Pál Attila |
Sokan mondták már, hogy a csúcson kell abbahagyni. Ez valószínűleg a teniszre is igaz. No, de mindössze huszonöt évesen? Hiszen a legtöbb sportágban ekkor érnek be igazán a sportolók, a kevésbé tehetségesektől a világklasszisokig szinte mindenki. Általában ekkorra teljesedik ki a fizikai teljesítőképesség, érnek be a taktikai tapasztalatok, higgad le (valamelyest) az ifjúi hév – és mindezek együtt hozzák ki az adott versenyző képességeinek legjavát. Persze, hogy ki mikor jut fel a maga csúcsára, az múlik az egyéni adottságokon és számos külső tényezőn.
A csúcson kell abbahagyni – vagy soha. A svéd teniszcsillag, Björn Borg ez utóbbi utat választotta. Hiszen miután kurtán-furcsán befejezte szereplését a különböző Grand Slam- és ATP-viadalokon, némi kihagyás után kisebb-nagyobb rendszerességgel időnként bemutató mérkőzéseken és szenior tornákon tovább öregbítette hírnevét, amíg csak fizikai erővel bírta. Így aztán sikerült elérnie, hogy a Björn Borg név nem kopott ki a teniszvilágból, és ami talán még fontosabb lehet: megmaradt a szponzorok noteszében is. Persze ehhez előbb olyan profi karriert kellett felépítenie, olyan eredményeket kellett felmutatnia, amelyek vitathatatlanná teszik örökös helyét a Teniszhírességek Csarnokában. Nem kevesebb, mint tizenegy Grand Slam-győzelmet tudhat a magáénak: a hat Roland Garros-diadal mellett, zsinórban ötször nyerte meg a világ legrangosabb füves pályás versenyét, a wimbledoni bajnokságot. A számszerű eredményeken túl világszerte óriási népszerűséget vívott ki magának erőteljes és higgadt játékával, visszafogott viselkedésével.
De lássuk immár a könyvet. Egy világelső sportoló önéletrajza elsősorban a rajongóknak szól. Ám tanulságos olvasmány lehet mindenki számára, aki nem ismeri az élsport világát, s a televízióban csupán a versenyeket, a díjátadók csillogását látja, az örömteli (és sokszor üres) nyilatkozatokat hallja. Az sem sokat segít a tisztánlátásban, ha olvassa a sport- vagy éppen a bulvárlapok cikkeit. Hiszen egy önéletrajz felidéz olyan eseményeket is, felszínre hoz olyan gondolatokat, amelyek sokszor még az interjúkban is rejtve maradnak. Feltéve, ha a beszélgetés nem felszínes, hanem őszinte.
Björn Borg memoárjának nagy értéke, hogy az idén hetvenéves egykori teniszcsillag mennyire józanul és – amennyire lehetséges – elfogulatlanul mesél életéről. Tökéletesen látja, hogy gyermekkorát és sportpályafutását, sőt az utána következő éveit is valóságos védőburokban töltötte-tölti, s ezért nem is győz eléggé hálás lenni. Ifjúkorát a család és edzőinek gondoskodása óvta, majd eköré épült a teniszsikerekkel szerzett anyagi jólét. Olyan természetességgel számol be – mint más halandó a látogatásáról a mekiben.
Régi igazság, ha az embernek nincs baja, csinál magának. Borg nem hallgatja el élete hullámvölgyeit, saját emberi gyengeségeit, egyes kapcsolatainak kudarcait sem. Minden esetben hálával említi azok nevét, akik az adott esetekben mellette álltak, kihúzták a bajból. Az elkényeztetett fiú tisztában volt és van kivételezett helyzetével, s a világjáró életmód ellenére mindig is ragaszkodott a családjához, valamint a szinte nevelőjeként tisztelt és családtagként kezelt edzőjéhez, Lennart Bergelinhez. De meleg hangon emlékezik meg versenyzőbarátjáról, Vitas Gerulaitisról, valamint idővel baráttá vált vetélytársairól, elsősorban Boris Beckerről és John McEnroe-ról.
Összegezve: a tények, az érzelmek, a salak-, füves vagy sziklakemény borítású pályák világa természetesen nagyon érdekes részleteket kínált – és nem a magyar kiadó tehet róla, hogy a történet elmesélése megmarad a bulvárlapok színvonalán. Feltételezem, hogy Borg emlékiratainak eredeti kiadója nagyon bízott a szerző által kelthető érdeklődésben, és arra számított: siker lesz ez is – ahogy lett is. A magyar kiadás a pompás teniszcsillag születésnapjához igazítva jelent meg – de a fordításra hagyott kevés idő sajnos észrevehető maradt.
Björn Borg: Szívdobbanások
Fordította: Herczegh Gabriella
21. Század Kiadó, Budapest, 2026
336 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft,
online ár a kiadónál 6290 Ft,
ISBN 978 963 568 7497
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A svéd klasszis hihetetlen atletikusságával, brutális ütőerejével és ikonikus stílusával tizenöt évesen robbant be a tenisz élvonalába, és néhány év alatt örökre megváltoztatta a sportágat. Tizenegy Grand Slam‑trófeát nyert, köztük öt egymást követő wimbledoni címet, és minden idők egyik legnagyobb játékosaként vált legendává. Aztán mindössze huszonhat évesen váratlanul bejelentette visszavonulását – és eltűnt a tenisz világából.
Az évtizedeken át hallgató sztár memoárjában kendőzetlen őszinteséggel mesél pályafutásának sorsfordító pillanatairól, a John McEnroe‑val vívott legendás rivalizálásról és az 1980‑as wimbledoni döntő kulisszatitkairól. Beszél gyerekkoráról, a világhírnévhez való viszonyáról, és a mélypontokról, amelyekről a nyilvánosság egészen eddig semmit nem tudott.









Posted on 2026.07.30. Szerző: olvassbele.com
0