Browsing All posts tagged under »helikon_kiadó«

Költővé azért nem tesz… | Lackfi János: Hogyan írjunk verset?

február 5, 2021 Írta:

1

H. Móra Éva | A vers fogalma mindenkinek mást jelent. Mást a lakodalmi vőfélynek, aki rigmusokban köszönti a vendégeket; mást a mondókázó kisgyereknek; mást a születésnapra vagy egyéb alkalomra összerittyentett versike kiagyalójának. Versnek nevezik a Biblia fejezeteinek egyes szakaszait. Versbe foglalva tanultuk annak idején Arkhimédész törvényét is: Minden vízbe mártott test / a súlyából annyit […]

Lackfi János: Hogyan írjunk verset? (részlet)

február 5, 2021 Írta:

0

1. Épelméjű kérdések és válaszok Mit tud ez a könyv? Remélem, sokat. Mindenesetre megtanít szavakkal kézműveskedni. Minden jobb művházban létezik korongozó, nemezelő, szabó-varró, ilyen-olyan tanfolyam. Oktatnak origamit, karatét, sütést-főzést. Működnek zeneiskolák, rajziskolák, tánciskolák. Vagyis él az a meggyőződés, hogy értelmes és kreatív módon lehet használni az eszünket, a kezünket, a testünket. És ezáltal valami művészit […]

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk (részlet)

december 7, 2020 Írta:

0

Utazás Édentől keletre Káin leckéje Kezdjük, szokás szerint, Ádámtól és Évától. A bűnbeesésen túl vagyunk. Isten kiméri a jól ismert büntetést, kiűzi az embert, de nem bízik benne: az Édenkert kapujába a kor szekuritisei, a Kerubok kerülnek, meg villogó pallos lángja (egykori jedikard), nehogy a tökéletesen megbízhatatlan emberpár visszaszökjön az élet fájához repetázni. Ez se […]

Még mindig letehetetlen | Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

december 7, 2020 Írta:

0

Ú J R A O L V A S Ó Cserhalmi Imre | Pandémia idején az ember többet matat a könyvei között, mint máskor. Port töröl, átrendez, keres valamit, aztán vagy találja, vagy nem, nem keres semmit, de éppen az kerül a szeme elé, ami… Milyen jó volt, de miről is szólt?… Ezt talán nem […]

Lackfi János: Száll a kakukk a fészre (részlet)

november 2, 2020 Írta:

0

BEJEGYZÉSEK a Nyugatosok, kedvelőik és cselédeik csoportból Ady Bandi nevű csávónak senki se higgyen, amikor azt írja, „az életemnek fáj a Mája”, nem a konkrét testrészre gondol, pedig… Fiúk, szerintetek hogy van ez? Szeretnék pénzt kunyerálni a minisztertől, hogy művészetem kiteljesedése érdekében kimehessek Monte Carlóba Lédához, vajon túl erős, ha levélben történelmileg is rövid múltú […]

Bájos anakronizmusok | Lackfi János: Száll a kakukk a fészre; Lőrinc László: 25 szelfi az Árpád-korból

november 2, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Az ötlet nem új. Minden magára valamit is adó magyartanár, aki haladni akar a korral, fölveti: mi lenne, ha ma élne X vagy Y költő? Ha Petőfi csetüzenetben üdvözölte volna Aranyt a Toldi elolvasása után, vajon milyen szavakkal tette volna? És Arany hogyan válaszolt volna? A diákok élvezik a feladatot, és […]

Jéghideg, ködjárta turmix | Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit

szeptember 1, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Ennek a könyvnek már a fülszövege lelövi az alapvető poénokat, ti. hogy olyan, mintha a három legmenőbb, fúrt agyú szerző társulna össze regényt írni – és tényleg olyan. Jo Nesbø fanyarsága, Rejtő kihagyásos, lóugrásszerű poénalkotása és Calvinónak (az Eleinkből ismerhető) abszurd-képzése találkozik Kőhalmi Zoltán regényében. Mivel azonban a legfontosabb tudnivalókat Cserna […]

Bern, Marseille, Irapuato | Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról

augusztus 1, 2020 Írta:

0

Pál Attila | A magyar labdarúgás történetének két legnagyobb rejtélye: hogyan nem lett világbajnok 1954-ben az évek óta a földkerekség legjobbjaként számon tartott magyar Aranycsapat, illetve mi okozta a szépreményű, Mezey-féle válogatott látványos és máig fájó kudarcát az 1986-os világbajnokságon. Noha mindkét témában számtalan publikáció látott már napvilágot érintettek és „kívülállók” (újságírók, írók) tollából, és […]

