Browsing All posts tagged under »typotex_világirodalom«

A legvégső megoldás: a humor | Zdeněk Jirotka: Saturnin

szeptember 1, 2026 Írta:

0

kistibi | 1980-ban szólított magához a Magyar Néphadsereg. Egyetlen gyógyszert találtam sajgó lelkemre: a bevonulás előtti utolsó héten elolvastam a Švejket. A derék katona kalandjait olvasva az ember vagy teli pofával röhög, vagy csak szélesen vigyorog, de semmiképpen nem marad közömbös. Hašek nem az az író, aki egy percre is mosoly nélkül hagyja olvasóját – […]

A gyermekkor varázslatai | Narine Abgarjan: Manyunya

augusztus 24, 2026 Írta:

0

kistibi | Abgarjan egyszerűen nem tud csalódást okozni nekem, de valószínűleg másnak sem. Bármiről is ír, műveit egyedivé és letehetetlenné teszik az örmény ízek, az illatok, a humor, a gondolkodásmód. Ez az ötödik könyve, amit magyarul olvashatunk, ám az életművében az első. Ez azért érdekes, mert így ráláthatunk arra: a kiforrott abgarjani stílus honnan indult, hogyan […]

Az örmény szinesztézia | Narine Abgarjan: A szín hallgatása

január 11, 2026 Írta:

0

kistibi | A különböző kultúrák találkozásából az irodalomban általában nagyon izgalmas dolgok születnek. Narine Abgarjan – akinek több művéről írtunk már – örmény, Németországban lakik és oroszul ír. De ő egyáltalán nem egyedülálló jelenség: Salman Rushdie az angol és az indiai kultúra határán alkot, Kazuo Ishiguro a japán és az angol kultúra mezsgyéjén írja csodálatos […]

Kamaszkor a tragédiák árnyékában | Andreï Makine: Az örmény barát

április 13, 2025 Írta:

0

kistibi | Ki ne szeretné ujjaival megérinteni az eget? Ki ne szeretne varázslatot, csodát látni a legszörnyűbb körülmények között? Pedig ez lehetséges, csak fantázia és hit kell hozzá. Makine regénye elsősorban erről a varázsról szól, és ez a varázs akkor is működik, ha minden körülmény ellene játszik, ha a felnőtt világ rideg és kegyetlen. Hogy […]

Semmiből sehová | Łukasz Barys: Csontok, amiket a zsebedben hordasz

január 8, 2025 Írta:

0

Pál Attila | Sajátos, kortársaitól merőben eltérő világban él Łukasz Barys regényének főhőse, a középiskolás Ula. Nem puszta hóbortból vagy feltűnni vágyásból. Ez a lány inkább eltűnni vágyik. Mégis feltűnik kortársainak az, amit tesz. A fiúk gyakran gyűjtenek a zsebükbe különös dolgokat – azonban földből előkerült csontokat szinte soha. De vajon mi vihet rá egy […]

Łukasz Barys: Csontok, amiket a zsebedben hordasz (részlet)

január 8, 2025 Írta:

0

Nem volt sok iskolai tudásom, rossz jegyeket kaptam, nem tűntem ki a lányok tömegéből, s egy nap könnyen fel is oldódhattam volna köztük, ha nem imádom úgy a pabianicei temetőt. Matekon, lengyelen, törin, bioszon, de főleg angolon csendben ültem, mint a kisegér, a pabianicei nekropolisz legkisebb említésére viszont rögtön felébredtem. Mondanom sem kell, szinte senki […]

Vad folyó szeli át a fantázia birodalmát | Ana María Matute: Az Ulisszesz potyautasa

január 6, 2025 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y U T Á N I A J Á N D É K N A K A J Á N L J U K ●  kistibi | Igen ritka eset, amikor az olvasó magához szeretné ölelni egy regény csaknem valamennyi szereplőjét, hogy mosolyogva olvas, és amikor […]

Emlék és valóság | Pasi Ilmari Jääskeläinen: A furcsa macska napja

december 30, 2024 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y U T Á N I A J Á N D É K N A K A J Á N L J U K ● Somogyi András | Jääskeläinen (ejtsd: jészkelejnen) regényének főszereplője a negyvennyolc éves várostervező, Kaarna. Felesége Minerva oknyomozó újságíró, és van egy hároméves […]

Logó mint a nemesi hagyományok kifejezője | Marcin Wicha: Hogyan szerettem ki a dizájnból

július 30, 2024 Írta:

