Régi oligarchák | Molnár Ferenc: Olympia / Karinthy Színház

Bedő J. István |

Molnáron, természetesen, nem fog az idő. Az Ördög tavalyi sikerszériája fájdalmasan megszakadt Balikó Tamás halálával. Viszont a Karinthy Színház nemigen maradhat Molnár Ferenc nélkül. Tehát: az Olympia.

Olyan egyszerű és olyan csavaros, amilyen Molnár csak lehet. A monarchiabeli fürdőhelyen érlelődik a botrány: a legszebb özvegykorban lévő (31 éves) Orsolini hercegné – szül. Plata-Ettingen Olympia – egy huszárkapitánnyal flörtöl. Ah, és oh, és fidonc! Egy kékvérű, szép özvegy élje le unatkozva élete hátra lévő ötven évét! Punktum. Inkább, mint hogy rangon aluli kapcsolatba bonyolódjon egy hihetőleg paraszti ősöktől származó, ifjú huszárkapitánnyal. Aki ugyan még felviheti az ezredességig is, na de csupán a tehetsége és nem a születési előjogai alapján.

Ebben a főrangú (és rangkórságos) szarkeverésben élen járnak a császári hadsegéd famíliájának nőtagjai, vagyis az egész mérhetetlenül sznob világ. Schöpflin Aladár már 1928-ban azt mondta, hogy az Olympia „kielégíti a mai demokratikus, nagyvárosi polgári közönség sznobizmusát, mely boldog, ha feudális nagyurakat akárha színpadon is lát, és kielégíti ugyanennek a közönségnek a demokratikus érzését, amely örül annak, hogy az egyszerű származású ember megállja helyét, sőt diadalmaskodik ezekkel a nagyúri alakokkal szemben.”

Mert a kapitányról a második felvonásban azt tudjuk meg, hogy valójában szélhámos és tolvaj. Illetve ezt a szereplők tudják meg, akik számára még nagyobb a botrány. Hiszen még protekciót is toltak a kiváló lovas alá, hogy egészen a császári udvarig eljusson. És mindezt miért? Mert Olympiának tetszik a kapitány. Ma már nem szokás az egész történetet és valamennyi fordulatát elmondani a bemutatott daraboknak (hadd legyen valami meglepetés a jövőbeli nézőnek is). Hogy a kapitány valójában kicsoda és micsoda, és hogy a néző előre mulat azon, amit már sejt, miközben a szereplő főrendek ájuldoznak, alélnak és a skandalum méretét latolgatják… Azonban elárulhatom, hogy bár Molnár közel merészkedett a giccshez, jó ízlése nem engedte meg a hepiendet. És ez így hiteles.

Korcsmáros György abszolút komolyan (de nem komolyra) vette a darabot. Ennek következtében Pásztor Erzsi (Eugenia hercegnő) és a főintrikus Lina hercegnő (Egri Kati) viperaméregben gazdag párbeszédei szépen szikráznak. De Lina a férjét, Albert herceget (a pici szerepben is kitűnő Szirtes Gábor) megállás nélkül piszkálja. Egri Kati minden megszólalása egy vipratox-epe-méz koktél. Pásztor Erzsi saját fensőbbsége tudatában alázza meg a kedves Linát – az ő férje ugyanis közvetlenül a császár mellett teljesít szolgálatot, míg Lináé „csupán” az udvar főlovászmestere. Árnyalatok! És amidőn (igen, kérem, amidőn!) a botrányt elsimítani kell, Pásztor Erzsi úgy simít, de úgy simít!

A szép és jéghideg Olympiát Balsai Mónika játssza, kicsit ellentmondásosan. Elbűvölően, perzselően szépnek kell lennie, amikor megolvasztja a huszártiszt szívét. Acélnál, gyémántnál is keményebbnek kellene lennie, amikor szakításra kényszeríti az etikett. De csak a szavai kemények, és nem az érzelmei. Amikor pedig móresre tanítja a jóképű huszárkapitány, nem a megrendülés hiányzik Balsai Mónikából, hanem az, hogy porrá zúzódjék. Marton Róbert adja a megalázott, majd elegáns bosszút álló huszártisztet. Külseje vonzó, viselkedése kifogástalan – pontosan tudja, hogy társadalmi helyzete mélyen a hercegeké alatt van, és ennek megfelel minden mozdulatával is. Nagyszerű átalakulásokon megy át, amikor ő kerül nyeregbe, akár mint leleplezett huszártiszt, akár pedig mint leleplezett szélhámos.

