Zsírba fúlni? Megmenekülni? | Lionel Shriver: Nagytestvér

Bodó Viktória Booklány |

Megnyugtató, hogy akad olyan szerző a világon, aki nemcsak írni tud és érvényes mondanivalója is van, hanem el is akar mondani valamit a társadalmunkról, a világról, amiben élünk.

Lionel Shriver mindig a legégetőbb témákhoz nyúl. Azokhoz, amelyek mindenkit érintenek így van úgy: lelkileg, anyagilag, testileg, össztársadalmilag vagy makrogazdasági szinten. Írt már könyvet az egyik legnagyobb taburól, az anyai szeretetről, és arról a távolságtartással kezelt kérdésről, hogy létezhet-e eredendően gonosz emberi lény. Lehetséges-e, hogy egy gyermek egyszerűen csak gonosznak születik, és tehet-e erről a szülő vagy sem? Aztán írt egy másikat arról, hogy mit meg nem teszünk a társunkért: feladjuk-e (és ha igen, akkor milyen áron) életünk célját és álmát, mindazt, amiért évtizedeken át dolgoztunk, csak azért, mert a társadalombiztosítás nem fedezi a számlát? Megtesszük-e ezt akkor is, ha lehetséges, hogy hiába minden? Most pedig, az elhízásjárvány korában előállt azzal a témával , ami a legnagyobb problémát jelenti a nyugati társadalmakban: az ételfüggőség, a túlevés, a tömeges kövérség és annak minden anyagi, érzelmi és egészségügyi hátterét fekteti boncasztalra.

• Olvass bele!

A maga sajátos módján teszi ezt is, persze. Nem kerekít egy egyszerű történetet az Egyszeri Dagadt Nyugati Állampolgárról, és az ő bújáról, bajáról. Sokkal szélesebb kontextusban kezeli a témát. Egy véletlenül sikeressé vált asszony szemüvegén át nézve mondja el véleményét arról, hogy amíg a világ szerencsésebbik felén betegre és halálba zabálják magukat széles, és egyre növekvő tömegek, addig pár ezer kilométerrel távolabb szabályszerűen éhen halnak az emberek. Arról, hogy ez az egyszerű logisztikai probléma megoldhatatlannak és természetesnek van beállítva, és a jelen világrend a valaha volt világok legundorítóbbika.

De nem is lenne Shriver, ha nem csavarna mindezen: az túl triviális megoldás lenne. Ő a nyugati kövérségjárvány szerteágazó problémáit boncolgatja, s mutat olyan mélységeket és összefüggéseket, amire első körben biztos nem gondolna az olvasó (és másodikban sem). Boncolgatja a családi felelősséget, azt, hogy mennyire hathat, és mi módon az ember jellemére a szülő. Ugyanaz a szülői karakter mi módon vetheti vissza a különböző személyiségű gyerekek életét? Kérdez arról, hogy mennyiben vagyunk felelősek a felnőtt testvérünkért? Vajon érte vagyunk felelősek elsősorban, vagy a házastársunkért? Mi tart egyben, ugyanakkor milyen játszma lazít fel egy házasságot? Fontos kérdéseket futtat a sorok között arról, hogy milyen hatásai vannak az extrém elhízásnak, az össztársadalmi, gazdasági kérdésektől egészen az egyén megítéléséig. De leginkább azt járja körbe, hogy megmenthetünk-e valakit önmagától, ugyanakkor ki tudunk-e bújni a felelősség alól? És végső soron: egyedül vagyunk-e a világban, vagy döntéseink óhatatlanul kihatnak a családtagjainkra, környezetünkre és az ismeretlenekre?

Olyan könyv ez, ami több kérdést tesz föl, mint ahányra választ ígér. Olyan, amit a szerzője csak abbahagyott, hogy az olvasó fejezzen be a kötet elolvasása utáni napokban. Egyben az a regénye is, amit legalább egyszer újra kell olvasni. Egyfelől a remek írói stílusa, másfelől a csiszolt intelligenciája, harmadrészt a csavar miatt (mert van, persze, ebben is van, és korántsem ott, ahol gondolnánk); de legfőképpen azért, hogy választ találjunk az első oldal óta minket kísértő kérdésekre.

Erős mondatokkal ír le kíméletlen tartalmat. Csiszolt mondatokkal visz be tűpontos találatokat. Ragyogó elme briliáns munkája a Nagytestvér, amihez Komló Zoltán kimagasló fordítói munkája járult.

A jó könyv hatással van az olvasójára, így bizton állíthatjuk, hogy a Nagytestvér kiváló könyv lett.

Az írás teljes terjedelmé­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Lionel Shriver: Nagytestvér
Gabo Kiadó, Budapest, 2016
368 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes internetes ár 3391 Ft
ISBN 978 963 406 1694

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amikor Pandora kimegy a bátyja, Edison elé az iowai belföldi reptérre, szó szerint nem ismeri meg őt. A négy év alatt, amióta a testvérek utoljára találkoztak, az egykoron karcsú, menő New York-i jazz-zongorista elképesztő módon elhízott. Mi történhetett?

És nem is csak a testsúlyról van itt szó. A magát Pandora világára rászabadító Edison összetöri az asszony férjének, Fletchernek egyik saját kezűleg készített bútorát, irgalmatlan mennyiségű reggelit készít a családnak, és nem csupán arra veszi rá Pandora mostohafiát, hogy ejtse a főiskolát, de arra is, hogy maradjon ki a középiskolából.

Miután a sógora már enyhén szólva túl sokáig élt vissza a vendégszeretetével, Fletcher ultimátumot intéz a feleségéhez: vagy ő, vagy én. Pandora a házasságát és fogadott családját is kockára téve a bátyját választja – aki az ő fogyás terén nyújtott segítsége nélkül holtbiztosan a korai sírba enné magát.

A Shriverre jellemző szellemességekben és dühödt energiában gazdag Nagytestvér a kövérségről – erről az össztársadalmi, ugyanakkor gyötrelmesen személyes problémáról – szól. Felteszi a kérdést, hogy mennyi áldozatot vagyunk hajlandóak hozni azért, hogy egy-egy családtagunkat megmentsük, és hogy vajon a szeretteinket lehetséges-e egyáltalán megóvni önmaguktól.

Lionel Shriver többek között a National Book Award-döntős Ennyit erről, a New York Times bestseller Születésnap után, és az Orange-díjat nyert Beszélnünk kell Kevinről szerzője. Újságcikkei jelennek meg a Guardianben, a New York Timesban, a Wall Street Journalben és számos egyéb sajtótermékben. Londonban és a New York-i Brooklynban él.