A modern Izrael megálmodója | Silberberg–Forgách: Herzl / Spinoza Színház

Posted on 2014. december 21. vasárnap Szerző:

0


Makranczi Zalán (Herzl) – A képek még a próbán készültek

Makranczi Zalán (Herzl) – Képeink még a próbán készültek

Bedő J. István |

A Spinozában a néző két kávéház közé szorul. Egy mögötte zsizseg az ajtón túl, előtte pedig a párizsi kávézó parányi szögletében éppen két szakállas úr köt ismeretséget. Egy zaklatott, lángoló lelkű és tekintetű költő-jogász-újságíró, meg egy higgadt, derűs író, orvos, pszichológus. Nagy találkozás: a lobogó szellemű Herzl Tivadar és a pesti zsidóból világpolgárrá lett („leginkább németnek gondolom magam”) Max Nordau, született Südfeld Miksa.

Kevéssel a millennium előtt járunk. Herzl az erősödő európai antiszemitizmus (Dreyfuss-ügy) ellen keres megoldást, és logikai úton vél is találni. Nem asszimilálódni kell, hanem önálló zsidó államot teremteni.

Nordau teljes őrültségnek és lehetetlennek tartja az ötletet, épp ezért vállal vele közösséget, s pártfogásába veszi a fiatalabb Herzlt. Ann Silberberg/Sándor Anna és Forgách András az egyetlen logikus és kézenfekvő helyszínre ülteti ezt a darabot – a kávéházi asztal mellé. Végül is a jó dialógusnak mindegy, hol folytatják le.

Herzl Tivadar

Herzl Tivadar

Ami viszont meglepő, hogy a visszájára fordított Hacsek és Sajó kitűnően működik. Visszájára fordított, hiszen itt két okos ember magyarázza a világot, és az okos, de kivihetetlennek tűnő megoldásokból mégiscsak lesz valami.

Herzl az önálló, saját országért – korát megelőzve – a modern reklám és pr eszközeit használja fel és ki. Aki még emlékszik filozófia-közeli (vagy gazda­ság­történeti) tanulmányaiból a volun­tarizmus kifejezésre, ebből a történetből megismerheti a ritka kivételt. Csupán az akaratot írva a zászlóra – Lehetséges, ha akarjuk – legyőzhető, ami lehetetlennek, megteremthető, ami képtelennek tűnik.

Herzl hiteles története természetesen hozzá­férhető. Silberberg és Forgách darabjában Makranczi Zalán borostás arccal és szúrós modorral adja a másfél évszázada született „bajkeverőt”. A lexikoncikké, emlék­táblává, utcanévvé kövesedett Herzl a kávéházi diskurzusok során nagyon is emberi alakot ölt. Még akkor is, ha a párbeszédekben jobbára azt tudjuk meg, milyen kudarc érte, nagytőkéseknél, uralkodóknál vagy milyen siker a hétköznapi kisemberek körében.

Nordau (Gyabronka József), Herzl (Makranczi Zalán)

Nordau (Gyabronka József), Herzl (Makranczi Zalán)

Czeizel Gábor rendezése kevés eszközt használ, hiszen csak jönni és menni kell/lehet. Ámde! Van ebben a derűs-borús játékban egy nélkülözhetetlen bútordarab: a pincér. Aki – Hajdú László – ráadás telitalálat. Dallal, kupléval, krónikafelmondással, számos nyelvismerettel és természetesen kávéval, snapsszal, pezsgővel viszi előbbre a cselekményt, vált egyik caféból a másikba – remekül. Hajdú karakteres jelenség, korfestő, és nagyon jól hozza dramaturgiai funkcióját. Olyankor is tapsot kap, amikor Herzl és Nordau dialógusa megbénítja a kezünket.

Max Nordau

Max Nordau

Gyabronka József (Nordau) az izgága, krakéler Herz tökéletes ellentéte. Higgadt, Freudot tisztelő, de vele is vitázó lélekorvosként Freud eszközeit használja a gondolkodásmód model­lezésére. Viccek jutnak eszébe (sok mindenről), és el is meséli őket – és ez nem állítja meg a cselek­ményt, sőt. Hiszen a vicc éppen arra való, hogy ironikus szemléletével magya­rázatot adjon a létező (valódi) világ képtelenségeire.

Gyabronka/Nordau keveset változik a történet folyamán – de komolyodik. A fantaszta ötletének segéd-zászlóvivőjeként egyre nagyobb felelős­séget és tiszteletet érez a fiatalabb jó barát iránt. Az idős, fehér szakállú Nordau megindultan búcsúz­tatja az önpusztító „firkászt”, rövid élete végén. Akire az utókor immár nem Heltai Jenő unoka­testvéreként emlékezik, hanem a semmiből később mégiscsak megteremtett zsidó állam megálmodójaként.