Szivar és whiskey | Ungvári Tamás: Hemingway háborúja

Posted on 2015. március 21. szombat Szerző:

0


UngváriT_Hemingway haboruja-bor180Tóth Gergely |

Az embert bármikor elragadhatják a kalandok, csak jókor kell lenni jó helyen. Ez a közhelyszerű szabály kap újabb bizonyítást Ungvári Tamás regényében, amikor névtelen főhősünket – akit az olvasó így akaratlanul is az íróval azonosít, nyilván szándékosan – a kissé elhúzódó egyetemi tanulmányai finanszírozására vállalt mosogatói és pincéri munka gyakorlása közben megszólítja egy újság főszerkesztője, és teljesen véletlenül éppen a disszertációja témájáról (Ernest Hemingway kubai korszaka) akar beszélgetni.

Mindez nem napjainkban történik, hanem a politikailag jóval terheltebb hatvanas években, ahol az elhúzódó szakdolgozat mögött ott van a (szocialista Magyarországra) vissza nem térés vágya is.

Amikor aztán alkalmi szeretője bejelenti, hogy terhes, de leendő anyósáról kiderül, hogy Hemingway szomszédjának volt a szakácsnője, már főhősünk is tudja, hogy el kell indulnia. A szerkesztőtől kapott anyagi segítséggel elindul Amerikába, hogy felkutassa Hemingway – vagy ahogy a könyvben folyamatosan hívják, „Papa” kubai életének még élő szereplőit.

Ez az életszakasz azonban éppen egybeesett a második világháborúval, amelyben az amerikai író és a többségükben a spanyol polgárháborúban megismert barátai tevékenyen részt akartak venni, ha máshogy nem, akkor a partok közelében felbukkanó német tengeralattjárók felderítésével.

A leginkább irodalomtörténeti szempontból érdekes nyomozás azonban hirtelen nagyon aktuálissá válik, amikor a főhősünk egyik, informátorának (José Oterónak, Hemingway New Yorkban, álnéven élő egykori inasának) a lakótársát megölik, és a gyanú a fiatal magyar egyetemi hallgatóra terelődik, aki éppen előző nap járt a lakásban.

Hamar tisztázza magát a vádak alól, de a következő forrása, a Papa egykori külügyminisztériumi összekötőjének Washingtonban élő fia már egyértelművé teszi, hogy az a bizonyos kubai korszak nem csupán egy régen lezárt fejezet egy halott író életében. A történet azóta is folytatódik, valaki vadászni kezdett Hemingway egykori németellenes csapatának tagjaira.

Washingtonból Mexikóba utazik – időközben állítólag az Államokból is kitiltják –, ahol végre sikerül fényt derítenie az esetleges indítékokra és elkövetőre. Úgy tűnik, egy tengeralattjárót tényleg le tudtak vadászni a kis csapat tagjai, és ez az eset – vagy valamelyik egykori szereplője – üt vissza évtizedek múltán. Sajnálatos módon azonban mexikói segítőjéről kiderül, hogy kábítószer-csempészéssel egészíti ki a fizetését, és éppen a házában vendégeskedik névtelen hősünk, amikor megjelenik a kábítószer-ellenes kommandó.

Szerencsére innen is van kiút, a hirtelen felbukkanó José Otero segít Kubába hajózni, ahol végre hősünk maga is megnézheti a Papa egykori lakóhelyét, beszélhet a városka lakóival, megkeresheti azokat, akik még talán emlékeznek a német tengeralattjáróval történt esetre. Elköveti azonban azt a hibát, hogy az író lakóházában kialakított múzeumból ellop egy lövedéket, amit egykor Hemingwayből operáltak ki, az őr viszont észreveszi és – miután a rendőrök nem akarják letartóztatni – úgy megveri, hogy még a saját nevét is elfelejti. Pontosabban csak azt, mert minden másra emlékszik –s ezzel nehéz helyzetbe hozza a kubai magyar nagykövetség embereit. Itt is megjelenik egy megmentő, Hemingway egykori orvosa, aki vendégül látja néhány napig a nevét időközben megtudó, de azzal semmilyen kapcsolatot nem érző egyetemistát. Elmeséli, hogy nem volt ott semmilyen tengeralattjáró, a történetet csak kitalálták, a meséi nyomán történelmi távlatú kalandok személyes ellentétekké silányulnak. A sérüléseiből éppen csak felépülő főhősnek ráadásul haza is kell utaznia Budapestre, mert a nagykövetség erre utasítja.

