Jéghideg, ködjárta turmix | Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit

Posted on 2020. szeptember 1. kedd Szerző:

0


Bedő J. István |

Ennek a könyvnek már a fülszövege lelövi az alapvető poénokat, ti. hogy olyan, mintha a három legmenőbb, fúrt agyú szerző társulna össze regényt írni – és tényleg olyan. Jo Nesbø fanyarsága, Rejtő kihagyásos, lóugrásszerű poénalkotása és Calvinónak (az Eleinkből ismerhető) abszurd-képzése találkozik Kőhalmi Zoltán regényében. Mivel azonban a legfontosabb tudnivalókat Cserna Szabó András már kifejtette (lásd lejjebb) másfelől kell megközelíteni a kérdést. Nevezetesen: hogy kinek okoz élvezetet a könyv.

A regény alapja ugyanis az utóbbi években magas népszerűségű, csúcsokat döntögető skandináv krimi. Akárhányat olvasunk el, a végén mindig azt a következtetést szűrjük le, hogy a nyomozó kérges lelkű, elvált vagy özvegy, pszichiáterhez jár – vagy éppen kellene járnia –, és sokat iszik. A kollégáit most ne is részletezzük, de mindnek van valami defektje, kütyüje satöbbi. És persze az egész sztori mögött mindig társadalmi problémák jelennek meg. (Mert ugye már nem lehet A. Ch. módjára azzal operálni, hogy a vagyon/örökség hozza elő az arisztokratából a gyilkost.)

Kőhalmi azonban nem éri be ilyen egyszerű megoldással, hiszen még egy közepes erejű számítógép egy elég értelmes programmal bármikor képes lenne írni egy kétezredik skandi krimit. Ám itt jelenik meg a nyájas szerző nagy dobása: váltogatva helyez el jobb- és balmenetű csavarokat, csak győzd kapkodni a fejed. Már önmagában az az apróság is, hogy a rendőri jelentéseket helyesírási hibák miatt dobják vissza… (A megíráskor KZ még nem tudhatta, hogy magyar parlamentben nem egészen egy év múltán hiányzó szóköz és vessző miatt dobnak vissza törvényjavaslatot. Ja, és mert az ellenzék adta be…) De az ötlet újabb csavarodással nő nagyobbra: az egyik figura rúnákkal beszél, egy másik izlandi karaktereket használ, a hangja vesztett ifjú alrendőr morzézva cseveg.

És ha ez nem lenne elég: felbukkan egy másik műfaji al-kategória (ezeket, ki tudja miért: zsánernek nevezik mostanában), a vérszipolyos thriller, ennek is megkapjuk szépen tálalva az összes közhelyes marhaságát, a maga agyagbuta hősnőjével. Ki ne felejtsem a másik zsánertiprást, az ember előtti világok fantasy-verziója is megkapja a magáét – a mesteri Tolkien nyomába lépkedő író-törpék közhelyeivel, például a kocsmárossal, aki mindenkiről mindent tud. Tessék utánakeresni a vonatkozó trilógiák 800-900 oldalas köteteiben. Igen ám, de csak annyira kell az egész művet komolyan venni, mint Gorcsev Iván életútját Nizzától a légió érintésével át a Próféta papucsáig.

S akinek ennyi jó kevés, jön a japán szamurájregény betét, a tömérdek japán személynévvel és a japánból lefordítatlan (vagy odahamisított) ruha-, fegyver- és minden más nevekkel.

Közben KZ még posztmodernkedik is – a hősök kilépnek a műből, és felkeresik az írót, aki persze kap is a pofájára, meg a korrektor is, meg a szerkesztő is. Ha én lettem volna az utóbbi helyében, én is kapok a pofámra…

Két bekezdés megírása között került a kezembe a minden idők legrosszabbnak mondott magyar filmjéről szóló komoly elemzés. Nem gondoltam volna, hogy kapcsolódik e könyvhöz, pedig de. Nos, ha valakinek kétségei lennének, hogy regényt vagy filmforgatókönyvet írni könnyű-e vagy nehéz, mind a filmről szóló cikk, mind az itt említett mű maga rávilágít arra, hogy mindkettő kutya nehéz. Még rossz könyvet írni is ugyanolyan nehéz, mint jót. (Szerencsére az A férfi… az utóbbi kategóriába tartozik.)

Úgyhogy csak ismételni tudom egykori kollégámnak, a Pesti Divat segédszerkesztőjének (P. S.) könnyedén odavetett figyelmeztetését: „ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez”. Kőhalmi is erre figyelmeztet: ha ügyetlenkedsz a krimidben, könnyen belehalhatsz. Például a röhögéstől.

És hogy megválaszoljam az írásom elején föltett kérdést: KZ könyvéhez alapvetően mindenevő olvasóra van szükség. Olyanra, aki járatos a különböző zsánerekben, sőt olvasott is ilyeneket – és főleg nyitott a meglepetésekre.

Kőhalmi Zoltán

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit,
aki megølt egy férfit

A szerző rajzaival
Helikon Kiadó, Budapest, 2019
278 oldal, teljes bolti ár 3799 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3039 Ft
ISBN 978 963 479 3205

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részlet)

Mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… – Cserna Szabó András