Komor hétköznapok| Cecilie Enger: Anyám ajándékai

Posted on 2016. április 29. péntek Szerző:

0


Enger_Anyám ajándékai-bor 240Lengyel Szilvia |

Ezen a könyvön senki nem fog jókat nevetni, a sírásra viszont remek alkalom. Napló jellegű drámát olvashatunk, szívbemarkoló, lelkiismeret-furdalást keltő, végtelenül keserű történetet.

Mindenkinek van/volt/(lehet) olyan idős hozzátartozója, aki szellemileg leépül, netán még Alzheimer-kórban (is) szenved. Vagy csak hétköznapian megöregszik és megváltozik. Ahogy ez lenni szokott, nem jó irányba. Alig érthető és feldolgozható, hogy miért olyan gyakori az elmúlást megelőző gyászos időszak, miért kell végignézni és megélni az öregedésnek ezt a méltatlan végkifejletét. Az olvasó önző módon kevésbé gondolkodik azon, hogy a szenvedő alany mit élhet át, természetesen azért, mert nem is tudjuk, mi játszódik le az ő fejében.

Cecilie Enger azonban folyamatosan láttatja a másik oldalt, próbálja megérteni, vajon mi zajlik a fejében édesanyjának, aki fokozatosan veszti el kapcsolatát a külvilággal. Az idős asszony egykori házát, életét felszámoló szerző talál egy halom feljegyzést, amiket anyja szinte egész életében vezetett. Karácsonyi ajándéklista ez, benne van az egész család, a barátok, pontosan lejegyezve a kapott és adott meglepetések. A gondosságból, ahogy ezt kezelte, kiderül: nagyon fontos volt számára az ünnep. Ezért készült fel szinte elképesztő alapossággal, hogy mindenkinek örömöt szerezzen – ezt látva fel sem merül az olvasóban a lista haszontalansága. Az íróban sem. Ahogy elmélyed a sorokban, fokozatosan rajzolódik ki számára saját családregénye. Az ajándékokhoz köti a múltbéli eseményeket, sorsokat, s rajtuk keresztül visszamenőleg ismeri meg az őt is körülvevő életet, édesanyja történetét, fiatalságát. Csüggesztő szembesülni az egykor életvidám, tetterős, okos asszony történeteivel, s az érzést erősíti, hogy fejezetenként váltakozik múlt és jelen. Nem is tűnik igazi időugrálásnak, természetes módon illeszkedik a történetbe a folyamatos visszatekintés. Jól eligazodunk az idősávokban, míg megismerjük Enger érzéseit, gondolatait is, anyja iránti mérhetetlen szeretetét és tiszteletét.

Nyomasztó családregény a könyv, izgalmak és a boldog végkifejlet reménye nélkül. Az anya állapota folyamatosan romló, felfelé sosem ívelő. Aki hasonló helyzet élt/él át, nehezen küzdi le a könyv hatására feltörő érzéseit. Cecilie Enger kilátástalansága magával húz lefelé.

A rövid, váltakozó idejű fejezetek, a sorozat egyszerű, de szép grafikai terve megkönnyíti a nehéz történet olvasását – már amennyiben ez egyáltalán lehetséges. Petrikovics Edit sok-sok könyv érzékeny fordítása után most is hozza a magas színvonalat. És még a szándékoltan egyszerű borító is igen szép.

Mondottam, nem derűs a könyv. Egy kicsit felkészülés az olvasónak az élet nehéz napjaira, az emlékezet elvesztésének drámájára. Figyelmeztetés is: időben gyűjtsük össze az idősek emlékeit, amíg még nem borul rájuk sötétszürke, fojtogató köd.

Cecilie Enger

Cecilie Enger

Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Typotex Kiadó, Budapest, 2015
Typotex Világirodalom sorozat
260 oldal, teljes bolti ár: 2800 Ft
Kiadói webshop ár: 2100 Ft
ISBN 978 963 279 8455

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a regény egy norvég középosztálybeli család története a századfordulótól napjainkig: Cecilie Enger családjáé. Szerető közelségben, mégis ironikus távolságtartással mutatja be őket.

Az édesanyán elhatalmasodott az Alzheimer-kór, ezért a család felszámolja a családi otthont. Egy gondosan összekészített papírköteg kerül elő közben – anya karácsonyi ajándéklistái, melyekből kibontakozik a családi saga. Pontosan részletezi bennük, hogy mit vásárolt, mit készített, kinek mit adott és kitől mit kapott a család, ily módon lesznek a listák a szülők, testvérek, nagynénik közötti családi saga vezérfonalává. A listákat követve megismerjük anya útját, szeretett személyiségének drámai felmorzsolódását a betegség évei alatt, a bánatot és keserűséget, melyet mindennek a feldolgozása hozott magával, hogy végül ez a nagyon személyes regény megszülethessen.

Cecilie Enger (1963) a norvég Asker városában él. Újságíróként dolgozik a Dagens Næringsliv norvég üzleti napilapnál. Szükség című első, öt kisregényből álló műve 1994-ben elnyerte a norvég Nota Bene Díjat. Az Anyám ajándékait 2013-ban a Norvég Könyvkereskedők Díjával ismerték el.