Az időutazásos kalandregény minden író számára komoly feladat. Egyesítenie kell a történet jelenidejét a célba vett korral, és nem menekülhet az utóbbi alapos ismeretétől sem. Nógrádi Gábor egy kört már lefutott (A mi Kinizsink) ebben a kategóriában, és az előző könyv sikere is inspirál(hat)ta ezt a másodikat.
[Szakmai megjegyzés, csupán az olvasó kedvéért. Tisztességes szerző (J. Verne, Jókai) már a 19. század derekán is alázatosan felkészült tudományos hátterű kalandregényeire; a kalandot a fantáziájából építette föl, a tényeket szakemberek, útleírások, szakkönyvek kifaggatásával gereblyézte össze, tömérdek jegyzettel támogatta meg. E tudnivalóknak a történetbe építése már nehezebb feladat. Verne gyengébb műveiben például adatok ezreit másolja ki statisztikai adattárakból, akadémiai előadásokból – és azok épp olyan szárazak és unalmasak –, majd mondatja fel a kalandba cseppenő tudós hősével. Jókainál ellenben hús-vér karakterek magyaráznak bonyolult dolgokat köznyelven a hozzá nem értők számára. (Fekete gyémántok). A fiatalabb generáció által roppant kedvelt fantasy világában ilyen kötöttségek nincsenek. Vagy a mindenhol kötelező varázsló/boszorkány/átmeneti élőlény vagy a kocsmáros/fogadós tud mindent. És kéretlenül is elmondja.]
Ennek megfelelően minden efféle történetbe kell egy nagyokos, legalább egy szaktárgyban. Nógrádi Gábor kettőt csavar ezen az alaptézisen. Két nagyokosa van: egyik a múltban tájékozódik egy sarkkutató biztonságával, a másik pedig a számítógép használatában és a virtuális világban.
Hősei tizenéves kölkek (meg egy húg), természetesen eszesek, kissé csibészek. A szabályokat meglehetősen kreatívan értelmezik… Számítógépes zsonglőr is van köztük, aki egyszer már átdobta a társaságot Kinizsi Pál korába.
Hogy a poént ne lőjem le: a falu polgármesterségre áhítozó, meglehetősen köztörvényes főbunkója hatalomátvételre készül. Természetesen balkézi eszközökkel. A nem kívánatos helyi rendszerváltozás elmozdítaná a nem túl erős kezű jelenlegi polgit, az iskola – korábbi –történelemtanárát. A srácok átlátják, mekkora kockázatot hozna magával a tankdübörgésű fickó (előrehozott) választási győzelme. Ismét Kinizsi segítségét kérnék, de egy kisebb műszaki baki miatt kicsit odébb, Dózsa korában kötnek ki.
Az időútra velük tart jó cinkosként a történelemtanár, és… Ezen a ponton elnézést kell kérnem az olvasóktól, mert fölösleges volna sokkal rövidebben és rosszabbul elmondani Nógrádi Dózsa-regényét. Viszont érdemes végiggondolni, mitől annyira szerethető ez a nem túl vastag könyv. Legelőször is a humorától. Nógrádi, jó mesélőként szinte minden bekezdés, minden szituáció mögül kikacsint – az egyik legaranyosabb, ahogyan a korábban megjelent Kinizsi-regényre (tehát a többször hivatkozott az előzményre) hívja fel fél kézzel az olvasó figyelmét.
Karakterei, bár kellően valódiak, ugyanakkor kellemesen karikatúraszerűek is – hiszen a kamasz olvasónak nem finomságokat és lélekrezdüléseket kell feltálalni.
A kalandok, amelyekbe egymást sodorják diákok és felnőttek, teljesen valószerűek – ahogyan például a gyerekek saját falujuk 16. századi állapotába csöppennek, s ott okoznak rémületet, majd szereznek népszerűséget.
Elbűvölő, ahogy a kissé pipogyának gondolt töritanár a múlt alakjairól olyan apróságokat tud, amelyek rájuk nézve életmentő erejűek. Mert a tanár úr sokkal komolyabb múltbúvár, mint gondolnánk róla, és ezt mindenféle tudományoskodás nélkül képes elővezetni.
Végül pedig ott marad (megoldva vagy megoldatlanul?) a kérdés, ami minden időutazásos mű kulcskérdése: szabad-e belenyúlni a történelembe, akár csupán a jövőre vonatkozó információ fátylának föllebbentésével? És ha ilyesmi elhangzik, vajon milyen következmény, milyen reakció a jó, a lehetséges, az etikus.
Nógrádi Gábortól erre is kapunk választ, és ha felnőttként belegondolunk, igen szellemeset. Idősen és ősz fejjel is nagy élvezet volt olvasni a Dózsa-könyvet – és nagyon bízom abban, hogy a fiatalabbak is legalább ennyi örömet találnak benne.
Nógrádi Gábor
Nógrádi Gábor: A mi Dózsánk
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2014
256 oldal, teljes bolti ár 2390 Ft
ISBN 978 963 119 6757
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Négy iskolás, egy töritanár meg egy vizsla. Mit keresnek ők valamennyien 1514-ben? És ráadásul „Kinizsi Pál” feliratú pólóban. (A vizslát kivéve.) A kis csapatnak feltétlenül beszélnie kell Dózsa Györggyel, mielőtt még visszaindulnak a jövőbe.
Kezdetét veszi az utazás Temesvárra, amely bővelkedik kalandokban: többek közt összefutnak a gonosz Jumurdzsákkal (aki még nem félszemű) és a gyermek Dobó Istvánnal, a későbbi egri várkapitánnyal. Számos kalamajkába keverednek, néha csak hajszálon múlik az életük.
Egyre gyakrabban jut eszükbe: vajon megváltoztathatják a történelmet? Elkerülhető a magyar történelem egyik legvadabb mészárlása és az azt követő megtorlás? Nógrádi Gábor fordulatos, letehetetlen regénye a Dózsa-féle parasztháború 500. évfordulójára jelenik meg, emléket állítva a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszakának.
Olvass bele 
windthroughthepines
2014. november 20. csütörtök
Átemelte 使番 – az üzenetvivő.
KedvelésKedvelés