Mesébe mentett Tabán | Kucsera Éva: A Tabán macskája

Csernus Anikó |

Magyarországon a legfrissebb becslések szerint több mint 2,3 millió macska él házi kedvencként. Augusztus 8-a 2002 óta a macskák világnapja*, tehát aligha van jobb alkalom arra, hogy macskatörténetet olvassunk. Főleg, ha bevezet egy már rég eltűnt városrész történetébe is. Kucsera Éva könyve, A Tabán macskája mesét, helytörténetet, korrajzot és nyelvi játékot kapcsol össze.

A könyv főszereplője Százszorszép, az öntudatos fekete kandúr. A bécsi postakocsiról pottyan le egy tavaszi éjszakán a Tabánba. Érkezése látszólag apró és kevéssé fontos esemény, a továbbiakban azonban világossá válik, hogy a nem várt jövevény képes alaposan átrendezni az őt körülvevő világot. Főszereplő rajta kívül maga a Tabán, a mára végleg eltűnt, falusias városrész, ami egykor a budai élet egyik sajátos, sűrűn lakott, nyüzsgő színtere volt. Százszorszép kalandjai mögött fokozatosan bontakozik ki a történelmi háttér, így a régi városnegyed a mese szerves élményévé válik.

Kucsera Éva meséjének humora sokszor a hiedelmek és a macska természete közötti különbségekből fakad. A városrész lakói jeleket látnak ott is, ahol a kandúr a maga útját járja. Ha megjelenik, annak oka van, ha eltűnik, annak jelentősége, ha pedig átszalad valaki előtt, abból már ki lehet olvasni valami jóslatot (szerencsét vagy balszerencsét). Százszorszép eközben csak megy, amerre a kíváncsisága vagy az üres gyomra vezeti. Mit sem sejt a körülötte szövődő magyarázatokról. Kalandjaiban ezen túl van valami népmesei, bár a fejezetek nem kínálnak klasszikus értelemben vett tanulságokat. A kandúr nem akarja a világot megváltani, különösebb küldetése sincs. Egyszerűen megtalálja a helyét az ismeretlen közegben, feltalálja magát, mindig talpra esik, és közben egyre nagyobb lesz a hatása mindazok életére, akik körülveszik. A mese cselekmény motorja végső soron csupán a jelenléte. A falu közössége már megszokta a saját szabályait meg a hiedelmeit, és kialakult egymáshoz való viszonyuk is – a macska megjelenése azonban kibillenti őket egyensúlyukból.

• Olvass bele!

A mesét olvasva (bár ajánlott korhatára 9–99 év…) feltűnik, hogy a szerző nyelvhasználatában mennyire otthonos a mai szemmel olvasott, korhangulatot megteremtő szókincs. A régen vagy ritkán használt szavak, fordulatok és kifejezések szervesen illeszkednek a szereplők beszédébe. Egyikük, Lajos bácsi például rendszeresen macskás közmondásokkal és szólásokkal él. Ezáltal ő egyfajta nyelvi örökségközvetítőként is jelen van, de ez nem nehezíti el a cselekményt. A mesélő ügyel arra, hogy a korfestő kifejezések ne váljanak öncélúvá, a fiatalabb olvasó számára is követhető maradjon a szöveg, a felnőtt olvasó pedig csak élvezze az újrafelfedezés örömét.

A linómetszés technikájával készült illusztrációkat Makhult Gabriella készítette, ezek harmonikusan simulnak a történethez. Stílusukban egyszerre van jelen némi ódonság és valami játékosság, így kellemesen erősítik a szöveg által megteremtett Tabán világát.

Százszorszép kalandjai a 19. század közepén, az 1840-es években játszódnak, nagyjából abban az időszakban, amikor Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelme is kibontakozott. A történet szereplőinek az akkor még eleven, falusias Tabán adott otthont. A település állapota a 19. század végére leromlott, méltatlanná vált az egyre erőteljesebben fejlődő Budapest képéhez. 1933-ban kezdődött meg a bontása és néhány év alatt el is tűnt a régi városnegyed. Helyét parkosították, a régi, Krúdy regényeiben is megőrzött képéből mára csak néhány utcanév maradt. A fiatalabb olvasók Százszorszép útjait követhetik, a felnőttek pedig betekinthetnek az eltűnt városrész életébe, régi szokásokba és egykori nyelvi világba is. A két réteg megfér egymás mellett, a helytörténeti részletek természetesen simulnak a cselekménybe.

Saly Noémi élvezetes utószava zárja a könyvet. Budapest történetének és hagyományainak avatott ismerőjeként olyan háttértudást kínál, ami még érdekesebbé teszi Százszorszép kalandjait. Az ifjú olvasót a kíváncsiság még tovább is viheti, akár úgy, hogy múlt darabkáinak nyomába ered, akár úgy, hogy lakótársául fogad egy négylábút.

* Az állatvédelmi kezdeményezés eredetileg a macskák jólétére és felelős tartására szerette volna felhívni a figyelmet, 2020 óta pedig az International Cat Care gondozza.

Kucsera Éva: A Tabán macskája
Illusztrátor: Makhult Gabriella
Pertli Kiadó, Vácduka, 2026
144 oldal, teljes bolti ár 5500 Ft,
online ár a kiadónál 4995 Ft
ISBN 978 615 026 5131

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Tabán – igen, ott, a budai vár lábánál, a Duna partján, a Gellért-hegy árnyékában – egykor színes, vibráló kisváros volt, egymáshoz tapasztott házakkal, görbe utcákkal. Egy tavaszi éjszakán a bécsi postakocsiról éppen ide pottyan egy fekete kismacska, akinek sürgősen otthonra van szüksége. Csakhogy a tabáni emberek meglehetősen babonásak, nem örülnek egy ilyen jövevénynek, ráadásul az öntudatos jószág olyan gazdát választ magának, aki sohasem akart macskát.
Mindezek ellenére egy cuki cicát, hiába alattomos dög néha, nem lehet nem szeretni. A fekete macska egyre több ember életét forgatja fel, osztja a jó szerencsét és a balszerencsét, besegít tétova szerelmeseknek, és még egy tűzvésztől is megmenti a Tabánt.
Persze az is lehet, hogy a fekete macska csak macskáskodik, viszi a szíve, a lába, meg az üres hasa, és a felfordulást az emberek csinálják körülötte.