Dmitry Glukhovsky: Poszt (részlet)

Posted on 2020. február 10. hétfő Szerző:

0


|| 1 ||

Na és mi van ott, a híd túlsó oldalán?
Jegor már vagy ezredszer kérdezi ezt – és nem unja meg, mert a válasz mindig más.
A hatalmas híd zöld kásába fúródik bele, sűrű, mérges ködbe, fokozatosan felolvad benne, és a parttól olyan húsz méterre már semmit sem látni belőle. Néha a szél neki­veselkedik, próbálja szétkergetni a ködöt – de nem tudja.
A zöld függöny épp csak kicsit lebben fel – de mögötte is csak ugyanaz látható: rozsdás sínek és rozsdás pillérek, amiket benőtt valami vörös akármi, olyan hínárszerű, de nem hínár; ring a szélben, meg akkor is, ha nincs szél.
A ködöt nem lehet szétkergetni, mert a folyóról emelkedik fel. A köd ennek a lomha, habos, beteg folyónak a lélegzete.
A partról a folyót sem látni – a híd betonlábai már valahol a sötétben ereszkednek bele. De hallani jól lehet a ködön át is – a csobogását, a cuppogását, a korgását. Mintha élne, de ez csak látszat. Nincs ott lent semmi élő. És ha valami élő mégis belekerül, nem maradhat életben. A facsónakok elszenesednek, a gumicsónakok felhólyagosodnak és kipukkadnak. A helybéliek puskalövésnyi távolságnál jobban meg nem közelítenék a vizet. Meg hát ez is csak egy szó, hogy „víz”. Ugyan miféle víz?
A folyón nem lehet leúszni – még vasborítású hajóval sem. Azok, akik megpróbálták, soha nem tértek vissza. És soha senki nem érkezett rajta fentről ehhez a hídhoz.
Ezért hát neve sincs most már a folyónak: „a folyó”, és annyi.
Azelőtt Volgának hívták.
Jegor nem tágít:
– Szóval micsoda?
– Valami van… Valamilyen városok, gondolom. Ugyanolyan üresek, mint a mi Jaroszlavlunk. Tudod te is, ugyan minek kérdezed?
– Hát, én épp hogy semmit sem tudok. Nálunk te vagy az, aki mindent tud, Griff Petrovics.
– Na, próbálj meg akár csak fél lábbal fellépni a hídra! Letépem a fejed! Érted?!
– Jól van, na, értem, Grigorij Petrovics. Ugyan ki vagyok én? Csak egy gitáros fajankó. Te vagy a parancsnok minálunk! Nekem nem is kell tudnom, hogy mi van ott. De hogy te nem vagy kíváncsi rá – ez azért furcsa! Hisz neked kell védelmezned a birodalom keleti határát!
Griff – aki igazából ezredes, de most már inkább csak így, a becenevén szólítják – mogorva pillantást vet Jegorra. Megvakarja kopaszkás fejét. Félretolja az ezüstszínű vasúti pohártartóban lévő poharat.
– Nekem elég, amit tudok! – recsegi. – Érted, okostojás? Itt van ez a kibaszott vasútvonal: Moszkvából jön, megy a világ túlsó felére. De ami engem illet, itt véget is ér – mert arról az oldalról senki sem kopogtatott már hosszú évek óta. Mindenki foglalkozzon a maga dolgával, világos? Mindenkinek megvan a maga posztja!
Griff dobolni kezd az ujjaival az asztalon, próbál kitalálni magának valami elfoglaltságot, aminek az ürügyén kidobhatná Jegort az irodájából. A politikai felvilágosító foglalkozásnak vége, még mielőtt elkezdődött volna.
Jegor fegyverszünetet ajánl:
– Add vissza a gitárom, és már itt se vagyok.
