Browsing All posts tagged under »gabo_kiadó«

Varga Bence: Köd előttem, köd utánam (részlet)

november 14, 2017 Írta:

0

ÉPPEN A LÁBAMAT FŰRÉSZELTÉK, KINYITOTTAM a szemem a műtőben, és ráeszméltem, hogy az osztályon csupa törpe fekszik. Egy pillanatra térhettem magamhoz a művelet közben, aztán gyorsan vissza is zuhantam a mámoros mélyálomba, de a szorongató felismerés valahogy velem maradt még napokkal később is. Nem akartam törpe lenni. Nem mintha ez éppen az én döntésem lett […]

Egymást álmodjuk | Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja

május 11, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Egy emberről álmodom, aki azt álmodja, hogy engem álmodik. Klasszikus történet. Vajon melyikünk az igazi? Én, aki őt álmodom, amint engem álmodik, vagy ő, aki azt álmodja, hogy én őt álmodom? Cynthia Swanson könyve ezt a példázatot boncolgatja, nem is akárhogyan. Denverben járunk, 1962-ben. Kitty Miller barátnőjével, Friedával egy kis könyvesboltot […]

Andrew Nicoll: Miss Jean Milne titokzatos élete és különös halála (részlet)

szeptember 7, 2016 Írta:

0

| 1 | A háború első tele volt, és sejtelmünk sem volt róla, még hány tél fog eltelni, mire leszámolunk a Kaiserrel, mennyi gyász, hány halott árán. Átvágtam a szobáink alatt nyíló kapualjon, majd fel az önmagára magasba törő bitófaként felcsavarodó falépcsőn, föl egészen az ajtóig és mellette a falon a Cölöpös világítótornyot ábrázoló festményig. […]

Aktaleporolás | Andrew Nicoll: Miss Jean Milne titokzatos élete és különös halála

szeptember 6, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | …avagy miért szeretem Andrew Nicollt? Nem pusztán azért, mert általa elismerten is én vagyok a legnagyobb magyar rajongója (köszönöm, Andrew), bár bevallom férfiasan: jól eső a titulus, ha ez egyáltalán az. Talán azért áll közel a szívemhez, mert játékos a fantáziája, nem áll tőle messze sem a humor, sem a szürrealitás, […]

Zsírba fúlni? Megmenekülni? | Lionel Shriver: Nagytestvér

augusztus 22, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Megnyugtató, hogy akad olyan szerző a világon, aki nemcsak írni tud és érvényes mondanivalója is van, hanem el is akar mondani valamit a társadalmunkról, a világról, amiben élünk. Lionel Shriver mindig a legégetőbb témákhoz nyúl. Azokhoz, amelyek mindenkit érintenek így van úgy: lelkileg, anyagilag, testileg, össztársadalmilag vagy makrogazdasági szinten. Írt már könyvet […]

Rohadt hideg egy hely | Brian McGilloway: Határvidék

augusztus 15, 2016 Írta:

0

Bedő J. István | Ha létezik klasszikus angol detektívregény, összetéveszthetetlen skandináv krimi (sőt Budapest Noir), akkor föl kell/lehet tenni a kérdést, vajon van-e ír krimi. Mindenesetre McGilloway 2007-es könyve egyértelműen markáns kezdet, talán komolyabb folytatással is. (Ez utóbbiról az angol nyelvterület már meggyőződhetett, mert azóta hét újabb művel örvendeztette meg a csak hazaira vágyó közönséget.) […]

Egyedül sem vagy egyedül | Lauren Oliver: Szobák

július 6, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Mindig különösen érdekeltek azok a történetek, ahol a szereplőket egy személy, egy tárgy vagy egy hely kapcsolja össze láthatatlan kötelékkel. Mintha a karakterek karmája dolgozna, vagy a Moirák fonogatnák-szövögetnék a szálakat, és ezek ellen, mint az köztudott, lehet ugyan küzdeni, de fölösleges. A karma úgyis egyensúlyra törekszik, a Moirák pedig akkor […]

Nagyon-nagyon okos borzongatás | Renée Knight: Cáfolat

június 18, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Amikor egy elsőkönyves szerző meglepi a kritikust, akkor megáll az idő egy különös, éteri pillanatra, talán még a szférák zenéje is beszűrődik a távolból. Különösen igaz ez a thriller műfajában, mert abban újat hozni nem nagyon lehet. Mindent leírtak már, ami képes hatni az emberi elmére, már nem fogunk felfedezni új, borzongató tabut. […]

