A legvégső megoldás: a humor | Zdeněk Jirotka: Saturnin

kistibi |

1980-ban szólított magához a Magyar Néphadsereg. Egyetlen gyógyszert találtam sajgó lelkemre: a bevonulás előtti utolsó héten elolvastam a Švejket. A derék katona kalandjait olvasva az ember vagy teli pofával röhög, vagy csak szélesen vigyorog, de semmiképpen nem marad közömbös. Hašek nem az az író, aki egy percre is mosoly nélkül hagyja olvasóját – még akkor sem, ha éppen katonának indul.

Valami ilyesmit vártam Jirotka könyvétől, a Saturnintól. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Habár Hašek és Jirotka párhuzamosan futnak a cseh humor élmezőnyében, az iróniáról, viccről, humorról alkotott felfogásuk fényévnyi távolságban van egymástól. Hašek világa az erős, szókimondó kocsmai humor, Jirotkáé szelídebb, inkább az iróniához áll közelebb. Hašek viccein röhögünk, Jirotkáén derűsen mosolygunk.

A humor az egyik leggyorsabban öregedő… mi is? Műfaj? Műnem? Inkább stíluseszköz. Ha a két világháború közötti kabaréjeleneteit újra látom, egyszerűen nem értem, mi volt bennük vicces. Ha a Kádár-korszakot vizsgáljuk, vagy a rendszerválás utáni éveket, egyetlen alak humora maradt meg elevenen korunkra: Hofi Gézáé. A többieknek legtöbbször a nevét is elfelejtettük. (Persze a témáik sem voltak örök életűek, legfeljebb olykor a karaktereik.) Ez mutatja igazán, Hašek és Jirotka nagyságát. Ma is szórakoztatóak.

A Saturnin tulajdonképpen egy inas története. Az inas tökéletes úriember: a modora kifogástalan és ilyen a külseje is. Mégis, ha megjelenik valahol, fejre áll az egész világ. Az elbeszélő felfogadja Saturnint, és a régi polgári házban bérelt lakása helyett rövidesen egy lakóhajón találja magát, ami kétségkívül sokkal több meglepetést kínáló helyszín.

De ki is ez a Saturnin? Múltjáról nem tudunk semmit. Az emberek három csoportra oszthatók, mondja Vlach doktor: van egy üres kávéház, ahol alig lézeng néhány vendég. A közepén, egy asztalon látható egy tányér fánk. Az első kategóriába tartozók bambán nézik. A második kategória már fantáziadúsabb. Elképzeli, hogy mi lenne, ha valakinek a fejéhez vágná a fánkot, hogyan loccsanna szét a kopasz fejeken, hogyan csorogna a lekvár a borotvált arcokon. Saturnin a harmadik kategória. Ő nem fantáziál, hanem ki is próbálja.

A Saturnin a csehek kedvenc könyve, holott tulajdonképpen csak egyszerű szerelmi történet nyaralásba ágyazva. De ez még szinte semmi ahhoz képest, hogy 2018-ban, megírása után csaknem nyolcvan évvel az évszázad könyve lett! A cím elnyerésére ezer indokot lehetne felsorolni, és bármelyik önmagában is elegendő lenne. Akad benne néhány elsőosztályú, a cselekménybe szőtt stílusparódia, valamennyi telitalálat. Tökéletesen ábrázolt, élő figurák mozognak hiteles helyszíneken. De talán a legfontosabb, hogy a mű, a komolyság álarcát fölvéve mindenből viccet tud csinálni.

