Browsing All posts tagged under »urbis_kiadó«

Tényleg az! | Boris Martinović: Tokiói lilaság

december 10, 2017 Írta:

1

Tsukaiban D. | Kedves olvassbele, kösz Boris Martinović könyvét. A szerző szerint Japánban játszódó lélektani regény. Azt kérted, írjam meg a benyomásaimat, úgy is, mint aki megmerítkezik mindenfélében, ami Japánnal kapcsolatos. Röviden: a történet tökjó, mindenesetre szokatlan. Tényleg van benne minden: álmodozó és állandóan elrévedező lány (sokáig nem is derül ki, mi a baja), bortanfolyam-leírás, […]

Sötét kép feketével festve | Moldova György: Kegyelemkenyér 1.

május 29, 2017 Írta:

0

Cserhalmi Imre | A riport műfaja kihalófélben van Magyarországon. Nem mindenhol. Például Lengyelországban még az utóbbi években is virágzott. Persze a riport strapás teendő, csak az művelheti igazán, aki szerint „gyalogolni jó”, ahogyan az egyik jelentős író-riporter, Móricz Zsigmond írta. Telefonon gyűjtött információval, egyetlen emberrel folytatott futó beszélgetéssel csak a riporter felületességét, esetleg szerkesztőségének igénytelenségét […]

Moldova György: Kegyelemkenyér 1. (részlet)

május 29, 2017 Írta:

0

II. | A múlt dicsérői | Hódmezővásárhely | 1 | Vizsgálódásom első színhelyére, Hódmezővásárhelyre nem visz le közvetlen gyorsvonat, Szegeden át kell szállni egy kis dízelvontatású szerelvényre, a várakozással együtt az út három órát is igénybe vesz. Nem sokat tudtam a városról, csak átutazóban jártam arrafelé, most megpróbáltam kihasználni az időt, a könyvtárból kivettem Nagy […]

Vészjóslat | Moldova György: Zsidómentes övezet

március 22, 2015 Írta:

0

Bogárdi Iván | Az időutazás az irodalomban általában fantáziajáték. Moldova György írásában ugyancsak időutazásról van szó, egy egész ország lép vissza a legsötétebb közelmúltba. Pontosabban egy könnyen felismerhető személyiség állítja vissza a naptárt – és ami a legrosszabb, az átállás eléggé simán megy. Nem a fantázia korlátlanságát csodáljuk, hanem hahotázva elborzadunk, hová jutott már most […]

Működteti a WordPress.com.