Súlytalan kamaszproblémák? | Kimberly McCreight: Amelia

július 11, 2015 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Van, hogy az ember jobbat kap, mint amire szá­mít: az az igazi meglepetés. Valahogy úgy vagyok a New York Times bestsellerként beharangozott könyvekkel, mint a tömegdemokráciával: biztos, hogy a nyertes valóban a legjobb? (Nem, nem kérek válaszokat, köszönettel.) Ilyen hátránnyal indul nálam minden bestsellerként beharangozott könyv, nem is szólva arról, hogy […]

Kimberly McCreight: Amelia (részlet)

július 11, 2015 Írta:

0

gRaCeFULLY Szeptember 5. Mert az urbandictionary.com 176 meghatározást ad a lúzer szóra. Ne légy statisztikai adat. Helló, banyák! Jaj, már megint nyakunkon egy új tanév. És én is újra itt vagyok a nyomdafestéket nem tűrő rizsával… Szóval, amíg ti mind Southamptonban, Nantucket szigetén vagy Dél-Franciaországban múlattátok az időt, és a teniszjátékotokat vagy a pas de […]

Denise Kiernan: Az atomváros lányai (részlet)

június 1, 2015 Írta:

0

1. fejezet | Minden el lesz intézve | Vonat a semmibe, 1943. augusztus A délre tartó vonatok kilyuggatták a mindent beborító kora reggeli párát. Az ébredező tájat a fejlődés vasa és acélja szabdalta. Celia ült a fekhelyén, új ruhája finom ráncai a térdére hullottak. Kibámult a vonat ablakán. Dél felé tartott. Ennyit tudott, és hogy […]

Soha, sehol, senkinek | Denise Kiernan: Az atomváros lányai

június 1, 2015 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | A második világháborút ezer és egy aspektusból ki­vesézték már. Számba vették a harci cselek­mé­nyeket, az egyes országok hadba lépését, a civil lakosság szenvedéseit és a katonák minden­napjait. Hallhattunk – rengeteget – a nácikról, épí­tészeti lázálmaikról és kegyetlenkedéseikről, az őrült terveikről és megszállottságukról. Fog­lalkoztak a hősökkel, akik megnyerték a hábo­rút. De sokkal […]

Moskát Anita: Bábel fiai (részlet)

április 9, 2015 Írta:

0

| 1 | Arzén a bábeli torony árnyékában az apjára gondolt. Sáska fiam van, aki imádkozik ugyan, mégsem veszem hasznát, hajtogatta régen reggeli kávéja felett, miközben ő az asztal túlsó végén ült, és a Testamentumból mondta fel a leckét. Az első hibánál apja figyelmeztetően a csészéhez koccintotta a mokkáskanalat, a másodiknál rátette kezét korbácsára, Törvényre. […]

A torony árnyéka | Moskát Anita: Bábel fiai

április 9, 2015 Írta:

0

Abonyi Barbara | Néha azt érzem, hogy egyes témák vagy szim­bó­lu­mok használata egyenesen vezet bizonyos dra­ma­turgiai elemekhez egy könyvben. Tornyos tör­té­netből például még nemigen olvastam olyat, aminek egyértelmű happy end lett volna a lezá­rása, ezek mégis úgy keserűek vagy keser­éde­sek, hogy ugyan­akkor nagyon hitelesek. Eb­be a sorba illesz­teném Moskát Anita első köny­vét is. (Egyik személyes […]

Senki sem olyan, amilyennek látszik | Paula Daly: Milyen anya az ilyen?

március 13, 2015 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Van az úgy, hogy összecsapnak a hullámok az ember feje fölött. Van az úgy, hogy egy fenékkel ülne meg – legalább – három lovat, és azt nem lehet. Egyszerűen nem lehet több, teljes embert igénylő feladatkört ellátni egy embernek, egy életben, egy időben. Nem lehet kár nélkül megúszni azt, amit anyák […]

Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén (részlet)

december 29, 2014 Írta:

0

A levelet a délutáni szünetben találta meg a fachjában. Bevitte a tanáriba, és készített magának egy csésze instant kávét, mielőtt felbontotta. Amikor elolvasta, elejtette a kávét. Az egyetlen papírlap fejlécére ezt írták: „Nemzetbiztonsági Minisztérium”. Ez volt a titkosrendőrség hivatalos neve: nem hivatalosan Stasinak hívták. A levélben egy bizonyos Scholz őrmester utasította, hogy jelentkezzen kihallgatásra az […]