Browsing All posts tagged under »bedő_j_istván«

Anakronisztikus kacsintás | Csiky Gergely: Buborékok / Radnóti Színház

március 17, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Ostobaság lenne számon kérni a Csiky Gergelyhez való hűséget a Buborékok (*1884) előadásán. Mai füllel hallgatva Csiky eredeti darabja elviselhetetlenül poros, nevetséges. Ugyanakkor még sincs annyira távol tőlünk, hogy eredeti szövegével sajátunknak érezzük alakjainak gondjait. A két Mohácsi fivér (és Hárs Anna dramaturg) fordított rekonstrukciót végzett. Csontig megnyúzta a 19. századi […]

Nem slágerzene | Liszt-művek férfikarra

február 27, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Minden valószínűség szerint még a Liszt-rajongók között – most nem kifejezetten a zeneművészekre gondolok – is vannak, akik a romantikus mesternek csak bizo­nyos műveit – a nagyzenekariakat, zon­gora-átiratait, a szólószonátáit vagy éppen az egyháziakat részesítik előnyben. Annyi­ra sokszínű életművet hagyott maga után, a hosszú élet fordulataival párhuzamosan oly sokféle stílus, érzelem, […]

Homlokcsók Bulgakovtól | Züfec | Szkéné Színház & K2 társulat

február 25, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | A Züfeccel nehéz találkozni. Ritkán játsszák, és még akkor is két lehetőség van: vagy tudja a reménybeli néző, mit jelent a cím, és érdekli, vagy az ellenkezője. Habár Bulgakov Színházi regénye több kiadást is megért, de végül is inkább csak lexikoncikk a kultúrával fog­lal­ko­zók agyában. A harmincas évek Moszkvájának, szovjetunióbeli állapotainak […]

A demencia poézise | Florian Zeller: Apa / Belvárosi Színház

február 22, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Vajon fogja-e vonzani közönségét Florian Zeller darabja a Belvárosi Színházba? Hiszen az időskori elbutulás, az Alz­heimer-kór nem de­rű, nem komédia. Ennek a betegségnek, az aggkori (néha korábban kezdődő) el­tom­pu­lásnak a tünetei kis adagban figyelve talán mu­lat­ságosak, nagy adagban – a beteggel együtt élve – tragikusak. Lukáts Andor Andréja, a címbeli Apa, […]

Régi oligarchák | Molnár Ferenc: Olympia / Karinthy Színház

február 18, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Molnáron, természetesen, nem fog az idő. Az Ördög tavalyi sikerszériája fájdalmasan megszakadt Balikó Tamás halálával. Viszont a Karinthy Színház nemigen maradhat Molnár Ferenc nélkül. Tehát: az Olympia. Olyan egyszerű és olyan csavaros, amilyen Molnár csak lehet. A monarchiabeli fürdőhelyen érlelődik a botrány: a legszebb özvegykorban lévő (31 éves) Orsolini hercegné – […]

Nádgarnitúra | Andrusko Marcella (majdnem) monoestje

február 16, 2015 Írta:

1

Bedő J. István | Parairodalom. Valami olyan, ami a literatúra mellett lapul, létezik, ámbár létét szégyelljük. (Már aki.) A dilettáns szerzőről tudnivaló, hogy meg van győződve – és el van ájulva – saját nagyszerűségétől. A tehetség eget kér! A tehetségtelenség fórumot, kiadó/nyomdát, színpadot. Csőben fedezném fel a likat, ha értelmezni próbálnám Parti Nagy Lajosnak azt […]

Megint a mi pofánk ferde a tükörben | Nemzeti vegyesbolt / KOMA – Átrium Film-színház

január 29, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Pedig olyan jól indul! Minden­nap­jaink láthatók az Átrium mozi­szín­ház­ban, Nemzeti vegyesbolt címmel. A vegyesbolt már létezik, a szomszéd­ságában lévő videotékát fallal le köll választani, és akkor semmi nem áll útjába annak, hogy trafik legyen a helyén. Illetve nemzeti dohánybolt, mert most az a módi. De mégis, mert jönnek azok a nyomorult […]

Egy szipirtyó árnyékában élni | McDonagh: Leenane szépe / Centrál Színház

január 27, 2015 Írta:

1

Bedő J. István | Nem hiszem, hogy csak a szeretni vágyás állna Martin McDonagh darabjának cél­ke­resztjében, bár tagadhatatlanul ben­ne van. De ugyan­ekkora súlyú a mérhetetlen önzés is. Mert vajon mi késztet egy anyát, hogy vénségére komp­lett boszorkánnyá váljék, és e minő­ségében tegye tönkre – amúgy is meg­­nyo­mo­rított életű – lányá­nak min­den­nap­jait? Vagy vissza kellene tekerni […]

