Browsing All posts tagged under »szovjetunió«

Jacek Hugo-Bader: Fehér láz (részlet)

július 31, 2014 Írta:

0

| I. rész || Száguldás a semmibe | Szélnek fordított orral Csak azért imádkoztam, nehogy lerobbanjak a tajgában, és ne kerül­jek szembe bűnözőkkel. A két kellemetlenség közül az elsőre föl vol­tam készülve, a másikra nem. Rajtam kívül nyilván nincs még egy eszement, aki fegyvertelenül utazik végig ezen a roppant szárazföld-óceánon, méghozzá egyes-egyedül. A helybeliek kedvenc […]

Jacek Hugo-Bader: Kolimai napló (részlet)

július 31, 2014 Írta:

0

Dora, a sámánnő – bevezetés helyett Végtelenül hosszú harákolással szívja vissza a váladékot a torkába. Mit csinál vele? – tűnődöm. Beleköpi a hamutartóba, a fikusz cserepébe, a szemetesbe? Vagy lenyeli talán? Dora Egyiij föláll, körülnéz, a kezével mutat valamit, ezért a tolmácsnőnk (Dora jakut nyelven beszél, a szellemek nem engednek mást) szolgálatkészen átnyújt neki egy […]

»Csak erős idegzetűeknek« | Jacek Hugo-Bader: Fehér láz; Kolimai napló

július 31, 2014 Írta:

0

Németh Orsolya | Csak erős idegzetűeknek – Jacek Hugo-Bader így figyel­mezteti az olvasóit a Fehér láz című könyvének egy feje­zetében (éppen abban, amelyből a könyv címe is adódik, ahol negyvennégyszer szerepel halálra utaló kifejezés, és amelyben szinte mindenkit utolér a delirium tremens). Kis túlzással azt lehet mondani, hogy az intelem akár az egész műre is […]

A közös emlékezet múzeuma | Vaszilij Grosszman: Élet és Sors

május 19, 2014 Írta:

0

Vámos Miklós | Legyen egy olyan törvény, hogy aki gyűlölettel üzérkedik, azt minden további nélkül kigolyózzuk a klubból. Gyűjtsek aláírást? Á, inkább hallgassatok ide. „Aki azt hiszi, hogy tökéletesen mentes a gyűlölettől, annak benyalok!” – idézet 1978-ból, egy Carl keresztnevű műfordítótól. Jugoszláv hontalanként tengette életét Párizsban, véle kegyetlen hazája nyelveiből fordított franciára. Állította, tudja, miről […]

Oleg Pavlov: Orosz trilógia (részlet)

január 25, 2014 Írta:

0

Éjszaka, amikor az őrszobán egy árva lelket sem lehetett találni, Matyusin ceruzát és papírt szerzett magának, és firkantott egy üzenetet Jelszkbe. A papír arra futotta, hogy tudassa, él és egészséges, és könyörgött, hogy küldjenek neki tíz rubelt, mert sürgősen szüksége van rá, az élete múlik rajta. Szemében könnycsepp remegett, amikor arra gondolt, hogy ezt a […]

A jellem csöndben lebomlik | Oleg Pavlov: Orosz trilógia

január 25, 2014 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | (…) miért van az, hogy más nőknek nincs egy rongyuk, amit felvegyenek, én viszont soha nem tudom, hogy melyik könyvvel kezdjem az olvasást? Mindenesetre egy parádés mozdulattal egyszerre sodortam félre az éppen rám omlani készülő halomból mind a romantikus, mind a krimi- és egyáltalán: a könnyed szekciót. Így maradt fenn a […]

Andreï Makine: Ki szerette a cárnőt? (két részlet)

január 19, 2014 Írta:

0

A nagy tükör úgy ereszkedik le, mint az emelőpaneles ablak. A nő, aki éppen elfordította az emelőkart, elmosolyodik: mindannyiszor megreszket egy picit. Mi lenne, ha a keret a padlóra zuhanna és kitörne az üveg? De puhán siklott le – a világ kettévált. Ezen az oldalon fehérarany szalon. Odaát, a tükör rejtekében hálófülke, gyertya, meztelen, lihegő […]