A végítélet prófétái | Ingar Johnsrud: Követők

Posted on 2017. október 27. péntek Szerző:

0


Somogyi András |

Brutális, olykor horrorisztikus elemekkel átszőtt krimit alkotott a norvég Ingar Johnsrud. Első könyves létére mesteri módon formálja meg a szereplők személyiségét, alakítja ki a történet fordulatait, habár a kötet távolról sem hibátlan.

Egy vezető konzervatív politikus nő lánya és unokája eltűnik. A nyomozást a tragikus családi emlékeket hordozó és zűrös magánéletű főfelügyelő, Fredrik Beier vezeti. Két társa van: a komor, magába forduló, csak munkájával foglalkozó nyomozó, Andreas Figueras, valamint a „felülről” melléjük helyezett – előbb bizalmatlanul fogadott, majd tiszteletüket és vonzalmukat elnyerő – okos és szép, fiatal pakisztáni származású rendőrnő, Kafa Ikbál. Kiderül, hogy az eltűnt lány egy Isten fénye nevű szekta tagja volt. A szekta számos tagját brutálisan meggyilkolják – az egyik vezető lelkészt is –, a többieket mintha a föld nyelte volna el. A mészárlással először (természetesen) az iszlám terroristákat gyanúsítják. Norvégia Európa része és a bevándorlók integrációja itt sem problémamentes. Idézve a főfelügyelő véleményét: a szélsőséges iszlamisták lenéznek minden muszlimot, aki nem olyan, mint ők, és megvetik a népet, amelyik azt követeli tőlük, hogy váljanak norvéggá, mert norvégok sohasem lesznek, sem a saját szemükben, sem a norvégokéban. Ám kiderül, hogy az iszlám szálra utaló nyomok csak elterelést szolgálnak.

Felmerül viszont egy név a nem túl távoli múltból: a biológus Elias Brinch neve. Brinch professzor náci volt, fajbiológus és korának egyik legkiemelkedőbb tudósa. Az általa 1937-ben alapított Bécsi Testvériség az árja rassz primátusát hirdette és olyan fajhigiéniai intézkedéseket tervezett, amelyekkel az „alsóbbrendű népcsoportokat” kívánta sújtani: zsidókat, cigányokat, szlávokat, melegeket és másokat, akiket a nácik nem kedveltek. Szörnyű módszereket alkalmaztak, foglyokon kísérletezték a mérgek hatását, a kínzások okozta fájdalom tűréshatárait.

A nyomozás felderíti, hogy a végítélet napjában fanatikusan hívő szekta magát Isten kiválasztottjának érezte. A gyülekezet hite szerint vallási és erkölcsi hanyatlás fenyeget, erre pedig a közösség fundamentalista, ugyanakkor magasan kvalifikált szakértő tagjai ugyanazt a végső megoldást választották, mint a nácik. A rendőrség által felfedezett laboratóriumokban emberkísérleteket végeztek, biológiai fegyvereket – halálos vírusokat és baktériumokat – gyártottak, megteremtették az ítélet napjának tárgyi feltételeit. Bár a szerző nem mondja ki, de sejthető, hogy a regény címe – Követők – Brinch ideológiájának követését jelenti.

A gyilkosságok többségét egyedül elkövető, kommandós múltú tömeggyilkos személyét felderíti Beier csapata. Ám itt jönnek a kétségeim. A szerző nem árulja el, ki vagy kik a megbízók. Aki bármilyen adatot tudna szolgáltatni erről, azt vagy meggyilkolják, vagy elrabolják és azután ölik meg. Közéjük tartozik sajnálatos módon a politikus eltűnt lánya, Annette is. Rosszmájúan jegyzem meg, hogy a nyájas olvasót ez a sors nem fenyegeti, mert a vaskos kötet végéig sincs halvány fogalma a cselekmények indítékáról. Reméljük, hogy az időközben megjelent folytatás (Kalüpszó) kielégítő válaszokat ad fentiekre. Másik – bár nem hiszem, hogy személyes – problémám az idősíkok ugratása 10-20 oldalanként. Sajnos semmi biztosíték nincs arra, hogy például az 1943-ban játszódó események okszerű összefüggésben volnának a történetnek az időugrást megelőző, jelen idejű részletével. Így az olvasás ritmusát ismétlődően megtöri a kényszerű visszalapozás.

A szerző ezen felül irgalmatlan mennyiségű szereplőt vonultat fel, akiknek egy részéről nem is tudjuk meg, milyen helyet foglalnak el az eseményfolyamban. Egy epizódért még külön is „szakmai fekete pontot” adnék a szerzőnek. A több évtizedes nyomozói múltú, „gyilkosság szakos” főfelügyelő és ifjú társnője egy szál zseblámpával, fegyvertelenül kutat a gyilkos után egy sötét padlás útvesztőjében – ez meglehetősen életszerűtlen. (Egyébként csak nagy szerencsével és súlyos sérülésekkel menekülnek meg.)

Meg kell emlékeznem a fordítóról, Vaskó Ildikóról. Csak dicséret illeti. Különösen tetszett, ahogy a fajvédők fennkölt, fensőbbséges megnyilatkozásait magyarította, megkülönböztetve a nyomozást végző rendőrök hétköznapi, nyers, olykor jogosan durva stílusától.

Ingar Johnsrud

Ingar Johnsrud: Követők
General Press Kiadó, Budapest, 2017
428 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2792 Ft
ISBN 978 963 643 8616

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Oslo, napjainkban: Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben, egy politikus lánya után nyomoz. Az eset azonban hirtelen fordulatot vesz, amikor az Isten Fénye elnevezésű szekta több tagját is lemészárolják, és a fiatal nő, aki szintén a hívők egyike, nincs a holtak között. Hová tűnhettek a gyülekezet életben maradt tagjai? És vajon milyen munka folyt a szekta rejtett laboratóriumában?
Bécs, 1937: megalakul a Bécsi Testvériség, a nemzetközi csoport fajkutatással foglalkozik. A negyvenes években a testvériség feje, Elias Brinch egy norvég hadifogolytáborban folytatja a kísérleteit. Mire bukkanhatott és milyen eredményeket érhetett el, ha kapcsolat látszik felsejleni a mostani gyilkossági ügyek és az évtizedekkel ezelőtti háborús bűnök között?
Ingar Johnsrud első regénye az izgalmak és a borzongás rajongóinak való olvasmány. A hús-vér figurák, a mesteri történetszövés, az újabb és újabb meghökkentő fordulatok jelentik a biztosítékot arra, hogy aki belekezd, az nem lesz képes megállni a trilógia első darabjánál.