Egyszer minden homokszem lepereg | Peter Høeg: Megmenthetők?

Kása-Bókkon Tímea |

Az idő – megfejthetetlen valami. Van értelme a ketyegő (vagy néma) szerkezeteknek azon túl, hogy divatból viseljük őket? És azoknak, melyek a városközpontokban építészeti látványosságként emelkednek a fejünk fölé? Mire való az idő, amit az óra mér? Hiszen „vannak emlékezetkiesések, amikor megszűnik az idő. És van, hogy felgyorsul.” Peter Høeg könyvében az idő a vezérfonal.

Ezen túl pedig a Megmenthetők? számos témakört és tudományágat érint, de alapvetően (és a felszínen) három kamaszról szóló regény. Ugyanakkor emlékeztetek arra, hogy nem egyszerű olvasmány. Csalódást okozhat annak, aki gimnazisták könnyed, romantikus történetére vágyik. De az olvasó kitartása meghozza a gyümölcsét; sokkal szélesebb perspektíva nyílik meg előtte. Köszönhető ez annak is, hogy a magyar fordítást Soós Anita jegyzi, aki a kortárs dán irodalom mellett Kierkegaard számos művének kiváló tolmácsolója. (A dán filozófus írta többek között Az idő bírálata című tanulmányt is…)

Miért fontos ez? Peter Høeg műve – habár a Typotex Világirodalom sorozatban jelent meg – alaposan meg van tűzdelve filozófiai okfejtésekkel, némely elméletekkel kapcsolatos érvekkel és ellenérvekkel, természettudományos példákkal, történelmi tényekkel. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a mű eredeti címe (Borderliners) sokkal árulkodóbb a magyar változatnál, arra a súlyos személyiségzavarra utal, ami a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal jár. És a „határvonalon billegés” jegyei jóformán minden szereplőre ráhúzhatók. (Viszont a magyar kérdőjeles cím okosan veti fel, hogy a játszma kétesélyes.) A tér, az idő és a létezés filozófiai megközelítése hatja át az egész könyvet – és legfőképpen az, hogy ez a három dolog számukra fel- vagy megfoghatatlannak tűnik.

A regény főszereplői a társadalom perifériájára szorult fiatalok: Peter, Katarina és August. Nem igazán értik, mit keresnek egy elit magániskolában, hiszen a múltjuk nem predesztinálja erre őket. Nem is akármilyen sötét foltok pettyezik az életrajzukat. Feldolgozatlan traumákat, súlyos terheket cipelnek, és a jelenük sem teljesen felhőtlen. Képességeik legfeljebb közepesek, s mivel hasonlók, egymást támogatják. Életüket pszichés zavarok nehezítik meg, és még valami. A Biehl Magániskola rajtuk (is) kísérletezik, hogy megszabadítsa őket – akár erőszakkal – a „kezelhetetlen” bélyegtől, amit újabban sajátos nevelési igénynek (SNI) neveznek. A kísérlet célja, hogy innen kijutva „normális” gyerekekként viselkedjenek. Saját létezésüket, az idő múlását ezért eltérő módokon próbálják elviselni.

• Olvass bele!

Nem értik az oktatási rendszert sem, ami számunkra túlzottan ismerős hiányosságoktól szenved, illetve ezeket a gyereket szenvedik meg. Mindennapjaikat szigorú korlátok között élik, pedig sok esetben nem is értékelésre, csupán figyelemre vágynak. Az is nehezíti az életüket, hogy könnyen megkapják a bélyeget: „viselkedészavaros”, „beilleszkedési zavarokkal küzd”, „antiszociális” – de megoldást nem találnak, s ami még rosszabb, nem is keresnek arra, hogy személyre szabottabb jellegű oktatást kapjanak. Szemellenzősen kizárólag az integrálásukat erőltetik. (Erről a konfliktuskörről sokat tudnának mesélni a cigány fiatalokkal foglalkozó cigány gyökerű pedagógusok.)

A magániskolai tanárok, ha kell, erőszakot, testi fenyítést használnak. Pozíciójukból adódóan vissza is élnek ezzel a helyzettel. „Nekik mi jelentettük a hétköznapokat, miközben ők nekünk időtlenekké, kozmikusakká és lenyűgözően hatalmasokká váltak.” A három fiatal azonban lázadni kezd a hatalom ellen, ami legérzékelhetőbben a rendelkezésükre álló idő túlszabályozottságában jelenik meg. Vajon milyen káoszt képesek előidézni, ha kicsit megpiszkálják az iskola által agyonszabályozott időt – vagyis a csengőket? Elérhető ezzel, hogy a felnőttek elveszítsék az ellenőrzést a gyerekek felett?

Első számú főszereplőnk, Peter narrációi ugrálnak az idősíkok között. Høeg szerkesztésmódja révén állandó változásban van a narratív tér és idő viszonya is. A gyerekkori akciók elmesélése mellett Peter többször felnőttként szólal meg. Olyankor egy Nőről, egy Gyerekről és magáról beszél. Ez a felállás tükörképe a kamaszkori, iskolai társaságnak: akkoriban Katarina és August jelentette a családot, a velük töltött idő pedig a mindenséget.

„Ha az ember tudata csak önmagára koncentrál, csak a megismételhetetlen időt látja. De ha látja a családot, a rokonokat, a gyerekeket, a születéseket és a másokkal töltött időt, akkor észreveszi az ismétlődéseket, és az idő sokkal inkább hasonlít egy bebarangolható mezőre, tájra, kontinensre, mint egy homokórára, melyben lepereg a homok.”

Høeg nem is kevéssé egzisztencialista színezetű művében tüzetesen megvizsgálja, körüljárja és történetbe illeszti a fő motívumot, az időt. Csakhogy emellett minden kérdést nyitva hagy, hogy az olvasót továbbgondolkodásra serkentse. Valójában ennél talán többet is vár: tanulásra, olvasásra, kutatómunkára is ösztönöz, mert okfejtései során számos tanulmányt említ, melyeknek érdemes utánajárni. Vagyis szélesre tárja világlátásunkat.

Peter Høeg: Megmenthetők?
Typotex Világirodalom
Fordította: Soós Anita
Typotex Kiadó, Budapest, 2022
272 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft
online ár a kiadónál 2625 Ft
e-könyv változat 2000 Ft
ISBN 978 963 493 1850 (papír)
ISBN 978 963 493 1850 (e-könyv)

*******

A könyv kiadói fülszövege

A hetvenes évek Dániájában három problémás kamasz sorsát követjük nyomon, akik Biehl Magániskolájában folytatják tanulmányaikat. A főszereplő, az árva Peter számos abúzust elszenvedett és nevelőintézetet megjárt, mire felvették egy ösztöndíjas helyre, ezáltal esélyt kapott, hogy felnőttként normális életet éljen.
Csakhogy két év iskolai lét után problémája akad az idővel: „Teljes napok esnek ki, miközben röpke pillanatok válnak örökkévalósággá.” Megismeri Katarinát, a két évvel idősebb lányt, aki kísérletbe fogott, hogy megvizsgálja az időt, és ebbe Petert is igyekszik bevonni. A fiú nemsokára új szobatársat is kap: a nyugtatókkal tompított Augustot, aki kevés dologra emlékszik a múltjából, és valahogy számára is másképp telik az idő.
A három kamasz a laboratóriumban igyekszik utánajárni, mi is az idő – ám egyre inkább úgy érzik, nemcsak ők kísérleteznek, hanem az iskola is, mintha ők egyúttal alanyai is lennének egy kísérletnek, részei egy nagy tervnek, ami számukra nem végződhet jól.