A mesélő harminc körüli fiatalember, van munkája, egy lepusztult bérházban él. Életének bonyodalmai akkor kezdődnek, amikor felfogadja Saturnint. Pedig a környezetében csupa (meglehetősen) normális ember él, mint Vlach doktor, az elbeszélő nagyapjának barátja. Mi tagadás, eléggé tudálékos, mindenről mindig tud kiselőadást tartani. (Tart is.) A közmondásokról egyebek mellett a következő bölcsességet osztja meg:

„Azt a közmondást sem érdemes szó szerint alkalmazni a gyakorlatban, hogy ha valaki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel. Már a Bibliában is találunk példát arra, hogy Góliát, az óriás egy bizonyos Dávid urat már kenyérrel sem tudott visszadobni, mert a helyszínen meghalt.”

Az elviselhetetlen természetű Kateřina néni a doktor tanácsa ellenére folyamatosan közmondásokkal terheli környezetét.

• Olvass bele!

„Távozáskor Kateřina néni mély lélegzetet vett, ami azt jelentette, hogy közmondást akar mondani. Sikerült előbb becsuknom magam mögött a szoba ajtaját, mint ahogy belekezdett volna.”

Nagyapa, a jólelkű, szórakozott öregúr, aki mindig ugyanazt a történetet akarja elmondani, ami arról szól, hogy Olaszországban, amikor katona volt, hogyan lett szerelmes belé egy grófnő. Öreges allűrjei mögött azonban éles elme rejtőzik. A gyönyörű és nagyon okos, talpraesett Barbora kisasszonyt természetesen Saturnin ismerteti meg a főhőssel. Kateřina néni neveletlen fia, Milouš szeretné kivetni hálóját Barbora kisasszonyra… De Saturnin engedélyt kap a gazdájától, hogy tőle telhetően tegye pokollá Milouš életét – ez, Saturnint ismerve, figyelemre méltó következményekkel jár. Saturnin tehát a Káosz Megteremtője és a Harmónia Ura. (Ebben és sok másban emlékeztet természetesen Jeevesre, Wodehouse felejthetetlen inasfigurájára.)

Ez az érdekes alakokból összeállt társaság a nagypapa házában nyaral, valahol a világ végén. A várostól folyó vágja el őket, és amíg járható a hídja, addig nincs is semmi gond. Azonban váratlan vihar csap le a tájra, a folyó megárad és elmossa a hidat. Megszakad az áramszolgáltatás, ami a csak árammal működő háztartásban komoly gond. Agatha Christie történeteire hajaz a helyzet, csak a szereplők között nem gyilkos van, hanem szinte folyamatos félreértés. De nincs szituáció, ahol Saturnin ne találná fel magát. Hogy elfoglalja a nagyapát, megtanítja „dzúdzsucuzni”.

Esténként meg (mint Boccacciónál) történeteket mesélnek egymásnak, ami nagyszerű lehetőségeket ad a mesélőnek hogy más szerzők stílusát orozza el. Ezek közül talán a legkiválóbb a romantikus regény paródiája, ami Kisvirág Márta és Pável szerelmét dolgozza fel. Ilyen mondatok hemzsegnek a szövegben:

„A sors akarta úgy, hogy találkozzon iskolai szerelmével, a démonikus és cinikus Oszkárral. Elringatta szenvedélyes szavaival, ördöngösen előadta, hogy gyerekkora óta szívében hordozza a képét, és múlhatatlan szerelmet ígért neki.” Vagy: „Legyünk mi is diszkrétek, engedjük le a függönyt a két szerető szív találkozása előtt, akik a sors minden megrázkódtatása ellenére mégiscsak egymásra találtak, hogy harmonikus összhangban éljék a házasélet csendes boldogságát.”

A történet igazi csattanója az, hogy ezt Kateřina néni meséli, aki mindenkit kihasznál, és próbál átverni… Története végén hozzáfűzi még, hogy „egy ismert író, akinek nem árulja el a nevét, nagyon lelkesen fogadta a történetet, és őszintén tanácsolta, hogy Kateřina néni ne kísértse az Istent, és éljen a tehetségével.”