A nyolcadik (ti. utoljára felbukkanó) szereplő Plata-Ettingen herceg, a sznobok sznobja, a családja körében akarat nélküli karikatúra: Szilágyi Tibor. Idegesítőbb (persze remekül) mint Arisztid és Tasziló együtt, és pont olyan degenerált is, mint a viccfigurák. (Általában ezt idős all-round művészek szokták játszani, kellően vegyítve a méltóságot és a nevetségességet. Hiszen a néző többet tud Plata-Ettingen hercegnél…).

Aki valaha is látta az Olympiát, a csendőr alezredes Krehl megjelenését várja. Krehl szabadon játszik, amennyi belefér, hiszen Eugenia szövege csak annyit mond róla: „Ön értelmetlen arcot vág.” Karinthy Mártonnak sikerült megszereznie Bezerédi Zoltánt (remélhetőleg nem csak erre az egy fordulóra). Ez a csendőr egy kifordított Svejk. Ugyanolyan ostoba, de kevésbé szószátyár. Igazából abban sem biztos, mennyit köteles elmondani. És a kényelmetlen helyzetekben vajon illendő-e szórakoztatnia a hercegi családot? Avagy esetleg csupán néhány udvarias formulával társalgást imitálni? Bezerédi tehát azt a lehetőséget kapta, hogy az értelmetlen nézésen túlmenően kezdjen valami némajátékot. Habozik, elgondolkodik, mondjon-e valamit. Egy sor érzelem viharzik át az arcán. Nekivágna, de nem meri, aztán mégis – de jobb lenne, ha hallgatna. Mielőtt megnyikkanna, hosszú pillanatokig csak a mimikájával próbálja helyzetbe hozni magát (persze elbaltázza…). A megvetett, lenézett, ám sikeres komikus színészi eszköztárat teríti a néző elé – mégpedig kiválóan.

Horesnyi Balázs díszlete realisztikus (és közben századfordulósan hamis) eklektikus világot rajzol kevés eszközzel, és ebben a világban Tordai Hajnal jelmezei – kivált a nőké, természetesen – ironikusan tükrözik az arisztokrácia gőgjét és pazarlását. (A hölgyek tolldíszes kalapjai külön tanulmányt érdemelnének…).

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy van-e a bemutatónak hátsó gondolata, második jelentése. Hiszen, ha akarom, Eugénia és Lina lelkes császárhűsége, az uralkodó jeges tekintetétől érzett borzongás, a karrierféltés, a szűk és zárt körben tömörülő talpnyalók mind annyira ismerősek. Maiak. Mint ahogy viselkedésük is: le lehet (le kell!) nézni azokat is, akiknek kevesebbjük van, akik nem úgy születtek, ezüstkanállal a szájukban.

Avagy a huszárkapitány szembefordulása a kőgazdagokkal – jelent ez valami többet is? A Karinthy Színház nem rágja szánkba az alternatív gondolatot. Nem tapad napi aktualitáshoz: Molnár-vígjátékot kínál.

Ha valamelyik néző netán mégis ennél többre gondol a komédia kapcsán, az legyen az ő dolga.

Fotók: Kolbe Gábor [KG], Nagy István Dániel [NIRD]

További előadások, jegyvásárlás

Molnár Ferenc: Olympia / Karinthy Színház
Rendező: Korcsmáros György

Plata-Ettingen herceg, tábornok – Szilágyi Tibor
Eugenia, a felesége – Pásztor Erzsi
Olympia (özv. Orsolini hercegné), a leánya – Balsai Mónika
Kovács, huszárkapitány – Marton Róbert
Krehl, osztrák csendőr alezredes – Bezerédi Zoltán
Albert – Szirtes Gábor
Lina – Egri Kati

Díszlet: Horesnyi Balázs
Jelmez: Tordai Hajnal