Karácsonyi társadalomkritika | Isten pénze / Operettszínház

január 15, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Már húsz éve is merész vállalkozás volt elővenni Dickens Karácsonyi énekét mu­si­cal­nyersanyagként. Az Operettszínház hason­ló bátorsággal biztosra ment, és be­mutatta. Az eredeti történet vadro­man­tikus, vadul ér­zel­mes, a saját korának és a kor stílusának minden hozzávalójával. A jégszívű uzsorás, Scrooge mindent és mindenkit gyűlöl, aki a pénzkeresésben és annak felhal­mo­zásában meg akarja […]

Amiről csak néha írtak nálunk | Aczél Endre: Acélsodrony. Ötvenes évek/1.

január 2, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Aczél Endre folytatta a korábban is nagy sikert elérő Acélsodrony sorozatot. Az előző köteteinek idejét meg- és átélte, ez az Ötvenes évek alcímű viszont visszatekintés abba az évtizedbe, melyet gyerek­ként még nemigen foghatott fel, habár jelen volt – de nem vett részt benne, természetesen. Az ötvenes évtized a világnak ezen a […]

Róza ex machina | Lengyel Menyhért: Róza / Karinthy Színház

december 27, 2014 Írta:

0

Bedő J. István | „Bár az életben is minden ilyen flottul menne” – sóhajtja el magát Alvy Sin­ger/Woody Allen (az Annie Hall-ban). Csak ismételni lehet. Mindenkinek kell egy ilyen Róza néni. Lengyel Menyhért darabja – felépítésében, szituációjában, er­köl­cseiben – a 20. század legelejét su­gall­ja: özvegy anya, szeleburdi (megesett) hu­szon­éves leány(anya), zabigyerek (PC: házas­ságon kívül született), […]

A modern Izrael megálmodója | Silberberg–Forgách: Herzl / Spinoza Színház

december 21, 2014 Írta:

0

Bedő J. István | A Spinozában a néző két kávéház közé szorul. Egy mögötte zsizseg az ajtón túl, előtte pedig a párizsi kávézó parányi szögletében éppen két szakállas úr köt ismeretséget. Egy zaklatott, lángoló lelkű és tekintetű költő-jogász-újságíró, meg egy higgadt, derűs író, orvos, pszichológus. Nagy találkozás: a lobogó szellemű Herzl Tivadar és a pesti […]

Harpagon hallgatásai | Molière: A fösvény, avagy… / Átrium

december 17, 2014 Írta:

0

Bedő J. István | Ez a fösvény: kortársunk. Szörnyűséges, önző egy alak, és ez nagyon hamar ki is derül róla. De semmiképp sem poros, há­romszáz-vala­hány éves figura. Örök ge­nya. Legfőképp pedig: hazug, és még a léleg­zetvétele is az. Nincs mit csodálni, hogy Hargitai Iván rendezésében a cím is megváltozik, és maivá lesz a történet. Ami […]

Szatíra? Nem szatíra? | Medveczky Balázs: Vigyázat, genyorok!

november 28, 2014 Írta:

0

Bedő J. István | Eredeti szándékomtól eltérően egy ültő helyemben végigolvastam Medveczky Balázs könyvét. Muszáj volt. Nem lehetett odébb tolni. Nevettem rajta, de rossz szájízzel – amiről persze nem a Vigyázat, genyorok! tehet. A szerző idejében leszögezte, leírta, nyilatkozta, éppen csak ki nem plakátolta, hogy műve: szatíra. A lejjebb olvasható fülszöveg pontosan összefoglalja a könyv […]

Hogyan kezdődött? | Raul Hilberg: Az európai zsidók elpusztítása

november 24, 2014 Írta:

2

Bedő J. István | Mellbevágó, lélegzetelállító ez a könyv. Raul Hilberg gyakorlatilag már kevéssel a háború vége után céltudatosan és következetesen egyetlen kutatási témának szentelte magát. Annak, hogy a Harmadik Birodalom hogyan készült fel arra, hogy a világ – vagy legalábbis Európa – zsidó­ságát nyom nélkül kiradírozza a jelenből, de lehetőség szerint még a múltból […]

Osztálykirándulás? | Nógrádi Gábor: A mi Dózsánk

november 20, 2014 Írta:

1

Bedő J. István | Az időutazásos kalandregény minden író számára komoly feladat. Egyesítenie kell a történet jelenidejét a célba vett korral, és nem menekülhet az utóbbi alapos ismeretétől sem. Nógrádi Gábor egy kört már lefutott (A mi Kinizsink) ebben a kategóriában, és az előző könyv sikere is inspirál(hat)ta ezt a másodikat. [Szakmai megjegyzés, csupán az […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.