Vlach doktor ennek kapcsán természetesen azt fejtegette, hogy „viszonylag kevés értekezést olvasott az úgynevezett női irodalomról, amely szerény véleménye szerint sokkal katasztrofálisabb hatással lehet a fiatalokra, mint a ponyvairodalom…” Kateřina néni találva érzi magát, és feldúltan távozik.

Próbáltam megérteni, hogy a csehek irodalmában, filmművészetében miért szerepel a dobogós helyek egyikén a humor, nálunk pedig nem. A cseh közbeszédben, irodalmi tudatban folyamatosan jelen van Hašek, Čapek, Hrabal, Jirotka, vagy a filmművészetből Jiří Menzel, Miloš Forman. Vajon miért van, hogy Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marciját, vagy Rideg Sándor Indul a bakterházát méltatlanul keveset emlegetjük. (Bár a film megsokszorozta Rideg ismertségét). Pedig mindkét mű a magyar humoros irodalom legjava.

Jirotka – akárcsak műveiben – életében is a humor szemüvegén át szemlélte a valóságot. 1968-ban, amikor az „elhajolni vágyó” Csehszlovákiában a szocialista tábor haderői fegyverekkel „lőtték helyre a Szovjetunió iránti barátságot” (© Királyhegyi Pál), az írót megkérték, hogy folytassa a Saturnint. Rendben – felelte Jirotka –, az lesz a címe, hogy Saturnin orosz fogságban. Mondani sem kell, hogy jutalmul minden műve indexre került, kizárták a pártból is, és még ebédelni sem járhatott szokott helyére, az Újságírók Klubjába.

A Saturnin új kiadásával Gorbacsov hatalomra kerüléséig, 1985-ig kellett várni. Balázs Andrea magyarítása egyszerűen remek, és persze köszönet a kiadónak, hogy ez a nagy múltú klasszikus 2026-ban végre megjelenhetett magyarul.

Zdeněk Jirotka: Saturnin
Fordította: Balázs Andrea
Typotex Kiadó, Budapest 2026
216 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft
online ár a kiadónál 4050 Ft,
e-könyv változat az e-könyv.hu-n 3090 Ft
ISBN 978 963 493 3755 (papír)
ISBN 978 963 493 3755 (e-könyv)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Vajon meddig tartható fenn a polgári nyugalom, ha egy úr mellé olyan inas szegődik, aki zabolátlan képzelőerejével a legabszurdabb kalandokat is rezzenéstelen arccal tálalja fel a reggeli mellé? Amikor főhősünk felfogadja a kifogástalan modorú, ám teljességgel kiszámíthatatlan Saturnint, még nem sejti, hogy gondosan berendezett élete fenekestül felfordul. Inasa ugyanis képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe sodorja: a lakásából egy lakóhajóra költözteti, oroszlánvadászatra indítja az éjszakai Prágában, és úgy szövi az események hálóját, hogy még Kateřina néni, a család rettegett és mindig harcra kész nagynénije is beadja a derekát. Zdeněk Jirotka 1942-ben megjelent regénye a cseh irodalom egyik legmaradandóbb remekműve, mára legendássá vált alkotása. A Saturnin az életigenlés, a finom irónia és a fergeteges abszurd találkozása – egy olyan világban, ahol a legveszélyesebb fegyver a humor, és ahol egy szolgáló bárkit megtaníthat arra, hogyan kell igazán élni.
Zdeněk Jirotka (1911–2003) cseh író, humorista és újságíró, akit leginkább 1942-ben megjelent szatirikus regényéről, a Saturninról ismernek. A mű a cseh humor hagyományaira, Jaroslav Hašekre és Karel Čapekre épít, de egyértelműen érezhető benne az angol Jerome K. Jerome és P. G. Wodehouse hatása is. A Saturnin ma is a csehek egyik legnépszerűbb olvasmánya. Számtalanszor feldolgozták, megfilmesítették, több rádiós és televíziós adaptáció készült belőle, és rendszeresen szerepel a cseh színházi repertoárban.