Browsing All posts tagged under »norvégia«

Valóság és álom határán | Kun Árpád: Takarító férfi

szeptember 12, 2022 Írta:

0

kistibi | Takarító férfi. Így, határozott névelő nélkül. Hiányt éreztet – és nem csak a névelő hiányát. Konkrét személy vagy típus? Érdemes (mint hetven éve) ma ismét a tipikusságról regényt írni? Nagyjából a regény felénél sikerült elérkeznem saját magyarázatomig. Nem típus ez, hanem világlátás. Hogyan látja a világot egy olyan ember, aki majdnem egész életét […]

Éljen a természet! | Zelei Anna: Norvég utakon

április 6, 2021 Írta:

0

Sváb Ági | A 2010-es évek (azok a csodás, precovid idők!) felgyorsult, hedonista világában megfigyelhető volt egy újszerű, az egyszerűségre és lelassulásra törekvő életvezetési irány. Ennek a folyamatnak az egyik egyértelmű jele az északi, jóléti államok életfilozófiáinak importálása, azok egyszerűsítése, lecsupaszítása és elüzletiesítése. Előbb a dán hyggekultúra („érezd magad jól!”) tett szert nagy népszerűségre, majd […]

Zelei Anna: Norvég utakon (részlet)

április 6, 2021 Írta:

0

Naplórészlet – Menekülés Egész álló nap vezettünk ma is, és csodák csodájára még mindig Norvégiában voltunk. Reggel hét óta poroszkálunk, de egyetlen percig sem unatkoztunk. Társam mára valamiféle ismeretlen mellékutat választott, eltelt egy fél nap, mire valaki szembejött. Közben írogattam, vagy jókat beszélgettünk némán. Órákig tudunk így társalogni. Tulajdonképpen mindent meg is beszélünk anélkül, hogy […]

Néhány szó a skandináv irodalomról | Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben

március 30, 2021 Írta:

0

kistibi | „Ha a bűnök büntetése az örökkévalóság, ami végtelen, akkor ez azt jelenti, hogy a végtelenségben nincs irgalom?” Per Olov Enquist, a talán legismertebb svéd író kérdezi ezt, és a mindenség nem válaszol; de ez a kérdés megnyitott egy kaput, melyen rengeteg nagyszerű irodalmi mű szivárog át, válaszokat, válaszlehetőségeket hordozva. Ma a civilizált világ […]

Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben (részlet)

március 30, 2021 Írta:

0

Első fejezet Vasárnap reggel volt, 1992 szeptembere, valamivel hét óra előtt. Az előző estét a belvárosban töltöttem, az utolsó egy órát egy bárrá alakított patikában a Tollbugatán, de nem kísértem haza senkit. Ez akkoriban, abban az évben szinte rendhagyónak számított, többnyire ugyanis az történt, hogy lementem Oslo belvárosába, és, noha ez ellentétben áll a természetemmel, […]

Astrid Lindgren: Háborús napló 1939–1945 (részletek)

május 22, 2018 Írta:

0

(1939) Szeptember 1. Ó! Ma kitört a háború. Senki sem hitte. Tegnap délután még a Vasa parkban üldögéltem Elsa Gullanderrel, körülöttünk játszottak és szaladgáltak a gyerekek, mi pedig kedélyesen szidtuk Hitlert, és arra jutottunk, hogy háború azért mégsem lesz, ma pedig! A németek kora reggel több lengyel várost is bombáztak, és minden oldalról benyomultak Lengyelországba. […]

Isten óvja szegény, őrület sújtotta bolygónkat! | Astrid Lindgren: Háborús napló 1939–1945

május 22, 2018 Írta:

0

Pokorny Zsófia | Írói naplókat olvasva az emberbe néha befurakodik az érzés: szabad-e ilyet. Szabad-e a mindennapok emberének privát világába belenézni? Amit magánemberek esetében komoly illetlenségnek tekintünk, arra felhatalmazást kapunk, ha az illető művész? Hiszen a napló műfaja alapvetően annyira személyes, az élet, az alkotó folyamat olyan részleteire enged rálátást, hogy az olvasó elbizonytalanodhat: talán […]

A végítélet prófétái | Ingar Johnsrud: Követők

október 27, 2017 Írta:

0

Somogyi András | Brutális, olykor horrorisztikus elemekkel átszőtt krimit alkotott a norvég Ingar Johnsrud. Első könyves létére mesteri módon formálja meg a szereplők személyiségét, alakítja ki a történet fordulatait, habár a kötet távolról sem hibátlan. Egy vezető konzervatív politikus nő lánya és unokája eltűnik. A nyomozást a tragikus családi emlékeket hordozó és zűrös magánéletű főfelügyelő, […]

