Megváltásmese | Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő

Posted on 2016. április 30. szombat Szerző:

0


Kőrösi_Az ítéletidő-bor200Jeges-Varga Ferenc | 

Mintha minden örökké változatlan maradna, mintha mindegy lenne minden, Az ítéletidő városlakói az egymás után kullogó napokon ugyanúgy teszik a dolgukat: felkelnek, munkába indulnak, esznek, ürítenek, szeretnek, civakodnak, vásárolnak. Mert, mint azt Kőrösi Zoltán is megfogalmazza utolsó regényében: „a létezés nem azért létezik, hogy gondolkodjon önmagán”. Ha pedig ezek az emberek még a maguk végességéről se morfondíroznak el, akkor ugyan ki számítana arra, hogy egy átlagos október eleji reggel összecsúszik ég és föld?

És azt vajon ki merte volna megtippelni, hogy ez a dolog, amit nevezzünk a világ véget érésének, éppen Budapesten következik be? Persze genetikailag kódolva van bennünk, magyarokban ez a „balsors akit régen tép” nemzettudat, a „Nekünk Mohács kell” önpusztító gondolata. Büszke magyar szívünk pedig azt mondatja velünk: egyszer már végigszántottak rajtunk a tatárok, hívatlanul vendégeskedtek nálunk a törökök, hosszú házasságra kényszerültünk a Habsburgokkal is, az oroszok pedig akkor is maradtak, amikor hazazavartuk őket. Szóval az előzményeket így végigmazsolázva, teljesen jogos, hogy csakis itt Budapesten, az Angyal és a Mester utca sarkán fejeződhet be a világ.

Kőrösi posztumusz pusztulástörténetében a lírikus érzékenységével bontja ki hosszú, epikus szövegfolyamait a vég nehezen értelmezhető eseményeiről. Közben pedig e leíró részekbe beleszövi a regény központi figurái, az árván maradt serdülőkorú fiú meg az Anya-szemű és Anya-mosolyú nagybácsi túlélésért vívott küzdelmének meseszerű epizódjait. Egyéni sorstragédia ide, világégés oda, azért nehéz igazán kétségbeesni Kőrösi furcsán groteszk mondatain. Már a bevezetés is legalább annyira megmosolyogtató, mint amennyire rémisztő, amikor a fiú, Borisz szülei egy betonkeverő kocsival ütközvén szoborba öntve távoznak az élők sorából.

De nemcsak ebben a jelenetben kacsint egymásra élet és halál, hanem a város, az ország hanyatlásának krónikájában is. Kéz a kézben jár boldogság és szomorúság, egybefonódik vég és végtelenség. És mint a romlásról szóló minden történetben, ebben is ott rejtőzik a szépség – meg persze az átható szarszag is, amellyel ez az egész ramazuri elkezdődik. Ez a ferencvárosi eset éppen olyan, mondhatnánk, mint amilyen egy átlagos világvége lenni szokott. Megszűnik minden villamosság, a folyó színe megváltozik, elzsírosodik, megdermed. Áttetszővé válnak az emberek, mély csend és sűrű köd ereszkedik a házfalakra. Hetekig hull a hó, földcsuszamlás formálja át a városképet.

Az apokaliptikus, ugyanakkor komikusnak is tetsző alapállás azt sugallja, hogy itt valami nemzeti fricska, társadalomkritika íródott az emberi létezésről, illetve konkrétan a mi nagy magyar valóságunkról. Ezt látszanak alátámasztani azok a részek is, amikor Kőrösi arról ír, hogy az önhitt kormányzat marketingfogásokkal próbálja menteni a menthetetlent. Ám a nagyvilág magasról tojik arra, hogy mi is történik a Kárpát-medence szívében. Túlzó aktualitásoknak mégsem találjuk nyomát, inkább a létfilozófia általános kérdései felé tolódnak el a regény hangsúlyai.

Kőrösinél persze semmi sem fekete vagy fehér. Egy világvégekor még azt is nehéz elhinni, hogy a világnak tényleg vége van. A városlakók a történtek ellenére próbálnak visszatérni a rendes kerékvágásba, még ha fogalmuk sincs arról, hogy ez mit is jelent, ahogy a világ igazi természetéről sem. Mi sem kapunk választ, miképp alakult ki az országos méretű zűrzavar. Hacsak meg nem elégszünk az író gondolatfutamaival a véletlen erejéről. A titokzatosság talán az univerzum kifürkészhetetlen működésére akarja irányítani figyelmünket, de magyarázatot arra sem kapunk, miféle tanulság vonható le a történtekből.

Merüljünk bele egy kicsit Kőrösi fantáziabirodalmába! Néha úgy tűnik, mintha különleges megváltástörténetet olvasnánk, ahol a bordélyház a világ közepe, s egy kurva meg egy transzvesztita szerelméből nyílnak újra az égi virágok. Talán még a szeretetről is üzen valamit, ami erőt adhat a tespedteknek kimozdulni kelttészta állapotukból.

Kőrösi regénye álomképek és a valóság egybemosásából születik meg. Teljesen sosem szakad el a mindennapok realitásától, de szinte minden mondatában van valami nem e világi, meghökkentő elem. Rendkívül kellemes olvasni elegánsan könnyed szövegét, melyen átsüt Krúdy Gyula inspiráló hatása is. Bevezetőnek szánt történelmi gyorstalpalójában meg is idézi mesterét, aki igencsak szerette a regénybeli világvége környékét.

Az ítéletidőben egyén sorsa rezonál a közösségével, de a földközeli történet igazából másodlagos. Több benne a történetfilozófiai, mint a szépirodalmi eszmefuttatás, és víg-szomorú tablóképet kapunk emberi mivoltunkról, amelyben szokatlan módon újrateremtődik a krisztusi mítosz is. Szomorú aktualitást és világokat áthidaló olvasatot ad az (immár) utolsó regénynek Kőrösi Zoltán tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála is. Hiszen „boldogok, akik szomorúak, mert megvigasztalják őket”.

Kőrösi Zoltán

Kőrösi Zoltán

Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016
216 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft
kedvezményes internetes ár 2975 Ft
ISBN 978 963 310 8499

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ferencvárosban egy napos októberi reggelen beszakad az útburkolat, meggörbülnek a villamossínek ‒ és ez csak a kezdete a közelgő világvégének. Mert a világnak vége van, ha egy betonszállító teherautó rakománya beömlik egy Škoda ülésére, és vége van akkor is, ha átjáró nyílik ég és föld között az Angyal és a Mester utca sarkán. De a világ, benne Magyarország és Budapest, a jelek szerint nem akar tudomást venni arról, hogy megérkezett az apokalipszis. A világot az se érdekli, hogy a születésekor minden ember mellé két őrző rendeltetik, az egyik a jobb válla felől, a másik a bal felől vigyázza. Az egyik a jóra tanítja, a másik bűnbe csábítja. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk, ám, hogy mi volt a jóra és mi volt a bűnbe vezető döntés, csupán az utolsó pillanatban világosodik meg, amikor már nincsen visszalépés.

Humor és mágia, pusztulás és megváltó szerelem különös fordulatai keverednek a 2016-ban váratlanul elhunyt író utolsó regényében.