– Fityiszt az orrodra! Menj, tanuld a történelmet, aztán lesz még közelharcórád is, este meg beszélhetünk a gitárodról, világos? Csak a hülyeségen jár az eszed, tanulni nem akarsz az istennek se, igaz? Menj, tanuld a birodalom földrajzát! Minek neked az a túlsó oldal, ha az innensőről se tudsz semmit?
Na és mi van az innenső oldalon?
Üres házak, üres utcák. Elhagyott, üres autók vázai. Valakiknek a csontvázai – magányosan vagy összeölelkezve. Vad kutyák.
Élet kevés maradt. Csak a „posztokon”, az állomáserődökben ülnek emberek, a vasúthoz tapadva, hozzáragadva szinte – harcra készen.
Griff Posztja a legszélső a vasútvonalon. A Posztnak megparancsolták, hogy védje Moszkóvia keleti határát, és a Poszt, híven esküjéhez, őrzi a hidat. Vagy lázadóktól, vagy nomádoktól, vagy vadaktól – hogy kitől, azt már igazából az ezredes sem tudja.
A történelemtankönyvek szerint, amikből Jegornak tanulni kellene, minden csodásan alakul: felvirágzás, igazságos társadalom, új kor kezdete. Odáig meg, ahol ez az új kor csúnyán gajra ment, a tankönyvek nem érnek el. Hinni kell Griffnek, aki az mondja: a nép megveszett, árulók szaggatták szét az országot, a főváros pedig annyira meggyengült, hogy nem tudta visszatartani a leszakadni próbáló földeket. Moszkva ekkor a mérgezett, gyilkos Volga vonalában jelölte ki a határt, Posztot állított az innenső oldalon, a túlsó oldalt pedig el is felejtette, és csak a saját dolgával foglalkozott. Dolga pedig akadt bőven.
Oroszországból Moszkóvia lett.
Többet Jegornak nem is kell tudnia. Griff kis disznószemébe nézve azt mondja:
– Kell is nekem a földrajz meg történelem! A régi világ kipurcant, és annyi! A gitárt meg úgyis elviszem. Nem te adtad, nem is veheted el tőlem, világos?!
Jegor lassan a kijárat felé oldalazik, hogy ki tudjon surranni, amíg az elnehezedett, elgémberedett Griff kikászálódik az asztala mögül. A főnöknek nagy nehezen eljut az agyáig, hogy mit mondott neki Jegor, és rázni kezdi az öklét:
– Hé, te, az anyád úristenit! A fal mögé teszlek éjszakára, akkor majd meglátjuk, olyan nagy legény vagy-e! A balalajkádat meg behajítom a kályhába!
– Azt próbáld meg!
De kergetni Jegort nincs kedve a főnöknek. Meg aztán minek fogócskázna vele, amikor az éjszakát úgyis egy fedél alatt töltik. Jegor maga jön majd a karmai közé, mint a kisbárány. Nem akar a fal mögött aludni, az egyszer biztos! Így aztán Griff fel sem áll, úgy reccsenti oda:

Dmitry Glukhovsky (Dmitrij Gluhovszkij)

– Ha nem akarsz tanulni, ne tanulj! Tizenhét éves mamlasz, és csak a zöngicsélésen meg a csatangoláson jár az esze, a gondolkodáshoz nem fűlik a foga! Tudod, mit? Ha a híd túlsó oldalára kívánkozol, hát menjél csak, hajrá! Elengedlek! De úgyse mész sehova, érted? Mert a mamádat itt nem hagynád! Lapítasz a szoknyája mögött! Csak velem tudsz szemtelenkedni, máshoz nem értesz!
– Én az anyám szoknyája mögött lapítok, te meg csicskás vagy! Te ugyan mihez értesz? Csak ülsz a seg­geden és dirigálsz! Ahhoz tán sok ész kell? Még hogy parancsnok, na ja!
– Ki innen! Kifelé!
Jegor éppen ezt akarta: hogy Griff füstöljön a dühtől.
Zsebre dugja a kezét, és szalad le a lépcsőn a kommuna legfelső emeletéről.

Fordította M. Nagy Miklós

Dmitry Glukhovsky: Poszt
Helikon Kiadó, Budapest, 2019