A Prof | Wisinger István: A Nobel-díjas kém

Posted on 2016. október 18. kedd Szerző:

1


wisinger_a-nobel-dijas-bor240Bogárdi Iván |

Évek óta szerettem volna egy regényt olvasni Szent-Györgyi Albert életéről. Csodálkoztam, hogy a róla szóló rengeteg publikáció között nem találtam egyetlen írói feldolgozást sem. Pedig az ő élete valóban kész regény volt. Ezért vettem kézbe nagy várakozással Wisinger István új könyvét. Borítóján a Prof szivarozik, háttérben a C-vitamin képletével. A Nobel-díjas kém egyik bevezető mondatát hadd írjam ide: „Az én történetemet az teheti érdekessé, hogy benne tükröződnek napjaink viharai.” Nem­csak a tudománytörténet iránt érdeklődőknek szól, hanem azoknak is, akik a történelem viharairól akarnak többet megtudni.

Élete éppoly rendkívüli volt, mint tudományos pályája. Az közismert, hogy a C-vitamint ő azonosította a szegedi paprikában. Viszonylag kevésbé ment át a köztudatba az izomfehérjék vizsgálata, amit Magyarországon kezdett tanítványával, Straub F. Brunóval együtt, majd a háború után Amerikában folytatott. Azt meg még kevésbé tudják róla, hogy hosszú élete során mennyire aktív szereplője volt a történelemnek.

Manapság, amikor a 20. század magyar történelmének legrosszabb hagyományait igyekeznek feleleveníteni és a gyakorlatba átültetni, jól esik olvasni egy olyan emberről, akinek az örökségére az egész világ előtt büszkék lehetünk. A Nobel-díjas tudós szembefordult a zsidótörvényekkel, és nemcsak az élet biológiai feltételeiről beszélt, hanem a társadalmiakról is, vagyis az emberi jogokról és a békéről. Ezért a harmincas évek szélsőséges sajtója hazafiatlan kozmopolitának nevezte. Már csak azért is, mert előzőleg éveket töltött angol és amerikai laboratóriumokban. Manapság bizonyára a facebookon okádnának rá ilyesfajta kommenteket…

Wisinger előtt Ralph W. Moss, az Egyesült Államokban élő tudományos szakíró írt róla dokumentumkötetet. Annak szójátékos címe, a Free Radical címe utal az általa is kutatott biokémiai jelenségre (szabad gyök), de lefordítható az emberi tulajdonságaira, nézeteire utaló jelzőként (szabad radikális) is. Valóban szabad szellem volt. Amikor kutató és tanár lett 1930-ban a szegedi egyetemen, egészen új stílust vezetett be. Tanítványait önálló gondolkodásra ösztönözte, a laboratóriumban egyfajta klubélet folyt, és gyakran járt sportolni velük. Főleg teniszezett, de szívesen csatlakozott hozzájuk, ha kirándulni, úszni mentek. Biciklin közlekedett, és szenvedélyesen motorbiciklizett is. Ő lett a népszerű Prof. Nem ő volt az egyetlen professzor ott, de csak őt hívták így a tanítványai Profnak. Támogatta az egyetemen a színjátszást is. A vitorlázórepülés történetébe is beírta a nevét, Szegeden a Délvidéki Aero Club egyik alapító tagja volt.

Az életút-bemutató kötetben közelről láthatjuk a korszak politikai főszereplőit is, többek között Horthy Miklóst és Hitlert. A könyv legérzékletesebben azokat az éveket ábrázolja, amikor Horthy megpróbált kifarolni a németekkel való szövetségből, amikor a nácik veresége már nyilvánvalóvá vált. Wisinger részletesen írja le a magyar kormányzó és a Führer konfliktusát, meg azt a személyes gyűlöletet, amit Hitler érzett Szent-Györgyi ellen. A Prof ekkor már nemcsak résztvevője, hanem vezetője is volt a róla elnevezett ellenálló csoportnak, és a Gestapo is kereste. Veje, Libik György, aki Raoul Wallenberg sofőrjeként sok zsidó életét mentette meg, apósát is védte.

