Költővé azért nem tesz… | Lackfi János: Hogyan írjunk verset?

H. Móra Éva |

A vers fogalma mindenkinek mást jelent. Mást a lakodalmi vőfélynek, aki rigmusokban köszönti a vendégeket; mást a mondókázó kisgyereknek; mást a születésnapra vagy egyéb alkalomra összerittyentett versike kiagyalójának. Versnek nevezik a Biblia fejezeteinek egyes szakaszait. Versbe foglalva tanultuk annak idején Arkhimédész törvényét is: Minden vízbe mártott test / a súlyából annyit veszt…

És persze egészen mást jelent a költőnek, de a befogadónak is. Sőt utóbbiak körét – bár jó szándékkal, de – erősen korlátozták a 19. század elején a fentebb stíl képviselői: az ő eszményeik szerinti, kifinomult alkotásokat igencsak szűk réteg tudta értelmezni, befogadni. Aztán jött Petőfi, aki a népnek, a nép nyelvén írt – a többit már tudjuk.

Hogy Lackfi János mit ért versen, versíráson a Hogyan írjunk verset? című könyvében, az kiderül az elolvasás után. Ha az olvasó kellő számú irodalmi mű ismeretében jó érzékkel szét tudja választani a műalkotást és a jó „iparosmunkát”, akkor érzi, hogy az író az utóbbira fókuszál. Sok tapasztalata van a versfaragás módszertanának kidolgozásában és átadásában is: nemcsak egyetemen oktatott és tanfolyamokon tanított kreatív írást, hanem iskolákban, táborokban és fesztiválokon is foglalkozott sok-sok fiatallal és idősebbekkel. Bőséges példatárral is szolgál az e foglalkozásokon született versekből.

• Olvass bele!

Logikusan, áttekinthetően szerkesztette ezt a nagyon gyakorlatias útmutatót. Minden fejezet egy-egy új fogalom ismertetésével kezdődik: rímfajták, időmértékes verselés, szótagok, műfajok stb. Ezt szépirodalmi példa követi, majd annak elemzése: Mitől hatásos ez a vers? Ezután egy ehhez a fogalomhoz kapcsolódó feladatot kapnak a költőpalánták, vagyis az olvasók. A megoldáshoz vezető utat lépésről lépésre adagolja mesterünk; természetesen jellegzetes humorával fűszerezve. Így óv például a túlkapásoktól: A vers nem tankönyv és nem is internetes bölcsességtár. […] ha elkezdené részletezni, hogy „hát igen, az állatok szabadon járnak, de az ember sorsa szomorú rabság”, vagy hogy „milyen jó is lenne felhőtlenül szaladgáló természeti lénnyé változni, mamám!”, akkor a szövegek elvesztenék izgalmasságukat, és oktató újságcikké laposodnának. A közhelyekről: „Hát igen, a kutya hűséges, a macska dorombol, az állat becsületesebb, mint az ember, ja!” No, ehhez nincs szükség irodalomra, egy kommentben bárki megugorja. A fejezetek, gyakorlatok végén példákat közöl tanítványainak alkotásaiból.

Hadd idézzek ízelítőül néhány fejezetcímet a vaskos, gazdag tartalmú könyvből: Szaltózzunk be a költő agyába!; Kedvenc undorgyűjteményünk; Sorvégi csicsa; Harapjuk ketté a hexametert!; Kacifántos rímjátékok; Zúzzuk szét a nyelvet!; Isten oda-vissza. Mint látjuk, igazán figyelemfelkeltőek, a kötet nem is engedi letenni magát… Felbukkan egy újabb cím, és „na, még ezt az egyet” sóhajjal tovább olvassuk. Látjuk azonban azt is, hogy nem olcsó poénkodásról van itt szó, hanem igen alapos szakmaiságról is. S ahogy közeledünk a végéhez, egyre mélyebb tartalmakkal találkozunk, egyre filozofikusabbak a versek, parádésak és szépek a tanítványok művei is. Hadd idézzek egy gyönyörű Lackfi-mondatot – a befogadó szemszögéből megközelítve a verset, itt éppen az otthonról szólót: Az otthonába (testi-lelki sebkötözésre) visszatérő felnőtt önkéntelenül „visszakicsinyedik”. Így lesz belőle kettős személy, felnőtt és fel-nem-nőtt egyszerre.

Ez igen! Milyen pontos megfogalmazás. Amikor verset olvasunk, pátyolgatni való gyermekké válunk.

Csak nehogy azt higgye a költőjelölt, hogy ha elvégzi ezt a kurzust, költővé válik…

Lackfi János: Hogyan írjunk verset? Kreatív gyakorlatok
P. Szathmáry István rajzaival,
Helikon Kiadó, Budapest, 2020
284 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2799 Ft,
ISBN 978 963 479 2680

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Versírást nem lehet tanulni, nem? Költőnek születni kell! Megszületik: kisfiú, kislány vagy költő? Akkor külön tesszük a babát.
Naná, vízszerelőnek meg focistának is születni kell. Minden olyan munkához, amit szívvel-lélekkel végzünk.
A költészet műveléséhez nem elég a hatalmas szív és máj, mint a nótázáshoz. Meg az ihlet sem, amitől habzik a szánk, és rángatózni kezdünk. Nem árt némi erőnlét, gyakorlás, csak épp az irodalmi izomzat nem látszik a strandon. Annál inkább megfigyelhető a javuló szövegminőségen.
Lackfi János egyetemen, fesztiválon, versműhelyekben, internetes fórumokon több mint húsz éve tanít írástechnikai trükköket fiatalok és felnőttek sokaságának. Ezeket a tapasztalatait összegzi most gyakorlatias könyvében, hogy minél többen nekilássanak az irodalmi fekvőtámaszozásnak, és kigyúrhassák magukat.
A kötetet használva bárki megtanulhat kicsit jobban írni, mint ahogy eddig tette. Több tucat feladat vár az aktív olvasóra ebben a pörgős, életszagú kézikönyvben. Ugyanis a költészet az életről szól, meg persze halálról, szerelemről, családról, nyelvről, Istenről, örömökről, fájdalmakról. És közben nem olyan nagy kunszt egy kis rímelést vagy anapesztust tanulni. Meg a szabad vers szabályait. Kézműves költészetet.
Mert hogy ez jó mulatság, jó buli, jó játék. Akkor is, ha olykor véresen komoly játék.