Nádgarnitúra | Andrusko Marcella (majdnem) monoestje

Posted on 2015. február 16. hétfő Szerző:

1


DSC_0768

Minden szerepben: Andrusko Marcella

Bedő J. István |

Parairodalom. Valami olyan, ami a literatúra mellett lapul, létezik, ámbár létét szégyelljük. (Már aki.) A dilettáns szerzőről tudnivaló, hogy meg van győződve – és el van ájulva – saját nagyszerűségétől. A tehetség eget kér! A tehetségtelenség fórumot, kiadó/nyomdát, színpadot.

Csőben fedezném fel a likat, ha értelmezni próbálnám Parti Nagy Lajosnak azt a választását, hogy a vértehetségtelen szerzők műveit emeli be a nagyirodalomba (erről később). Úgy, hogy megírja helyettük. Nem első, nem utolsó alkalommal. Mármost míg a dilettáns olvashatatlan és nézhetetlen, addig a hamisított dilettáns mű: parairodalmi és/vagy színházi csemege szellemi ínyenceknek.

Ilyen lett Andrusko Marcella saját válogatású és szerkesztésű PNL-estje, a Nádgarnitúra. [Hogy egészen pontos legyek: eredetileg a Radnóti Színház produkciója volt, amely az Irodallam sorozat keretében készült, 2014. április 11-i bemutatóval.] Először is szólóest – duóban. A fő szólam Marcelláé, pedig mellette, a háttérben meg Dinyés Dániel muzsikál (saját zenéit is), kiegészít. Másodszor pedig meglehetősen népes társaság veszi körül főhősnőnket.

Látszólag egy történetet nézünk, hallgatunk a Bábszínház padlásszínpadán, de a PNL-életmű ismeretében, vagy egy kis utánalapozással kiderül, hogy a hasonló hangütésű történetekben mi a közös. Az, hogy kommunikációra születetten képtelen emberek próbálják magukat kifejezni. Néha egészen alpárian, néha kevésbé. A szájukban összekeverednek a szavak. A habarék új minőséggé áll össze.

Dinyés Dániellel

Dinyés Dániellel

Az egyveleg nyersanyagából készült társadalmi körkép riasztóan röhejes. A Mauzóleum (színmű) egy töredékéből apránként kiderül, hogy a hős leküzdhetetlenül rajong a gellért-hegyi Szabadság-szoborért. A hajnal arcvize (monológ) lenyomat a balatoni büfé-császár birodalmáról és alattvalóiról. És a másik monológ Wolfrám története – azazhogy Szép Rózáé, melyben a szüreti szőlőtaposás halálos véget ér. De még az is olyan hangon szól, hogy nem lehet nem nevetni rajta.

Andrusko Marcella összeállításában nem mindig a nő és nem mindig ő szólal meg. Karra húzott, nagyszájú muppet, klasszikus játszóbaba, kesztyűsbábok, valamint megelevenített holt tárgyak a játszó- és színésztársai. Ugyanis része a kompozíciónak a csúcsok csúcsa: a híres Ibusár, Sárbogárdi Jolán élete és huszerettje az összes operetthőssel, hadsereggel – Jolánka álomvilágával.

A snájdig Bajkhállóy Richard huszárkapitányban nem lehet csaódni (Nem úgy mint egy hitvány jegyvizsgálóban...)

A snájdig Bajkhállóy Richard huszárkapitányban nem lehet csalódni (Nem úgy, mint egy hitvány jegyvizsgálóban…)

Parti Nagyot játszani nem könnyű játék. Szólóban különösen nem az. Marcella fürge, karcsú gyíkként siklik át egyik szerepből a másikba, tahóból romantikusba. Romantikába. Szép Róza és Wolfrám szőlőtaposós idilljéből egy másik tenyeres-talpas figurába, a Köjál elől gyakorlottan menekülő büfés asszonyba. Hanggal teszi magát túlsúlyossá. Aztán huszárkapitányból elaléló hercegkisasszonyba. Onnan meg a relatív civilbe: Jolánka bőrébe, akit a jegyvizsgáló megszédített és elhagyott. Átkozódik. Bosszút süvít a telefonba. Aztán sírva menekül vissza a maga írta álomvilágba.

DSC_0926

Jolánka elhagyottan…

És dalol. Mert az említett Szép Róza bordalszerző, ugyebár, akiből csak úgy ömlik ám kifele a bordal! PNL ezeket a kancsal, bandzsa szövegeket Marcella külön kérésére írta meg teljessé (ugyanis eredetileg a Wolfrámban csak az indító sor, a bemondás volt meg) – no hát, ez a nagyirodalom. Szépnek nem nevezhető, de tökéletlenségében tökéletes – tehát NAGY. És stílusban remekül illik hozzá Dinyés Dániel zenéje. Dinyés amúgy is különös módon vesz részt az előadásban. Zongorázik (néha énekel), szinte mindvégig háttal, de egyszer csak felemeli két kezét, s a kesztyűn apró fejek mutatják, hogy íme, támad a hadsereg. Szereplő is.

Most tűnik fel, hogy szinte mindig PNL szövegéről beszélek. Csak éppen attól és azért eleven, mert és ahogy Marcella életre kelti.

Előadás és jegyrendelés: legközelebb ismét a Radnótiban lesz látható a Színházi Világnapon, 2015. március 27-én.

Köszönet a közreműködőknek: a bábokért a Budapest Bábszínháznak, a Kolibri Színháznak, valamint Orosz Klaudia és Palya Gábor Dávid bábtervezőnek.

Fotók: Pap Zsuzsanna