Amiről csak néha írtak nálunk | Aczél Endre: Acélsodrony. Ötvenes évek/1.

Bedő J. István |

Aczél Endre folytatta a korábban is nagy sikert elérő Acélsodrony sorozatot. Az előző köteteinek idejét meg- és átélte, ez az Ötvenes évek alcímű viszont visszatekintés abba az évtizedbe, melyet gyerek­ként még nemigen foghatott fel, habár jelen volt – de nem vett részt benne, természetesen.

Az ötvenes évtized a világnak ezen a fertályán elég furcsa lenyomatot hagyott magáról. A híreket a sajtó alaposan megszűrve, átlakkozva tette közzé. Amiről nem írtak, nem is létezett. A múltbúvárlás tehát Aczél számára kissé hasonló lett ahhoz, amit a középkortörténész végez: a kortárs krónikák említéseiből rekonstruálja a magyarok cselekedeteit. (Erről Aczél ír is az előszóban.) A kötet egészét tekintve mégis árnyalt képet kapunk Magyarországról, még ha a történetek forrásait nem hazai szerkesztőség tette közzé. Sőt.

• Olvass bele!

Roppant érdekes visszanézni, hogy a világképünket akkor alakító eseményeket nemcsak a nagyon nagy hatalmak – Egyesült Államok, Szovjetunió – politikai konyháiban főzték (ki), hanem formáló tényezők voltak (természetesen) Európának a háború után talpra álló, nyertes és vesztes országai is. Csakhogy feltűnően sok a közel- és távol-keleti színtér – Egyiptom, Irán, illetve Korea, Kína, Vietnam –, és mindnek volt valamilyen hatása itt is. No, igen, ezekkel az utóbbi országokkal sajátos kapcsolatok alakultak ki a következő évtizedekben. Az Ötvenes évek/1. hátteret ad a korábban megjelent, de későbbi korokat megrajzoló kötetekhez.

Aczél Endre színesen mesél – és főleg az idősíkokat kezeli bravúrosan. Mindezeket a történéseket a ma optikáján keresztül nézi, mutatja. Ebben az összefüggésben megengedhető, sőt kötelező, hogy mai ésszel tegyük mérlegre a politikusi döntéseket, különösen, ha ma már látjuk a várt – vagy éppen elkerülni remélt – következményeket is.

Aczél sokszor ironikusan, olykor rezignáltan fűzi kommentárjait az eseményekhez – mintha csak értő társaságban sztorizgatna. Ettől műve mulatságnak sem utolsó – már ha tudunk nevetni a hatalmas politikai őrületeken, a kisebb huncutságokon, a változó méretű balfogásokon.

Az Acélsodrony korábbi köteteit (Hatvanas,  hetvenes,  nyolcvanas évek) eleven történelemkönyvként ajánlottam mai középiskolások, egyetemisták számára – ezt most csak ismételni tudom. A cserepekből hitelesebb kép áll össze, mint a nagy, átfogó történelmi művekből. Emberi léptékűek a kornovellák. Az ötvenes évek második felében (nem kevesen emlékszünk rá) annyi minden történt, hogy az újabb néhány száz oldalt követel. Az első dekádot kimazsolázó vaskos kötetet tehát majd követni fogja a második fél évtized is.

A könyvnek van/lenne még egy nagyon célszerű felhasználási módja. Mivel az ötvenes évekre jutott több autokrata rezsim megrepedezése („a vég kezdete”), ajánlható lenne egyszerű, kétkezi politikusoknak, sajtóbeli hazudozóknak, valósághamisítóknak – csak hogy lássák, hová vezet a gyűlöletkeltés, az ellenségképzés, és miképpen ismétli magát a történelem.

Persze nincsenek illúzióim. Tehát inkább a hétköznapi olvasó figyelmébe ajánlom. Mondjuk úgy: reményébresztőnek.

Aczél Endre: Acélsodrony 50/1. Az ötvenes évek
Park Kiadó, Budapest, 2014
408 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft
ISBN 978 963 355 0328

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az ötvenes évekről ma a legtöbb ember csak néhány gyászos és tragikus dologra asszociál: a terrorra, padláslesöprésre és 1956-ra – annak is inkább a leverésére. Pedig az ötvenes években is létezett a vasfüggönyön túli világ, ahol izgalmas dolgok történtek: Európa kilábalt a háborús depresszióból, megkezdődött a német gazdasági csoda és alakot öltött az, amit ma Európai Unióként ismerünk.

Ázsiában háborúk dúltak, Amerikában kommunista kémeket és szovjetbarát értelmiségieket üldöztek. A világ félt az atomháborútól, de közben szólt a zene, méghozzá új hangokon és új hangszereken. Világsikerű könyveket írtak, és remek filmeket készítettek – sőt effélék a vasfüggönyön innen is történtek.

A magyar labdarúgó-válogatott majdnem világbajnok lett, de aztán mégse. Sztálin meghalt, elkezdődött az olvadás – és nem lehetett tudni, vajon a szovjet glóbusz egész jégsapkájára kiterjed-e, vagy csak a perifériákon hasad le néhány jéghegy.

»Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is.

Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Az, hogy közben lezajlott egy rendszerváltozás, nem ok, még kevésbé „gyógyír a feledésre” (Katajev).

Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.« – Aczél Endre