0

H. Móra Éva |  A dizájn kifejezés talán néhány évtizede van jelen a mindennapi nyelvhasználatban; először szigorúan angol helyesírással volt szabad leírni, majd lassan-lassan beépült a beszélt nyelvbe, s mint „befogadott gyermek”, immár teljes jogot kapott a magyaros, fonetikus írásmódra. Sőt: eléggé el nem ítélhető módon felkapott kifejezés lett, amelyre a nyelvészek talán összevonják a […]

»A háborúról írni…« | Narine Abgarjan: Élni tovább

július 1, 2024 Írta:

0

kistibi | „A háborúról írni olyan – írja a kötet utószavában a szerző –, mintha az ember összetörné magában a reményt. Mintha a halál arcába nézne, azon igyekezve, hogy ne vonja el róla a tekintetét. Mert ha elvonja, önmagát adja fel.” Egy időben kedvencem volt a háborús irodalom. A második világháború történeteiben nem a szenvedést […]

Mascha mást akar | Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

június 15, 2024 Írta:

0

Paddington | Alapvetően két ok miatt szerethető egy könyv az olvasója számára. Vagy azért, mert sikerül olvasás közben elmenekülni a mindennapok nehézségei elől, vagy azért, mert a szereplőkben, érzelmekben magára ismer az ember, azonosulni tud velük. Ismerősek a helyzetek, el tudjuk képzelni magunkat is bennük. Bár lehet, hogy van egy harmadik ok is. Örülünk annak, […]

Elképzelt múlt, elképzelt jövő | Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik

május 21, 2024 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Ioana Pârvulescu legelső regénye – ami 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját – egyszerre ismerős és idegen világba kalauzolja olvasóit: Románia fővárosában járunk, a 19. század utolsó napjaiban. A mi ismereteinket az országról, úgy vélem, mindig átszövi, hogy mindenütt, mindenben magyar vonatkozásokat keresünk vagy ismerünk fel. Hát itt erről szó sincs, […]

»A hang kisöpörte szívéből a fájdalmat« | Narine Abgarjan: Szimon

március 12, 2024 Írta:

0

kistibi | Van férfisors? Van női sors? Talán csak emberi sors van, vagy „sorstalanság”? Miért nincs az istennek sorsa, csak az embernek? Narine Abgarjan történetei ezeket a kérdéseket teszik fel, és – nagy örömömre – meg sem próbálnak válaszolni rájuk. A lélek mélyéig ható-ütő történetek ezek: nem akarják ábrázolni a társadalmi-történelmi hátteret, csak néha, egy-egy […]

Egyszer minden homokszem lepereg | Peter Høeg: Megmenthetők?

február 29, 2024 Írta:

0

Kása-Bókkon Tímea | Az idő – megfejthetetlen valami. Van értelme a ketyegő (vagy néma) szerkezeteknek azon túl, hogy divatból viseljük őket? És azoknak, melyek a városközpontokban építészeti látványosságként emelkednek a fejünk fölé? Mire való az idő, amit az óra mér? Hiszen „vannak emlékezetkiesések, amikor megszűnik az idő. És van, hogy felgyorsul.” Peter Høeg könyvében az […]

Sejtelmek és titkok | Laura Sintija Černiauskaitė: Lélegzet a márványon

február 26, 2022 Írta:

0

H. Móra Éva | Különleges regényt vehetünk kézbe a litván írónő, Černiauskaitė tollából. Mondhatni, egyetlen részletében sem illik rá a hagyományos kifejezés. Mégis lebilincsel, magával ragad. De ezt sem akárhogy teszi. Már az első oldalakon brutális dolgok történnek, de hogy kik a szereplők, és mi az egésznek az oka, csak a végén derül ki. Kiderül? […]

Kisiklott életek siklanak tovább | Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök

május 17, 2021 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Öt terjedelmes novellát tartalmaz Ivana Dobrakovová kötete, amelynek az ötlettelen címe inkább utal valamiféle titkos szexet szolgáltató szervezetre, mint arra a tiszteletreméltó írói szándékra, amit kissé leegyszerűsítve társadalomábrázolási igénynek szoktunk nevezni. Írásunk címe inkább az öt novellát összekötő tartalmi egyezést érzékeltetheti. Az öt közül négy még abban is hasonlít, hogy a főszereplője […]

Működteti a WordPress.com.