Hova lettem? | Blake Crouch: Wayward Pines

Bodó Viktória Booklány |

Az én türelmemnek is van határa. Komolyan. Ha olyan könyvet kezdek el olvasni, ami több mint ígéretes, majd azért nem tudok belefeledkezni, mert a fordító kifejezetten slendrián munkát végzett, az csak az egyik dolog. De ha már kényszert érzek arra, hogy kijegyzeteljem a gyöngyszemeit, akkor baj van.

Messze nem elég, sőt, édeskevés egy fordításhoz az, ha valaki beszél egy idegen nyelven, s talán még szereti is a fordításra kapott könyv műfaját. Kérdem azonban én: miért kell folyamatosan felszisszennem a rosszul használt szinonimák, a tükörfordított anglicizmusok/amerikanizmusok, a helytelenül használt kifejezések és az értelmetlen katyvaszt alkotó stílus miatt?

Miért kell tönkretenni az olvasmányélményemet azzal, hogy ilyeneket kényszerülök olvasni, miszerint: „bajba estem”, „fénykéve”, „nincs mitől aggódnia”, „legáttörőbb felfedezés”, vagy a kedvencemet, jelesül: „ha nem ötvenen özönlötték el a tisztást, akkor egyen se”?! Éjjel pediglen nincs vacsoraidő, az este van, de akkor sem „Matthew! Ebédidő!” – kiáltással szólítja az anya asztalhoz az egész családját. Az olyan finomságokról nem is szólva, hogy a magyarban ritkán rohamozunk meg valakit közelharcban, általában rárontunk… De ez már valóban szőrszálhasogatás a részemről. Ebben a munkában valami nagyon nem jött össze. (És a kiadó sem gereblyézte ki belőle, aminek nem lett volna szabad benne maradnia. – A szerk.)

Hogy hasonlóan ékes stílust kövessek, leakadt az ékszíjam. Ahogy haladtam előre a könyvben, úgy felejtettem el rettegni, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ne vágjam a sarokba az egészet mindezek miatt. Kár lett volna érte, mert a modern kori amerikai kisváros meséje, amiben semmi sem az, aminek látszik, tényleg tartogatott meglepetéseket. Nem akkorákat, amekkorákat az utószóban leírt a szerző, számomra nem is idézte meg az általa említett kultsorozatot, de határozottan nem volt rossz. A következő olvasmányom a második kötet lesz, mindennek ellenére mégis elolvasom, mert tartogathat még meglepetéseket.

Maga a könyv nem kifejezetten magasirodalmi alkotás, nem is dolga olyan élményeket adni. Dolga viszont szórakoztatni, azon a bizonyos rettegő, az ujjak között kandikálva odanéző módon, s azt megteszi. Nem a műfajom, de világosan látszik, hogy miért forgatott belőle sorozatot a Fox, többek között M. Night Shyamalan rendezésében. Ez a név többet elárul a könyv műfajáról és hangulatáról, mint ezer mondat. Persze, ne feledkezzünk meg a mi Antal Nimródunkról sem, aki szintén jegyez egyes epizódokat.

• Olvass bele!

A történetről nem fogok sokat elárulni, fölösleges lenne. Adott egy különleges ügynök, Ethan Burke, aki a Wayward Pines nevű kisvárosba érkezik eltűnt kollégái után nyomozni. Autóbalesetet szenved, kórházba kerül, ahol eltűnnek a személyes tárgyai, a papírjai, és a külvilággal nem tudja felvenni érdemben a kapcsolatot, s a negédességig kedves kisvárosban valahogy minden gyanús.

Tovább is van, nem mondom. Szerintem olvasd el, Olvasó! Akkor is, ha lehúztam a fordítói munkát, akkor is, ha nem érzem a könyvet magát sem elég kidolgozottnak, néhol túl kevés az utalás ahhoz, hogy egyértelműek legyenek a szálak. Mindezeknek ellenére egy jó estét megér. Igazából én sajnálom a legjobban, hogy végül ezt kellett írnom róla.

(Az előbb minősített fordítás egyébként Makai Péter Kristóf munkája. – A szerk.)

A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Blake Crouch: Wayward Pines
Agave Kiadó, Budapest, 2014
288 oldal, teljes bolti ár 2980 Ft
ISBN 978 615 552 2000

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ethan Burke különleges ügynök világos küldetéssel érkezik az idahói Wayward Pines-ba: meg kell találnia és haza kell juttatnia két társát, akik egy hónappal korábban tűntek el az idilli kisvárosban. Mielőtt azonban felvehetné a kapcsolatot a helyi erőkkel, baleset áldozata lesz. Kórházban tér magához, igazolvány, mobiltelefon és aktatáska nélkül. S bár a személyzet nagyon kedves vele, őt mégis nyugtalanítja valami.

Ahogy telnek a napok, Ethan nyomozása egyre több kérdést vet fel. Miért nem tudja felhívni a feleségét és a fiát? Miért nem hiszik el a helyiek, hogy ő különleges ügynök? S mi célt szolgál a várost körülvevő elektromos kerítés? A lakosokat akarják bent tartani vele? Vagy valami mást odakint? Nyomozásának végére Ethan szörnyű dolgokra döbben rá: talán soha nem jut ki élve Wayward Pines-ból, mert ő már nem ugyanaz az ember, aki egykor volt.