Második menet | Aczél Endre: Acélsodrony – Hetvenes évek

Posted on 2012. március 19. hétfő Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

Acélsodrony '70 - borítóHa a művészetkritika – egy ma már ritkábban emlegetett megfogalmazás szerint – mozgó esztétika, akkor az Acélsodrony-trilógia a mozgó politika- és gazdaságtörténet. A különbség mindössze annyi, hogy lényegesen több élvezetet lehet találni e tankönyv forgatásakor.

Már a hatvanas éveket cédulázgató kötetet is azzal tettem le, hogy alig várom, vajon mit mond a kitűnő újságíró a hetvenes évekről, melyekben huszonéves kora javát töltötte, vagyis lényegesen több dolog válhatott személyes élménnyé.

Nem okozott csalódást, ez egyértelmű. Ezek a kétflekkes, ötperces mini összefoglalók tükörcserepeket mutatnak föl, azonban, ha kellő távolságból nézzük – az egész kort látjuk, sajnos egyáltalán nem torzító tükörben. Miért sajnos?

Már az előző évtizedet végigmazsolázva is feltűnt, hogy a hosszú politikai nyilatkozatokból kihámozott egy-egy mondat (arány: háromezer méter kontra két centiméter) jól elrejtve ad magyarázatot gazdasági gondjaink ősforrásaira, például. Emlékeztetőül mondom, az idő tájt – és még legalább egy évtizedig – a figyelmes magyar újságolvasó legfontosabb képessége a sorok között olvasás volt. Azt a tényt, hogy a politikai vezetésben, az Egypárt legmagasabb szintjén harcok folytak (szellemi, ideológiai, gazdasági, reformpárti és reformellenes erők, megengedőbbek és keményvonalasok, tehetségesek és kőfejű akarnokok között), ezt csak kevesen tudták, értették.

Aczél Endre könyve olykor Champollion munkáját idézi fel – ő volt a hieroglifák egyik első megfejtője –, és ne higgyék, hogy kisebb feladat a fűrészpor ízű mondatokból kihámozni az értelmet. Vagy éppen azt, hogy miről nem beszélnek. (Érdekes, amennyire visszaemlékszem, ezt hívták szubjektív idealizmusnak: amit nem látunk, amiről nem beszélünk, az nincs is…) A kötet által bemutatott évtizedet ma már a gazdasági reformok – és azok megfúrásának – korszakaként azonosíthatjuk.

Különös csatamező volt ez: egyre jobban látszott, hogy a szocializmusnak a szovjet modellje nem működik, ezért minden érdekcsoport úgy próbált rajta változtatni, hogy minél kevésbé változzék. És minél inkább javítgatták, annál jobban megmutatkoztak a javíthatatlanság jelei. Viszont itt, a szocialista tábor (korabeli kifejezés) határvidékén némely eretnek lépések (háztáji, gazdasági munkaközösségek) is megvalósultak – mondjuk úgy, korlátozott kockázattal. (Na, azért voltak, akik Moszkvába rohangáltak feljelentgetni.)

És ez volt az évtized, melyben kialakult Kádár János pozitív képe. Hogy a viszonylagos jólét mekkora hitelt igényelt (nyugatról) és mennyi áron alul (keletre) eladott árut – no, ez derült ki jóval később. A hazugságok ára.

De egyáltalán nem csak gazdasági és politikai fejtegetések tárháza a vaskos kötet. Aki ebben az évtizedben revelációszerű filmet, koncertet, színházat csinált, akinek élete – ha igazi nagyság volt – épp ez időben ért véget, az belekerült az önkényes, ám igen alapos válogatásba.

Lukács György és Honthy Hanna, Déry Tibor és a Képzelt riport bemutatója, a Jézus Krisztus Szupersztár és a merénylet Makariosz érsek ellen, az ABBA felfutása és (a most ismét reflektorfénybe került) Biszku Béla eltávolítása, Mindszenty bíboros kiszabadulása és zseniális magyar filmek Angi Verától Pelikán József történetéig – ez mind akkor volt a mienk.

Aztán feledésre ítélt, de sosem felejthető nevek is: diktátorok, háborúgerjesztők, háborúvesztők, háborús helyszínek Vietnámtól és Kambodzsától Kínáig, Afganisztánig, Iránig – máig nyúlóan.

Aczél Endre

Aczél Endre

Aczél sportrajongása meg az objektivitásra törekvés szinte magától értetődővé teszi, hogy világbajnokság, olimpia nem maradhat említetlen. Persze főleg a minket igazán érdeklő terepekről szólva: futballpálya, hokistadionok, uszodák vize, de a híres távol-keleti pingpongsikerek (és ennek diplomáciai lecsapódása is). És sakk, hiszen az emlékezetes Fischer–Szpasszkij is ez időre esett, meg a rezsim névadója is nagy sakkjátékos volt. (Külön köszönet a szövegben nagyon sokszor említett sportújságíró kollégának, Török Péternek.)

Egyszer már leírtam, de nem változott érvényessége: gyerekeinknek a fáraók, a dinoszauruszok és az oldalkocsis motorkerékpárok egyként egyetlen homogén múlt részei. A szétszálazáshoz, mai bajaink megértéséhez, tegnapi nyomorúságunk, mai dicsőségeink alátámasztásához tegnapi szivárványos napjaink történetei szolgálnak tanulságként.

Adatok: A könyv fülszövege

A sorozat további kötetei:

Aczél Endre: Acélsodrony – Hetvenes évek

Park Könyvkiadó, 2010