Ingar Johnsrud: Követők (részlet)

október 27, 2017 Írta:

0

8. FEJEZET – Fredrik Beier! Itt van Fredrik Beier? A sátor ponyváját félrerántották, és egy kerek szemüveges, fehér overallos fickó bámult be rá. – Itt vagyok. – Gyere! A férfi keresztülrohant a gyepen, a pajta rámpája körül felállított sátor irányába, és csak akkor állt meg, amikor már ott álltak bent, a holttestek előtt. A látvány […]

Komor hétköznapok| Cecilie Enger: Anyám ajándékai

április 29, 2016 Írta:

0

Lengyel Szilvia | Ezen a könyvön senki nem fog jókat nevetni, a sírásra viszont remek alkalom. Napló jellegű drámát olvashatunk, szívbemarkoló, lelkiismeret-furdalást keltő, végtelenül keserű történetet. Mindenkinek van/volt/(lehet) olyan idős hozzátartozója, aki szellemileg leépül, netán még Alzheimer-kórban (is) szenved. Vagy csak hétköznapian megöregszik és megváltozik. Ahogy ez lenni szokott, nem jó irányba. Alig érthető és […]

Helene Uri: Szavak a múltból (részlet)

november 4, 2015 Írta:

0

| III | Januárban folytatom az írást. Bámulok ki a latyakos utcákra, és megpróbálom továbbgondolni Ellinor történetét. Kezdek jobban hinni benne. Ellinornak nincs valami sok bizodalma önmagában. Meg van győződve róla, hogy élete végéig így kell élnie, ahogy most él. Szabadúszóként tengetve életét, löttyedten és egyre csúnyábban, edzés nélkül és anélkül, hogy a műanyagtálcás készételeken […]

Emlékek, veszteségek | Helene Uri: Szavak a múltból

november 4, 2015 Írta:

0

Somogyi András | Furcsa könyv ez. Két elkülönülő történetről van szó, és két főhősről. Az egyik valóságos, magáról a szerzőről, Helene Uriról szól, a másik az általa kitalált alak regénye, illetve a regény születésének története. A fülszöveg szerint „a különböző történetek egy elragadó regényben fonódnak össze…”. Ebből az elragadó biztosan igaz. A szerző (Helene Uri) […]

Herbjørg Wassmo: Dina vagyok (részlet)

augusztus 28, 2014 Írta:

0

| 5. fejezet | Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. (Példabeszédek könyve, 22. fejezet, 3. vers) Dina és Jacob esküvőjét májusban ülték meg, abban az évben, amelynek júliusában a lány betöltötte tizenhatodik évét. A menyasszonyt lombokkal ékesített vitorlás csónakon vitték Fagernessettől a templomig. Bár nyugodt tenger fölött ragyogott […]

A lány és a halottak | Herbjørg Wassmo: Dina vagyok

augusztus 28, 2014 Írta:

0

M. Dalnoki Fanni | A Dina vagyok olvasása közben jöttem rá, hogy szá­mom­ra az igazi művészet és irodalom egyik formája az, ami­kor egy regényben gyakorlatilag nem történik (szinte) semmi, mégis letehetetlen. A szereplők élik mindennapi életüket, mi pedig közben láthatjuk a lelküket, figyel­hetjük a tetteiket és kereshetjük a motivációikat. Herbjørg Wassmo regénye azt is bebizonyította, […]

Jo Nesbø: Police (részlet)

február 14, 2014 Írta:

0

| Első fejezet | Hosszú, meleg szeptemberi nap volt. A fény olvasztott ezüstté varázsolta az Oslo-fjord vizét, és lángba borította az alacsony dombokat, amelyek már megízlelték az ősz első esőcseppjeit. Az oslóiak az ilyen napokon kezdenek rendre esküdözni, hogy soha, de soha nem költöznek el a városból. A napkorong lassan lebukott Ullern városrész mögött. Az […]

Ne hidd okosnak magad! | Jo Nesbø: Police

február 14, 2014 Írta:

0

Tóth Gergely | Az ember néhány évnyi Helyszínelők (meg NCIS, CSI, Gyilkos elmék stb.) nézése után hajlamos úgy gondolni, hogy nehéz meglepni. Néhány perc alatt ráérez, ki a gyilkos, onnantól már csak az a kérdés, hogy miért. Minden egyes epizód csak megerősíti ezt az érzést, a néző lassan már kész detektívnek érzi magát. Sok könyv […]

Működteti a WordPress.com.