Bern, Marseille, Irapuato | Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról

Pál Attila |

A magyar labdarúgás történetének két legnagyobb rejtélye: hogyan nem lett világbajnok 1954-ben az évek óta a földkerekség legjobbjaként számon tartott magyar Aranycsapat, illetve mi okozta a szépreményű, Mezey-féle válogatott látványos és máig fájó kudarcát az 1986-os világbajnokságon.

Noha mindkét témában számtalan publikáció látott már napvilágot érintettek és „kívülállók” (újságírók, írók) tollából, és a lehetséges okokról számtalan és egymást hol erősítő, hol cáfoló magyarázat jelent meg, amelyekben valahol ott kell lennie a teljes igazságnak is. De semmiképpen nem egy(etlen) írásműben.

Óriási munkára vállalkozott tehát Benedek Szabolcs, aki saját bevallása szerint megszállottja a magyar labdarúgásnak. (Ezt igazolja a könyv végén található gazdag bibliográfia is.) Mégis, a szerzőnek ez az első futballról szóló könyve. Eddig jobbára történelmi tárgyú regényeket írt. Persze, ha végigrágjuk a tényekkel, adatokkal telezsúfolt „balladát”, joggal nevezhetjük ezt is annak, hiszen Magyarországon a labdarúgás és különösen az azt körülvevő világ, az időről időre rátelepedő politika fontos része hazánk 20. századi históriájának.

A szerző időt, fáradságot (sem a sajátját, sem az olvasóét) nem kímélve tárja fel a labdarúgó-világbajnokságok történetét, legfontosabb mozzanatait, természetesen ahol csak lehetséges, magyar szemszögből. Felidézi az első magyar vb-részvétel (1934), majd ez első ezüstérem (1938) krónikáját, benne a fontosabb mérkőzések tudósításainak kivonatával és az összeállításokkal, s a továbbiakban sem fukarkodik a lexikális ismeretekkel. Benedek Szabolcs széles körű tájékozottságról tesz tanúbizonyságot mind a labdarúgás, mind a kortörténet kérdéseiben. Zavaró apróság, hogy ami újsághírekben természetes, egy félig-meddig dokumentumkötetben már némi hiányérzetet kelt: a játékosok keresztneve csak elvétve szerepel (nemcsak az összeállításokban, hanem a szövegben is), így futballértő és jó memóriájú olvasó legyen a talpán, aki eligazodik a sok Nagy, Varga, Kovács, Tóth, Balog stb. között.

Óriási értéke viszont a könyvnek, hogy a futball eseményeit minden esetben belehelyezi az aktuális korba. Lépésről lépésre végigkíséri az 1986-os csapat kialakulását, feltárja a csapatépítés körülményeit, Mezey György szövetségi kapitány elképzeléseit, tervszerű, következetes munkáját, kétségeit és harcait a szövetséggel és a sajtóval. Mindez jobban érthető az az adott időszak hangulata, a labdarúgást övező miliő leírása nyomán.

Képet ad az 1980-as évek olyan meghatározó eseményeiről, korjelenségeiről, mint a ciprusi válság, a szovjet kommunista főtitkárok, Brezsnyev, Andropov (az ő magyar történelmi vonatkozásaira külön is kitér), majd Csernyenko halála. Nem marad ki az 1985-ös csernobili atomkatasztrófa sem, amelynek kezelése pontos létlelet a Szovjetunió agóniájáról. A moszkvai rezsim – Gorbacsov fellépése, a peresztrojka és a glasznoszty ellenére – ugyanúgy halódott, mint a végzetesen eladósodó és gyengülő, egyre több engedményre kényszerülő Kádár-rendszer.

