(Sokkal) több mint konteó* | Bokor Pál: Az olaj regénye

Posted on 2016. április 27. szerda Szerző:

0


SBokor_Azolaj-bor200zántó András |

A tényirodalom utolsó mohikánjainak egyike Bokor Pál  a részben rohamosan bulvárosodó, részben lassan már betegre politizált hazai médiában, s mindig képes meglepetésekre. Az olaj regénye című új kötetében a meglepetés az, hogy egy látszólag csontszáraz és mindenki számára ismerős témából képes sikergyanúsan élvezetes és aktuális „regényt” faragnia.

A könyv amúgy összeesküvés-elmélet (*konteó = conspiration-theory) helyett összeesküvés-leírás, szenzációhajhászás helyett a világeseményeknek, és a világ sokszor jelentéktelennek látszó, hétköznapi szenzációinak lajstroma, értékelése, tehát akár az – agyonhasznált, de irányjelzőnek sosem rossz – hézagpótló kifejezést is használhatnám rá.

Amitől ez a könyv több mint egy újabb összeesküvés-teória, az az írástudó kötelező lelkiismeretességén túl a mindenségben kavargó és egymást kergető események és jelenségek rendszerbe állításának igénye. A tétel úgy szól, hogy miközben mindenki az olajkorszakot temeti, és látszólag minden a megújuló energiákról szól – az olaj világbirodalma erősebb, mint valaha. Túlélte a Rockefellereket, a „hét nővért”, a „szupermajorokat”, az OPEC-embargót, a szaúdi, az orosz, a venezuelai olajboom, árrobbanások és árzuhanások következményeit. A mai napig egységes birodalmat alkot, pontosabban a mai napig összezár (erre Irán pacifikálását és az ottani olajcsapok újbóli megnyitását hozza fel Bokor legújabb példaként), amikor a birodalom egészének megőrzéséről van szó.

Máskor persze a birodalom tartományait alkotó óriásvállalkozások véres háborúkat robbantanak ki a piac megőrzése vagy újrafelosztása érdekében. (2014-ben, olvasom a könyvben, a világ legnagyobb értékű magánvállalkozása nem a General Motors, nem is a Microsoft vagy az Apple volt, hanem az ExxonMobil, a legértékesebb állami tulajdonú vállalat pedig a szaúdi Aramco.) A „regénynek” ez a legizgalmasabb cselekményszála. Hiszen az első világháborútól az Iszlám Államig az emberiséget érő súlyos atrocitások mögött mindig ott van az olaj birtoklásáért dúló harc és öldöklés. Ha Churchill 1911-ben nem állítja át olajra a brit flottát, akkor talán másképpen alakul az első világháború. Vagy ha Hitler eléri Bakut, vagy akárcsak képes kézben tartani az akkor még jelentékeny termelési kapacitású zalai olajmezőt, akkor a második világháború is…

Bokor nem sorba állítja a tényeket, hanem folyamatosan pörgeti, összeveti, értékeli őket. Nem biztos, hogy mindig hibátlanul, s persze a hőn áhított teljesség is csak viszonylagos lehet. Hiszen a kőolajipar története a világtörténelem maga. Így aztán miközben igen alapos képet ad a Szovjetunió felbomlása és az olajárak alakulása közötti igen szoros kapcsolatról, a szaúdi, a venezuelai, a nigériai olaj felfedezésének következményeiről, egy szó sem esik a könyvben a Kennedy-gyilkosság hátteréről például. Ami pedig a szerzőnek az olajkorszak fennmaradására vonatkozó, konokságig határozottnak látszó elképzeléseit illeti, erről szívesen olvastam volna az általa idézetteken kívül más szakértők véleményét is.

Egy biztos, Bokor a legszárazabb témáról is képes élvezetesen, mi több izgalmasan mesélni. Ez vonatkozik a magyar olajiparral foglalkozó fejezetre is, melyben autentikusnak tűnő leírást olvastam az úgynevezett Hernádi-ügyről is. Ebből úgy tűnt, hogy az olaj-világbirodalomnak Magyarország akkor is a tartományai közé tartozik, ha saját olajtartalékai nagy valószínűséggel pillanatokon belül kimerülnek.

