Gárdonyi Géza
Gárdonyi apja, a szászországi származású Ziegler Sándor jómódú géplakatos volt Bécsben, de az 1848-as forradalom hírére hazajött és Kossuth „fegyvergyárosa” lett. A szabadságharc bukása elvitte minden vagyonát, s ezután uradalomról uradalomra járva folytathatta a gépészmesterséget, de Géza fiát – bár még öt gyermekét kellett felnevelnie – taníttatta. Gárdonyi anyja, Nagy Terézia vallásos magyar katolikus parasztlány volt.
Gárdonyi középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Pesten végezte, majd az egri tanítóképzőben kapott diplomát. Három évig falusi tanító volt a Dunántúlon: vidéki katolikus iskolákban tanított, nyomorúságos körülmények között. Mivel az egyházi hatóságok sokat zaklatták, 1885-ben feleségével, Csányi Máriával Győrbe költözött, ahol újságírással és szerkesztéssel foglalkozott. Házassága rosszul sikerült, írói pályája is lassan jutott előre. 1886-ban megindította a Tanítóbarát című lapot. Rövid pesti kitérő után a Győri Hírlap munkatársa, majd a Szegedi Hírlap és a Szegedi Napló munkatársa volt, keresete kiegészítésére ponyvaregényeket írt névtelenül, és parasztcsúfoló adomákat (Göre-könyvek).
1891-től lett az Arad és Vidéke munkatársa, majd Pestre jött és a Magyar Hírlap rovatvezetője lett.
Egerbe 1897-ben költözött, diákévei színhelyére, ahol már csak az irodalomnak élt. Innen küldte írásait a Hét, az Új Idők, a Jövendő szerkesztőinek. Remeteségben teltek napjai könyvei, lelki válságai s szemléleti vívódásai között.
1898-tól a Petőfi Társaság és a Természettudományi Társaság tagja, 1910-től az MTA levelező, illetve tiszteletbeli tagja, 1918-tól a Vörösmarty Akadémia tagja.
Többször járt külföldön: Franciaországban, Németországban, Olaszországban, sőt Törökországban is.
1922. október 30-án, ötvenkilenc esztendősen, egri otthonában hunyt el. Az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen hantolták el, gerendakereszt fejfájára végakarata szerint az azóta legendássá vált frázist vésték: »Csak a teste!«
Az író magánélete
A házasság a legőrültebb szerződés, amit emberi elme valaha kieszelt – állította Gárdonyi. Vélhetően saját tapasztalatai mondatták ezt vele. Házassága Csányi Máriával nem szerelmi házasság volt. A gazdag hozományt ígérő szülők unszolására egyezett bele a házasságkötésbe. Ifjú felesége azonban már egy hónap elteltével – más férfi karján – elhagyta, majd időnként visszatért az őt visszafogadó férjhez. Négy gyermekük született: Sándor, Gizella, József és Géza. Egyes életrajzírói szerint maga Gárdonyi sem menthető fel a felelősség alól, személyiségéből kiindulva elképzelhető, hogy túl magas követelményeket állított ifjú arája elé, s a befelé forduló, elmélyült író egyenrangú szellemi-lelki társ helyett csupán egy a kamaszkora végén járó, szórakozni vágyó fiatal leánykát talált az oldalán. Frigyük végül különválással végződött, amit hivatalosan csak 1907-ben mondtak ki.
Egerbe költözését követően két idősebb fiát magához vette, nevelte és taníttatta. Súlyos idegbetegségben szenvedő Gizella leányát az egri irgalmasok kórházában helyezte el, aki a gyógyintézet falai közt élte le életét.
Rosszul sikerült házassága után Gárdonyi rövid ideig Feszty Árpád Margit (Masa) nevű nevelt leánya, majd hat éven keresztül Szarvassy Margit tanítónő iránt táplált gyengéd érzelmeket. Egerbe költözése után Gárdonyit közel két évtizedig fűzte jobbára plátói kapcsolat a férjét – és a férje által biztosított egzisztenciát – elhagyó Mátékovicsné Tóth Ilonához – ahogy az író nevezte: Milához –, aki haláláig hű lelki társa és betegágyában gondozója volt. Számára Mila testesítette meg a női eszményt, akinek törékeny alakja és már-már éterien tiszta lelke rendre megjelenik Gárdonyi prózai műveiben (az Isten rabjai Margitja, Ida regénye stb.) és kései verseiben egyaránt.
Olvass bele 
Posted on 2012. szeptember 7. péntek Szerző: olvassbele
0