De szó esik a Gorenje-turizmusról és a szocialista korszak tragikus kimenetelű első magyar szépségversenyéről, a labdarúgók kivételezett helyzetéről, a légióskodás kezdeteiről (ha jobban belegondolok, talán már ez a szó is magyarázatra szorul). A szerző külön fejezetet szentel a magyar labdarúgást szinte alapjaiban megrengető bundabotrányról és annak furcsán ellentmondásos, a kor viszonyainak ismeretében mégis „szinte természetes” kezeléséről. Részletesen szól a könyv a skandalum hatásáról a szövetségre, a válogatottra, egyes klubokra, s főleg az érintett játékosokra. Mindezekkel kapcsolatban olykor személyesen, máskor újságokban, könyvekben megjelent interjúkat idézve megszólalnak maguk a szereplők is, elsősorban a szövetségi kapitány Mezey György, de megszólal Bognár György, Nagy Antal, Kovács Kálmán és Esterházy Márton is.

• Olvass bele! 

Az utószók általában az adott könyvek tartalmának, eseményeinek utózöngéiről szólnak, mintegy a mondanivaló levezetéseként. Benedek Szabolcs azonban itt összegzi mindazt, amit az olvasó a könyv alcíme – a ’86-os válogatott története – olvastán az első betűtől kezdve várt. Itt tárulnak fel a különböző lehetséges okok, amelyek alighanem együttesen magyarázzák, miért is bukott el a – talán túlságosan is – nagy reményeket keltő, mindmáig utolsó vb-résztvevő magyar labdarúgó-válogatott.

Nagy kár, hogy az értékes tartalomhoz – és a könyvet jegyző Helikon Kiadóhoz – nem méltó a szöveg nyelvi megjelenése. Stiláris esetlenségek rontják az olvasás élményét – öt-hétsoros mondatok, szóismétlések (egy helyen egy mondatban háromszor is szerepel a létige), tömegével bukkannak fel olyan mondatkezdések, melyek az előző mondatra, sőt olykor alfejezetre utalnak vissza vonatkozó névmással. És kénytelen vagyok megemlíteni az afféle sutaságokat, mint: „avanzsálódott”, „váratlan meglepetéscsapat”, „elizolálná”.

Az alapos szerkesztői munka kiszűrte volna ezt is: „…Grosics, Mátrai és Sipos után ő lesz a harmadik magyar labdarúgó, aki három vb-n is szerepelt.” (Tessék számolni egy kicsit.) De például Bognár Gy. kétszer szerepel a magyar csapat összeállításában (amely így 12 kezdőjátékost tartalmaz), az arab nevek hol fonetikusan, hol angol helyesírással olvashatók. És ez még messze nem minden.

Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról
Helikon Kiadó/Szenzár Könyvek, Budapest, 2020
356 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft
ISBN 978 963 479 3595

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Harmincöt éve már, hogy a magyar labdarúgó-válogatott mindeddig utoljára kiharcolta a világbajnoki szereplés jogát. A Mezey György által dirigált nemzeti tizenegy a selejtezők során maga mögé utasította a hollandokat és az osztrákokat, és felkészülési mérkőzéseken legyőzte egyebek mellett az NSZK-t és Brazíliát is. A nemcsak eredményesen, ám szellemesen és látványosan is játszó csapat Európából elsőként jutott ki az 1986-os mexikói világbajnokságra, ráadásul 1985 végén sokan a kontinens legjobbjaként tartották számon.
A folytatást mindenki ismeri: a Mundialon lejátszott és 6-0-ás vereséggel zárult, szovjetek elleni találkozó egyike a magyar futball leggyakrabban emlegetett mérkőzéseinek. A nem várt kudarc egy egész nemzedék fájó emléke, és egyben rejtély, amelyet már sokan, sokféleképpen próbáltak magyarázni.
Benedek Szabolcs új könyvében korabeli források és az egykori szereplőkkel való személyes beszélgetések nyomán nemcsak annak járt utána, hogyan zuhant le ez a csapat szédítő sebességgel a csúcsról, hanem annak is, hogyan emelkedett föl ekkora magasságokba. A kötet lapjain a magyar futball utolsó dicsőséges fejezetének krónikáján túl belepillanthatunk annak ellentmondásos társadalmi és politikai hátterébe, a kései Kádár-kor zavaros világába is