Hogy a közvetlenebb szomszédságban maradjunk, kivételesen érdekesnek találtam az Oroszország hatalma című fejezetet, ami gyakorlatilag átírja a Szovjetunió történetét. Azt persze eddig is tudta mindenki, hogy Reagan a csillagháborús programmal akarta megbuktatni a konkurens szuperhatalmat. A könyvben feltárt mélységig nem ismertem, hogyan érte el a CIA az olajárak leszorításával, hogy a szovjeteknek ne legyen pénzük a fegyverkezési verseny folytatására. Az is érdekes volt számomra, milyen nagy szerepe volt az olajnak a – sajtóban igazán sokat szellőztetett – Hodorkovszkij-ügyben. Legalábbis az itt olvasott történet arról szól, hogy Putyin és az általa képviselt titkosszolgálatból kinőtt új orosz hatalmi bázis mindig mindent megbocsátott az oligarcháknak. Hodorkovszkijnak még a pártoskodó ellenzékiséget is megbocsátotta. A pohár akkor telt be, amikor a leghatalmasabb orosz olajvállalkozás akkori ura a nagy amerikai cégekkel komoly tárgyalásokba bocsátkozott a Jukosz cég, azaz a szibériai olajkincs eladásáról.

Nem tudok róla, hogy magyar nyelven jelent volna meg valaha is hasonlóan körültekintő és összefüggés-érzékeny mű a témáról. Az olaj regényét ennek ellenére sem tekintem szakmai kiadványnak. Már azért sem, mert a szerző egyik nagy érdeme és talán védjegye is az olvasmányosság, ami különösen fontos egy sokunk számára rengeteg, eddig ismeretlen fogalmat és adatot tartalmazó kötetben.

Bokor regényt ígér, melyben szörnyetegek és más fantázialények helyett oligarchák és olajbárók, kalandorok, miniszterelnökök, fúrófejek és óriásdömperek mozognak. Drake ezredes és a technikatörténet első olajkútjának western-története, Rockefeller karrierje az amerikai olajfinomítók felvásárlásától a kongresszus megvásárlásáig, a villanyautók és a benzinmotoros gépkocsik versengése, világháborúk és olajháborúk, olajkatasztrófák és más történetek sorozata is ez a kötet. Lelkiismeretes, gazdag írás, mint a szerző legtöbb műve. Nem csoda, hogy amikor a végére érsz, nemcsak elégedetten bólintasz, de valahogy a világot is kicsit kerekebbnek látod, mint annak előtte.

Bokor Pál

Bokor Pál

Bokor Pál: Az olaj regénye
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2016
352 old, teljes bolti ár 4500 Ft,
kedvezményes internetes ár 3600 Ft
ISBN 978 615 533 2876

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lehet, hogy ha Winston Churchill 1911-ben nem állítja át olajtüzelésre a brit flotta hajóit, akkor az Antant elveszíti az első világháborút? Ha a németek 1943-ban elfoglalják Bakut, vagy akár csak megnyerik a „balatoni csatát”, akkor a második világháború is másképpen ér véget?

Drámai fordulatokkal és vérrel teli háborús dokuregényében a szerző izgalmas epizódok sokaságát mutatja be a fekete arany történetéből. Az első pennsylvaniai olajláztól a Mexikói-öböl katasztrófájáig terjedő olajhistória ugyanakkor vitairat is. Hiszen a mai világ problémái közül a legvitatottabbról van szó, arról, hogy meddig tartanak ki a föld olajtartalékai. Tíz-húsz évig, mint a radikálisok állítják, vagy akár még további ötszáz évre elegendők? Mert ha az olajkészletek vészes fogyatkozására vonatkozó elméletek pontatlanok, mint már annyiszor, vagy manipuláltak, akkor a jóval drágább alternatív energiák keresésére és előállítására fordított eszközök nagy része is kidobott pénz. És mi van akkor, ha maguk az olajmonopóliumok igyekeznek megtéveszteni és az alternatív energiák ellen fordítani a közvéleményt?

A dilemma, hogy van-e jövője az olcsó, de nem éppen környezetbarát olajnak, vagy jegyezzük elő már most elektromos meghajtású autónkat, napjainkban a szakembereken kívül a politikust és az utca emberét is foglalkoztatja. A válasz nem egyszerű, márcsak azért sem, mert az olaj világbirodalma ma erősebb, mint valaha.

Bokor Pál sokoldalú szerző, újságírói múltját nem tagadhatja le. A film mint mozgás című esztétikai műve után most alighanem minden idők legalaposabb magyar nyelvű szénhidrogén-ipari történetével lepte meg a közönséget. Hogy miért éppen ezzel? Mert ezt tartja korunkban a legerősebb történelemformáló erők egyikének, ami ott van a migrációs hullám, a terrorizmus, az egész Észak–Dél konfliktus hátterében is.
Ebben a könyvében mégis a történelmi részek a legérdekesebbek, mert ezekből az derül ki, hogy az elmúlt másfél évszázadban az olajbirodalmak igazgatták a világot, s ez így van napjainkban is. Aki könyvét elolvassa, alighanem kénytelen lesz komolyan venni ezt az elsőre elég merésznek tűnő feltevést.