Browsing All posts tagged under »Soós_Anita«

Jonas T. Bengtsson: Mint senki más (részlet)

december 9, 2015 Írta:

0

1986 Épphogy betöltöttem a hatot, amikor Olof Palmét lelőtték. Másnap reggel, március elsején farkas­ordító hidegre ébredtünk. Emlékszem, ahogy apámmal zsömlét majszolgatunk a konyhában ücsörögve, közben rajzolgatok. A rádióból halljuk a történteket. Apám felhangosítja a készüléket. A bemondónő hangjából ítélve fontos, óriási hír. Körmömmel egy mákszemet kergetek az asztallapon, mikor apám megkér, hogy öltözzek fel. Nem […]

A szeretet álcája | Jonas T. Bengtsson: Mint senki más

december 9, 2015 Írta:

0

Zemen Annamária | Mint két űzött vad, bolyong a huszadik és huszonegyedik század fordulójának Dániájában apa és fia. Megállás nincs, a menekülés életük része. Ám, hogy mi elől menekülnek valójában, azt sokáig nem lehet tudni, de még sejteni sem. A hatéves kisfiú életében az apján kívül nincs egy biztos pont sem. Nem tud kötődni otthonhoz, baráthoz, […]

Morten Falck kálváriája | Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái

augusztus 24, 2014 Írta:

0

Tóth Gergely | Az amerikai őslakosok közül sok nép lett az idők folya­mán híres vagy hírhedt, de még a kihalt majákról is töb­bet esik szó a közbeszédben, mint az inuitokról, ismer­tebb nevükön az eszkimókról. Pedig az északi sarkkör mentén vagy azon túl máig ott élnek, sokan közülük bálnára vagy fókákra vadásznak, és jég- vagy bőrkuny­hókban […]

Søren Kierkegaard: Esszék (részlet)

május 26, 2014 Írta:

0

| Filozófiai morzsák |  (A szövegbe a lábjegyzeteket szögletes zárójelben illesztettük bele, a görög kifejezéseket latin betűs átírásban adjuk közre.) Propositio A kérdést a tudatlan teszi fel, aki azt sem tudja, mi adott alkalmat arra, hogy efféleképpen kérdezzen I. fejezet | Gondolatkísérlet | A | Mennyiben tanulható az igazság? Ezzel a kérdéssel kezdjük. Ez szókratészi […]

Kierkegaard és álnevei | Søren Kierkegaard: Esszék (5.)

május 26, 2014 Írta:

0

Gágyor Péter Imre |  Kierkegaard korának, a 19. századnak a különce. Álnevek alatt közölte fontos tételeit. Talán szerénykedett? Talán nem. Mindenesetre különös, hogy az egzisztencializmus megalapozója saját gondolataihoz nem adta a saját nevét. Közvetett és közvetlen módon jelentős hatást fejtett ki a magyar filozófiai gondolkodásra. Százada, viszonylag békésnek tűnő korszakában észleli a kísértő válságokat, a […]

Zsenialitásról szólva | K. A. Rasmussen: Szvjatoszlav Richter – A zongorista

január 12, 2013 Írta:

0

Írta: Cserhalmi Imre Egy dán zeneszerző, akit – mint írja – megbabonázott a világ­szerte csodált, szovjet zongoraművész, Szvjatoszlav Richter szemé­lyisége és életműve, nem tartja tudományos műnek a könyvét, annak ellenére, hogy a hatalmas ismeretanyag összegyűjtése, illetve feldolgozása legalább is ilyen igényről tanúskodik. A Richter(ről szóló) irodalom hatalmas, de ha valaki még tudo­mányos munkát kívánna végezni […]

K. A. Rasmussen: Szvjatoszlav Richter – A zongorista (részlet)

január 12, 2013 Írta:

0

A világhírű zongoraművész Moszkvai élete hosszú ideig több tekintetben is megfelelt az ifjú Szlava Richter elvárásainak, annak ellenére, hogy egész életében kényszeresen kereste az újdonságokat. A Neuhaus házaspárnál a kor számos jelentős művészével találkozott, és szinte habzsolta a város kulturális örömeit. Amikor 1937-ben megérkezett Moszkvába, az orosz színházi hagyomány két legjelentősebb alakja, Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko […]

K. A. Rasmussen: Szvjatoszlav Richter – A zongorista

január 12, 2013 Írta:

0

A 20. század egyik legnagyobb zongoraművészének portréját rajzolja meg ismert és eddig ismeretlen dokumentumok, Richter művésztársaival, családtagjaival, barátaival és ismerőseivel készített interjúk alapján a dán zeneszerző, a jüt konzervatórium professzora. Különös művészsorsot mutat be, akinek pályáját az orosz és szovjet történelem alakulása is befolyásolta, bár apolitikusnak mondta magát. Nagyon furcsa személyiség volt: igazi magányos farkas, […]

Harald Voetmann: Plinius szerint a világ

július 13, 2012 Írta:

0

A fiatal dán író és klasszika-filológus Harald Voetmann irodalmi fantáziája az idősebb Pliniusról szól, a római természettudós-polihisztorról, aki többkötetes munkájában ragyogó módon térképezte fel és nevezte nevén a természeti világ minden jelenségét. Voetmann a Római Birodalmat a katasztrófa szélén álló emberi civilizációként ábrázolja, mely kiszolgáltatott a brutális anyatermészetnek ez a gladiátorok, a pletyka és a […]

Harald Voetmann: Plinius szerint a világ (részlet)

július 13, 2012 Írta:

0

1. jelenet | Pliniusnak vérzik az orra. A hátán fekszik az ágyában és belebámul a sötétbe. Dioklész rózsaolajba mártott gyapjúpamacsot tömköd az orrába. Ura nehézkesen veszi a levegőt, torka minden belégzéskor sípoló hangot ad. A sápadt fény nem ér fel a pla­fonig. Dioklész tunikájába törli olajos ujjait, majd a lámpával, a táblákkal és a vesszővel […]