A nagy kaland megszakad, hirtelen nagyon valószerűvé válik. Nem kap kalandregényhez méltó lezárást. Nincsen nagy leszámolás, nem derül ki egy köztiszteletben álló személyről, hogy álnéven élő náci ügynök. Egyszerűen csak mindenki hazamegy. És még a disszertáció sem készül el.

Ungvári tanár úr már nemegyszer megtréfálta olvasóit, amikor egy-egy poétikai, drámatörténeti műve közé – szinte időtöltésként – odafricskázott olvasóinak valami kellemes, könnyednek hihető olvasnivalót. Csak azzal a fűszerrel, hogy azokban a sztorizgatásokban sem tagadta meg ismeretterjesztő (vagyis a háttérben: tudós) önmagát. Ez a Hemingway csevegés, ami voltaképpen egy tíz évvel ezelőtti siker átdolgozott újrakiadása: mű (opus) az el nem készülő műről (dissertatio). Egyre reménytelenebb kutatása az ércnek, mert szinte mindig csak meddő kőzet jön a felszínre.

A könyv első harmada után egyre erősödött a gyanúm, hogy igazából egy régebbi Leslie L. Lawrence regényt tartok a kezemben. Mindig adódott hirtelen egy kiút, egy logikus ok nélkül segítő ember. Mindenki véletlenül pont tudott valamilyen információt, még a nők is mind a főhős karjába omlottak – és mindez egy komoly műveltségről és kutatómunkáról tanúskodó valós alapra épül. (Ahogy Lawrence-nél a keleti vallások, úgy Ungvárinál Hemingway kubai korszaka.) Egyedül a hős kétballábassága és esetlensége nem illett a képbe. Lawrence-nél ilyesmi elképzelhetetlen. Nála a regény vége is másként nézne ki, lenne némi lövöldözés, kiderülne, hogy Hemingway meg sem halt, és a főhős a végén bejelentené, hogy a kezdetektől fogva mindent tudott, de legalábbis erősen sejtett.

Ezt Ungvári nem lépi meg – helyette kicsit már szatírába hajlóan esetlenné, de egyben rettentően szerencséssé teszi a főhőst, és olyan lezárást ad, ami kalandregényes szemszögből meglehetősen kiábrándító. Viszont pont jókor ránt vissza minket a realitás talajára.

Ungvári Tamás

Ungvári Tamás

Ungvári Tamás: Hemingway háborúja
Scolar Kiadó, Budapest, 2014
224 oldal, teljes bolti ár 3250 Ft
ISBN 978 963 244 4437

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ungvári Tamás sokoldalú szerző. Neves tudós, népszerű tanár hazánkban és a nagyvilágban, sikeres fordító s egyben lebilincselő regények írója. Példaképe ebben Graham Greene, aki könnyeden izgalmas regényei egy részét büszkén az entertainment, azaz a szórakoztató irodalom kategóriájába sorolta.

A Hemingway háborúja ilyen szórakoztatóan komoly regény, valóságalapú feldolgozása annak, hogy a Nobel-díjas amerikai író a második világháborúban német tengeralattjárókra vadászott saját halászhajójával. A gerillaharc, a kémkedés, a veszély, a szerelem a bódító koktél jól ismert, mégis az ismeretlen izgalmaival kecsegtet. Ezt a regényt csak egy rendkívül felkészült irodalomtörténész írhatta meg, elmélyülten, könnyű kézzel.