Kállay Miklós miniszterelnök óvatosan tapogatózott Nyugat felé a háborúból való kiugrás lehetőségét keresve. A Prof kérése ellenére megtagadta ugyan a hivatalos megbízást, de arra kérte őt, hogy továbbítson egy szóbeli üzenetet Londonnak címezve: nevezetesen, hogy bármikor kész átállni, de ezt megnehezítik az országban állomásozó német csapatok. Szent-Györgyi találkozott a brit titkosszolgálat törökországi vezetőjével. A tudós tőle azt a feladatot kapta, hogy térjen vissza Budapestre, és segítsen rádiókapcsolatot kiépíteni a londoni kormány és magyar miniszterelnök között. A terv a Gestapo tudomására jutott, és megakadályozta.

Ez a fontos momentum adta a könyv címét, ami kissé túlzó, bulváros. Szent-Györgyi végül is nem kém (hírszerző) volt, legfeljebb titkos ügynök, annak meg nem túl ügyes. De biztosan nem rajta múlt, hogy a háború utáni történelem olyan lett, amilyen. A szovjet csapatok győzelmét ő is felszabadulásként élte meg. Részt vett a Nemzetgyűlésben, a Tudományos Akadémia újjászervezésében, de már 1947-ben rájött, hogy nem neki való az a politikai rendszer, ami itt kialakul. Emigrált, Amerikában élt 39 éven át, haláláig, ott is van eltemetve.

Wisinger tévériporterként személyesen is találkozott az idős tudóssal. Először 1983-ban, amikor ministábjával (Dénes Gábor és Péterffy András társaságában) meglátogatta Massachusetts állambeli otthonában és meginterjúvolta. Ez kisebbfajta szenzáció lett, mert Szent-Györgyiről hosszú ideig nem volt ildomos beszélni, hiszen 1947-ben a kommunista diktatúra miatt hagyta el az országot. Pedig egész életében az emberek jobb életéért lépett fel, ha kellett, a hatalommal szemben is. Wisinger így foglalja össze az amerikai évekbeli politikai szerepvállalását: „Annak idején kiállt az 1956-os magyarországi forradalom mellett. Harcolt a vietnami háború beszüntetéséért, és elítélte a két nagy világhatalom fegyverkezési versengését, valamint az atomkísérleteket. Élesen bírálta honfitársát, Teller Edét a hidrogénbomba kifejlesztésében játszott szerepéért, sőt magatartásának ezzel összefüggő szélsőséges szovjetellenességét is hibának tartotta. Ugyancsak elítélte a polgári szabadságjogok területén a Szovjetunióban tapasztalható korlátozásokat.”

A szerző dokumentumregényként határozza meg könyvének műfaját, a hiteles dokumentumokra épülő tényekhez ragaszkodik akkor is, amikor szituáció rekonstruált, a párbeszéd fiktív. Nem annyira regény tehát, ahogy a szépirodalomban megszoktuk: azonosulunk és együtt érzünk a főhőssel; szeretjük vagy utáljuk. A valóságos Szent-Györgyi iránti tisztelet és szeretet már eleve megvan az olvasóban, különösen a magyar olvasóban. A könyvben inkább a száraz tényeket találjuk megtisztogatva az idők porától, olvasmányosan.

Azért is aktuális most Szent-Györgyi Albertről olvasni, mert idén október 22-én van halálának harmincadik évfordulója.

Wisinger István

Wisinger István

Wisinger István: A Nobel-díjas kém
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016
448 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 963 293 5461

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a Nobel-díjat Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. A tudóst idehaza a C-vitamin felfedezőjeként emlegetik, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért nyerte el.

De milyen ember is volt Szent-Györgyi, akit Szegeden csak „Prof”-ként emlegettek tanítványai? Egy pacifista, aktív politikus, önjelölt kém, rendkívüli tudós, aki a családi tragédiák hatására élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte.

Wisinger István e dokumentumregényben Szent-Györgyi Albert kevésbé ismert oldalát, személyisége ellentmondó vonásait, a belső vívódásokkal teli életútját, és magánéleti válságait is feltárva igyekszik bemutatni a tudóst.