A Vekerdy | Vekerdy Tamás: Kisgyerekek, óvodások

Tóth Zsuzsanna |

„Minden ember egyetlen a maga nemében, és úgy tűnik, földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát. Így hát a mi nevelői feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki leérkezni, megérkezni, kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint.” (V. T.)

Aki csöppet is nyitott szemmel jár a világban, az óhatatlanul találkozott már Vekerdy Tamás nevével. Írásait, véleményét a gyereknevelésről éppoly előszeretettel idézgetik a közösségi oldalak, mint amennyire szívesen látott vendég ő maga pedagógiai fórumokon. Nyilván akadnak, akik nem értenek egyet szabadságszerető elveivel – számomra, aki jórészt az ő gondolatain szocializálódtam, a legfontosabb szakemberek egyike. Amit dr. Vekerdy Tamástól hallottam, olvastam eddig – meghatározó volt. Gyerekekről beszélgetve szinte mindig előjön, a mondat: a Vekerdy azt mondta erről… Igen, így. „A” Vekerdy. Mert akik követik őt, azok számára ő „A Vekerdy”.

Így aztán nyilván nem meglepetés, hogy örömmel és érdeklődéssel olvastam Kisgyerekek, óvodások címmel megjelent, afféle kérdezz-felelek gyűjteményét. Mivel valódi problémák fogalmazódnak meg a Vekerdytől tanácsot kérők soraiban, igaziak a válaszok is; sűrítményét adják a gyerekközpontú nevelés téziseinek. Ráadásul nemcsak az eleven élet lüktet a Nők Lapja Könyvklubot gazdagító kötetben, élvezetes olvasmányról is beszélhetünk. Minden kérdés kicsit más, és minden válasz szakszerűen ismételget bizonyos tudnivalókat, de stílusa lenyűgözően élőbeszéd jellegű, sőt: minden levélíróról véleménye is van, és ez érzékelhető is. Ám soha nem kritizáló, inkább megértő a hozzáállása, de időnként rávilágít arra az ugyancsak fontos kérdésre, hogy a nevelőnek is szüksége volna önismeretre, toleranciára stb.

• Olvass bele!

Mert bizony a gyerekkel kapcsolatos problémákban ott lüktet a szülői háttér is, a felnőttek gondjai, hibái, rossz elvárási mechanizmusai… No, és persze elmaradhatatlanul a pedagógusi, meg a sokszor felemlegetett törvényi környezet, a követelmények gyakorta hibás rendszere. (Továbbá a szűk látókörű buzgóság, a „paragrafushű” pedagógusok és hivatalnokok is.) Nem véletlenül írja: „Az óvoda nem arra való, hogy felkészítse a gyereket az iskolára! A magyar gyerek soha nincs ott, ahol van; az óvodában az iskolába készül, az alsó tagozaton a felsőre, a felsőn a középiskolára, a középiskolában az egyetemre.”

Válaszaiban Vekerdy szinte csak dicsér – ahogy egy jó pedagógushoz illik. Egyetért, megnyugtat, és ha más véleményt fogalmaz, akkor is csak a legritkább esetben mondja ki, hogy a szülő, óvodapedagógus esetleg rosszul csinál valamit. Inkább rávezet a tévedésre. Válaszai mély empátiáról és toleranciáról, szeretetről tanúskodnak, amikor a kérdések hétköznapi, banális problémákat sorolnak, legyen szó evésről, az óvodai életről, féltékenységről vagy épp a nagymamai státusz különlegességéről és nehézségeiről…

A tanácsok bölcsek, gyerekbarátok, megértőek, életszagúak és örömre biztatók. A lazán szerkesztett kötet mindenféle konkrét célzat nélkül is remek, üdítő olvasmány. És még valami. Bár nem feltétlenül e kötet kapcsán kellene elmondanom, de azt kívánom, bár még sokáig osztogatná nézeteit „A Vekerdy” – kötetekben, beszélgetések során… Talán több „egész-séges” ember lenne a gyerekeinkből.

Végezetül egy tanács Vekerdytől, amit mindenkinek meg kell szívelnie: „A magyar óvodai alapprogram is leszögezi, hogy az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá nem a játékos tanulás vagy a fejlesztő játék, hanem a szabad játék. Majdnem ugyanilyen fontosságú a mindennapos mese. Aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg azt a gyerekét, aki nem, vagy csak rendszertelenül hall mesét. És az anyanyelvi fejlettség a biztos gondolkodás alapja. Fel akarod készíteni a gyerekedet az iskolára? Mesélj neki!” És ezen „A Vekerdy” nem mesefilmek bámulását ért!

Vekerdy Tamás: Kisgyerekek, óvodások
Central Médiacsoport, Budapest, 2016
216 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft,
kedvezményes internetes ár 2465 Ft
ISBN 978 963 341 1810

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az óvoda nem arra való, hogy felkészítse a gyereket az iskolára! A magyar gyerek soha nincs ott, ahol van az óvodában az iskolába készül, az alsó tagozaton a felsőre, a felsőn a középiskolára, a középiskolában az egyetemre. Az óvoda arra való, hogy az óvodáskorú gyerek számára a legkedvezőbb környezetet megteremtse. A magyar óvodai alapprogram is leszögezi, hogy az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá nem a játékos tanulás vagy a fejlesztő játék, hanem a szabad játék. Majdnem ugyanilyen fontosságú a mindennapos mese. Aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg azt a gyerekét, aki nem, vagy csak rendszertelenül hall mesét. És az anyanyelvi fejlettség a biztos gondolkodás alapja. Fel akarod készíteni a gyerekedet az iskolára? Mesélj neki!

Vekerdy Tamásnak a szülők kérdéseire adott válaszaiban szinte minden nevelési problémára talál megoldást az olvasó. A kisgyerekek evési, alvási szokásairól, az óvoda körüli gondokról és a családi kapcsolatok örömeiről és terheiről is olvashatunk a válogatásban.