Fekete péntek, sok hűhó | Lackfi János: Levágott fül

február 19, 2020 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | A legkevesebb, ha bombasztikusnak nevezzük a címet. Nemcsak felfigyelünk rá, de rögtön felmerül a kérdés: milyen történetet rejthet? Ezt a könyvet muszáj kézbe venni. Ám miféle témát adhat egy Levágott fül? Lackfi János írásait – ha nem is mélységig – ismerve, először elvetem a thriller-krimi vonalat, inkább valamiféle laza mókára gondolok, ám […]

Lackfi János: Levágott fül (részlet)

február 19, 2020 Írta:

0

Az élet használt cipő Vacsora közben befelé vigyorogva hallgattam a két kislánytesóm fecsegését. Hogy az orrszarvú szereti-e a csokoládét? Hogy a Holdon megnőnek-e a virágok, és vajon ott csak éjszaka nyílnak-e ki, mikor öntözi őket a holdfény? Hogy a kocsonya gumicukorból készül-e, csak megsózzák? Meg hogy a szülők haja tényleg a gyerekek rosszaságaitól őszül-e meg? […]

Halálos ködbe veszve | Dmitry Glukhovsky: Poszt

február 10, 2020 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Valójában eszem ágában sem volt elolvasni ezt a regényt. Posztapokaliptikus kalandregény. Nem az én világom. Nem olvastam a Metró-trilógiát sem – bár utóbb úgy tűnik, lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem. Az író (eredetileg Dmitrij Alekszejevics Gluhovszkij) neve sem csengett ismerősen, noha egyszer – a közreműködő Ötvös András kapcsán – belefutottam egy […]

Dmitry Glukhovsky: Poszt (részlet)

február 10, 2020 Írta:

0

|| 1 || – Na és mi van ott, a híd túlsó oldalán? Jegor már vagy ezredszer kérdezi ezt – és nem unja meg, mert a válasz mindig más. A hatalmas híd zöld kásába fúródik bele, sűrű, mérges ködbe, fokozatosan felolvad benne, és a parttól olyan húsz méterre már semmit sem látni belőle. Néha a […]

Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér (részlet)

február 5, 2020 Írta:

0

|| 1. || Reggelre vörössé változott a város. A nap hajnalban kibukkant a felhők közül, és a széles alföld irányából vörösre festette nemcsak az ég keleti felét, hanem a Duna máskor ezüstösen csillogó vizét is, továbbá a fák koronáit a Gellért-hegyen, a királyi vár kupoláit meg a hidakon az acélt és a láncot. Vörösben úsztak […]

Mint egy képregény | Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér

február 5, 2020 Írta:

0

 Tóth Zsuzsanna | Időnként rácsodálkozom, hogy mennyi író is van ebben a hatalmasnak éppen nem mondható hazában. Nem csoda talán, ha sokaknak a nevével sem feltétlenül találkozik az ember. Nekem most először került kezembe Benedek Szabolcs-mű, noha az 1973-as születésű író meglehetősen gazdag munkásságát már egy évtizede József Attila-díjjal ismerték el. Vörös, mint a vér […]

Hitek és hitetlenségek | Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

január 25, 2020 Írta:

0

Pál Attila | Nem szeretem az általánosításokat, mint a német precizitás, az angol hidegvér, a magyar vendég­szeretet és a többi. Hiszen attól, hogy egy nemzet tagjai vagyunk, miért lennénk egyformák? Ám vitathatatlan, hogy az évszázadokon át egy kö­zös­ségben (nemzetben) élőknek alakulnak ki saját­ságos – ám ettől a közösség nem minden tagjára feltétlenül érvényes – tulajdonságai, […]

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai (részlet)

január 25, 2020 Írta:

0

|| 9. || „Minden ugyanaz” 1918. július 11., csütörtök Most már hat hete a jekatyerinburgi Novo-Tyihvinszkij-zárda buzgó nővérei nap mint nap megtették az utat a város déli külvárosából az Ipatyjev-házba, hogy élelmet – tojást, lisztet, tejszínt, tejet és vajat – hozzanak a Romanov-családnak. Soha nem engedték meg nekik, hogy belépjenek, mindent a bejárati ajtónál, a […]

Működteti a WordPress.com.