását azonban Kondor gondosan kerüli, csak találgatni tudunk, hogy melyik is ő a könyvben szereplő családi fotón.

Kondor Vilmos egy vele készült interjúban elárulta, mihamarabb szeretne nekiállni az új regényének, mert piszkosul érdekli, mi lesz Wertheimerék történetének a vége. Engem is, nagyon!

Kondor Vilmos (talán)

Kondor Vilmos (talán)

Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése
Agave Kiadó, Budapest, 2014
400 oldal, teljes bolti ár 3480 Ft
ISBN 978 615 546 8810

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

1919 áprilisának végén Budapesten az emberek már feladták a normális életnek még a látszatát is. A városban a tanácskormány tevékenységének köszönhetően eluralkodott a káosz, alig van ennivaló, a múltnál csak a jövő bizonytalanabb. Ez az egész felfordulás azonban nem különösebben érinti Wertheimer Miklós leszerelt főhadnagyot, aki a spanyolnáthából felgyógyulván aggasztó híreket hall a Szent Koronáról. Olyan híreket, amelyek félelemmel töltik el őt, akár az olasz tüzérségi sortűz a fronton.

A Wertheimerekről mindenki tudja, hogy a Szent Korona adósai, ezért Miklós mindent megtesz, hogy a korona utolsó őrét meggyőzze: képes elhárítani a koronára és az országra leselkedő veszedelmet. Vakmerő tervének végrehajtásában testvérére, Lajos és barátai segítségét kéri. A két Wertheimer látja, hogy egyetlen esélyük az azonnali cselekvés, és akcióba lendülnek. Miklós feleségét és két kicsi fiát hátrahagyva indul el, nyakában a bolsevik rendőrséggel, hogy küzdve árulással, halálos veszéllyel, puccsistákkal és szervizre szoruló repülőgépekkel mentse meg a koronát, amelyet a jelek szerint mindenki magára hagyott – azokat leszámítva, akik a legszörnyűbb sorsot szánták neki. Céljuknál pedig csak módszereik ördögibbek.