Charlotte Link: Rossz döntés (előzetes, részlet)

Simon csak arra vágyik, hogy nyugodtan tölthesse a karácsonyt a gyerekeivel Provence-ban, a terve azonban elég hamar dugába dől: a gyerekek lemondják az üdülést, a barátnője pedig kiadja az útját. Ráadásul a francia Riviérán sétálva találkozik egy zaklatott lánnyal, akinek se pénze, se papírjai, és azt állítja, gonosz emberek üldözik. A lány elég zavartan viselkedik, és a története is zavarosnak tűnik. Simon mégis megsajnálja, és úgy dönt, segít neki, a döntése következtében azonban nemsokára egy rémálom kellős közepén találja magát…

Franciaország, Goussainville | December 7., hétfő

Tényleg pár másodpercbe telt kinyitni az ajtót. Egy meghajlított dróttal, ahogy a bátyja, Borisz évekkel ezelőtt mutatta neki. Ő még kislány volt akkor, de Borisz már felnőtt, és valószínűleg mindenki, aki tudta, mi a hobbija, lefogadta volna, hogy egy nap szép bűnözői karriert fog befutni: folyton azt gyakorolta, hogyan lehet ajtózárakat kinyitni, ablakokat feltörni, és figyelemre méltó képességekre tett szert ezen a téren. De végül megbízható asztalos lett belőle. Soha életében nem szegte meg a törvényt.

Szelina besurrant a szobába, becsukta maga mögött az ajtót, és nekidőlt. Idáig minden a terv szerint ment, és mindenekelőtt teljesen nesztelenül. Ennek ellenére tudta, hogy bármelyik percben elepleződhet, és akkor vélhetően vége az életének. Ha Szergej és Igor rajtakapja, hogy szökni próbál, halott ember.

A szeme hozzászokott a szobában uralkodó sötéthez. Közvetlenül a telekhatáron állt ugyan egy utcai lámpa, de egy fa félig eltakarta. Szelina csak homályosan látta a helyiségben lévő tárgyak körvonalait: íróasztal, polcok, iratszekrény. Taiszija szobája. Taiszija volt a legrosszabb. Szergej és Igor nem félt használni az öklét, de az értelmi szerző mindig Taiszija volt. Tökéletesen hidegfejű, gátlástalan és lelkiismeretlen. Itt a házban ő volt a főnök, és mindenki engedelmeskedett neki.

Szelina egyetlenegyszer tudott futólag belesni Taiszija dolgozószobájába, amikor elment előtte, és az ajtó történetesen nyitva állt. Látta, hogy a ház többi részétől eltérően itt nincs rács az ablakon. A bejárati ajtót több zárral is ellátták, és az ablakokról leszerelték a kilincset. Innen nem volt menekvés, vagy csak rendkívül fáradságos, körülményes és zajos. Ezért aztán minden menekülő útvonalat elfelejthetett.

Ez a szoba volt az egyetlen esélye, a szoba, ahol Taiszija dolgozott… Taiszija
nyilván nem szerette a rácsokat és a leszerelt kilincseket. Valószínűleg időnként friss levegőt akart beengedni. Cserébe viszont gondosan zárta az ajtót, és mindig kivette a kulcsot a zárból. Vélhetően magánál hordta.

De most lefeküdt aludni. A többi lány elment, Szergej és Igor meg a konyha melletti kis helyiségben kártyázott. Szelina tudta, hogy szigorúan tilos alkoholt fogyasztaniuk, ezért nem is remélte, hogy lassúak lesznek, vagy elveszítik az éberségüket és a cselekvőképességüket. Teljesen józanok voltak, és veszélyesek, mint egy harci kutya. Ha valamelyiküknek eszébe jut megnézni, mit csinál…

A gondolattól kiverte a víz. Erre a lehetőségre most gondolnia sem volt szabad, mert akkor inába száll a bátorsága, pánikba esik, és egészen biztosan végzetes hibát követ el.

