A valóság sosem fekete-fehér | Peter Unwin: Nagyhatalmi játszmák, 1956

Posted on 2016. október 18. kedd Szerző:

0


unwin_nagyhatalmi-bor240Bodó Viktória Booklány |

Hogy is szokás manapság, hatásvadász módra írni? Ha csak egy könyvet olvasol el 1956-ról, az legyen ez. Ugyanis a kötet, aminek a bemutatóján László Ágnes véletlenül új – és jobb – alcímet adott (erőterében helyett a tükrében szót használta, ami egyértelműen jobb), egy egészen különleges, egyszerre objektív és szubjektív elemző munka.

Peter Unwin, a szerző különleges kapcsolatot ápol Magyarországgal. Diplomataként gyakorlatilag hazánkban kezdte meg külföldi karrierjét, első kiküldetése, 1958-ban Budapestre vezette. Alig egy hónappal Nagy Imre kivégzése után érkezett meg a fővárosba. Követségi harmadtitkárként tapasztalta meg a megtorlások utáni közhangulatot és légkört, hogy később, már a nyolcvanas években nagykövetként térhessen vissza. Mindig foglalkoztatták a magyar események: megírta később a kivégzett miniszterelnök életrajzát is, ez a most tárgyalt kötet pedig angolul már tíz évvel ezelőtt megjelent.

Érdekes könyv ez. Kívülről láttatja a magyarországi eseményeket, ám mégis végig a bennfentesek jól tájékozottságával. Úgy, ahogyan azt csak egy diplomata tudja: alaposan, elemzően, kellően tárgyilagosan, tényszerűen, ám éppen emiatt nagyon olvasmányosan. Nem is az ’56-os forradalom története ez, sokkal inkább azé az egy évé, ami megrengette a világot, és vált a második világháborút követő korszak első, világpolitikát megrázó és egyben meghatározó esztendejévé. Ekkor történt, hogy egy maroknyi, hagymázas álmokat kergető férfi partra szállt egy szigeten, és a világ egyik vezető hatalmát űzte ki onnan, évtizedekre (Kuba, Fidel Castro). Ekkor történt az a csatornaállamosítás, ami egy csöppet sem volt jobb ízű akkor sem, mint amit a szó manapság sugall, mégis átrendezte az erőviszonyokat egy pillanat alatt; az eseményeket azóta szuezi válságként emlegetjük. Ebben az évben támadta meg Franciaország, Nagy-Britannia és Izrael Egyiptomot, mert ebben az évben rengeteg dolog történt az Egyesült Államok háta mögött, tudta nélkül vagy éppen érdekkörei rovására. És még szó sem esett az Arab Ligáról vagy Ciprusról. Aztán ott voltak a szovjet blokkon belüli történések: a poznańi felkelés, az eltitkolt Hruscsov-beszéd, és természetesen, a magyar események.

Abban az évben minden összefüggött mindennel. Jó, ha ezt látjuk, és ez az, amit Unwin kötete láttat, az első perctől, első laptól kezdve. Hajlamosak vagyunk abba a csapdába esni, hogy azt higgyük: 1956 kizárólag Magyarországról szólt, s így csúnya dolog volt a külvilágtól, a „Nyugattól”, hogy cserben hagyott minket. Holott ez, mint minden, ennél sokkal árnyaltabb, bonyolultabb, és ráadásul korántsem igaz.

De nemcsak az önmeghatározásunk, identitásunk miatt lehet érdekes ennek az évnek a története, hanem azért, mert a könyv egyszerűen jó. Olvasmányos a stílusa, és magánéleti utalások teszik érdekfeszítővé. Van benne valami kedves, esetlen báj, ami megfűszerezi a szakmai szemszögből persze igen alapos tényfeltáró munkát.

Évfordulója van annak a forradalomnak, amelyről ez a könyv megemlékezik. Ezért minimum érdemes foglalkozni vele, hogy tudjuk, kik vagyunk, hol a helyünk a világban, és hol volt a helye a világpolitika színpadán a magyar Dávidnak a szovjet Góliát ellen vívott, öngyilkos harcában.

Nem győzhettünk, de így is ki mertünk állni magunkért: ez 1956 – és egyben a könyv – legfontosabb tanulsága.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Peter Unwin

Peter Unwin

Peter Unwin: Nagyhatalmi játszmák, 1956 – A magyar forradalom a világpolitika erőterében
Fordította: Vértessy Péter
Kossuth Kiadó, Budapest, 2016
288 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
kedvezményes webshop ár 2720 Ft
ISBN 978 963 098 6328

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a könyv egy esztendőről szól. 1956-ról, amely megrengette a világot; és teljes átfogó képet ad róla. Részletező pontossággal adja közre a magyar forradalom és szabadságharc krónikáját, valamint az ezzel kapcsolatos világpolitikai játszmákat. Megtudhatjuk, hogy ki volt az a tíz politikus, aki döntő szerepet játszott az akkori világpolitikai események kialakulásában, illetve hogy ezek a tragikus, megrázó események milyen hatással voltak az azóta eltelt évtizedekre.

A szerző első kézből szerzett, személyes élményeivel fűszerezett történeteiből, elemzéseiből kulisszatitkokat ismerhetünk meg: hogy miként függött össze az 56-os magyar forradalom sorsa az SZKP XX. kongresszusán elmondott titkos Hruscsov-beszéddel, az izraeli–brit–francia erők szuezi beavatkozásával, az amerikai elnökválasztással, vagy azzal, hogy Gomułka került a lengyel kommunista párt élére, és a poznańi felkelés kérdésében volt mersze dacolni Hruscsovval. Miként történhetett meg, hogy az Egyesült Államok háta mögött Izrael, majd Nagy-Britannia és Franciaország is megtámadta Egyiptomot, és Fidel Castro egy kis csapat élén partra szállt Kubában.

A brit diplomata elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a szerencsétlen időzítésű szuezi válsággal foglalkozó Nyugat – a világháború kockázata nélkül – semmit nem tudott volna tenni és nem is akart semmit tenni a magyar függetlenség támogatásáért. A hatalmas ismeretanyagra épülő könyv, amely 2006-ban jelent meg Nagy-Britanniában, izgalmas és elgondolkodtató olvasmány, amely a történelemben járatos, tájékozott olvasó számára is sok meglepetést és újdonságot tartogat.

  • • •

Peter Unwin brit diplomata 1956 júliusában, azon a napon kezdett el dolgozni a londoni külügyminisztériumban, amelyen Nasszer államosította a Szuezi-csatornát. 1958-ban, egy hónappal Nagy Imre kivégzése után került harmadtitkárként a budapesti brit külképviseletre, és első – 1991-ben magyarul is megjelent – könyvét Nagy Imréről írta. Később, 1983-ban nagykövetként tért vissza a budapesti brit nagykövetségre, és három évig töltötte be ezt a posztot.