A drótot még mindig a kezében szorongatta, de aztán lehajolt, és bedugta a szekrény alá. Meg fogják találni, de nem számít. Ha már árkon-bokron túl lesz, nyugodtan megtudhatják, hogyan csinálta. A drótot egy fűzőből szedte ki, miután végtelen türelemmel felfejtette a varrást a körmével. A lányoknak még körömreszelő sem állt a rendelkezésükre, ollóról már nem is szólva, és a hajcsatokat is le kellett adniuk, amikor a házban voltak. Csaknem lehetetlen volt bármilyen szerszámhoz hozzájutni. De Szelinának sikerült. Mert ravasz volt. És persze mert volt segítsége. A farmerja zsebében ott lapult a mobiltelefon. Csodával határos módon idáig sikerült minden ellenőrzésen átcsempésznie.

Biztosan azért, mert nem régóta volt itt, és még nem kutatták át a szobáját. A szoba átkutatására a tapasztalata szerint minden előzetes figyelmeztetés nélkül került sor, és ilyenkor egyetlen tárgy sem maradt a helyén. Minden repedést, minden szegletet, minden fiókot tüzetesen átnéztek. A legrosszabbak azonban a motozások voltak, amelyeket Taiszija személyesen végzett.

Szelinát a rosszullét kerülgette a gondolattól, hogy az a visszataszító nőszemély minden egyes testnyílását megvizsgálhatja. Attól függetlenül is, hogy ez esetben a telefon is előkerült volna, és elképzelni sem merte, mi várt volna rá. Akkor a segítője is lebukik. Már csak ezért is fontos volt, hogy minden simán menjen. Szelina pontosan tudta, hogy csupán ez az egy lehetősége van. Vagy sikerül, vagy nem lesz még egy esélye.

Végre újra meg mert mozdulni. Átosont a helyiségen, és nagyon figyelt, hogy ne menjen neki semminek. Semmit sem szabad felborítania, nem tolhatja odébb a székeket, semmit sem verhet le, semmit sem mozdíthat el a helyéről. Hirtelen belehasított a gondolat, hogy fogalma sincs, szereltek-e riasztót az ablakra, és a rémülettől földbe gyökerezett a lába. De ezt sehogy sem derítheti ki, kockáztatnia kell. Vagy feladja az egészet, és visszaslisszol a szobájába. De ettől legalább annyira félt, mint az útja folytatásától. Óriási szerencse, hogy észrevétlenül eljutott idáig a két lépcsőn és a folyosón át. Egyáltalán nem biztos, hogy másodszorra is sikerülne, mert Szergej és Igor rendszertelen időközönként ellenőrző körutakat tart a házban. Bármikor beléjük futhat, és akkor isten kegyelmezzen neki.

Jól van, meg kell kockáztatnia a riasztót. Lehet, hogy akkor is kijuthat a szabadba, és eltűnhet a sötétben. Ekkor furcsa zajt hallott, és rögtön meg is állapította, hogy összekoccan a foga. Eddig nem is tudta, hogy a vacog a foga szófordulat nem képletesen értendő, hanem valós fizikai jelenséget takar. Ha belegondolt, tudta, hogy teljes őrültséget csinál, és nagy a valószínűsége, hogy nem éli túl ezt az éjszakát.

Elhaladt az íróasztal mellett, amelyen lecsukva ott feküdt Taiszija laptopja. Elég kicsi volt. Mielőtt még végiggondolhatta volna, felkapta. Magával viszi. Ki tudja, mi van rajta. Elsősorban a menekülésre, a túlélésre és a kiszabadulásra koncentrált, de a vegytiszta túlélési ösztön mögött megbújt még egy gondolat: felelősségre kell vonni ezeket az embereket. Valamikor. Valahogyan.

Fordította: Dobosi Beáta

A teljes részlet elolvasható a General Press Kiadó oldalán

Charlotte Link: Rossz döntés
General Press Kiadó, Budapest, 2020
448 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3392 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 452 3994 (papír)
ISBN 978 963 452 4007 (e-könyv)