Hogyan kezdődött? | Raul Hilberg: Az európai zsidók elpusztítása

Posted on 2014. november 24. hétfő Szerző:

2


Hilberg_AzEU-zsidók elpusztítása-bor180Bedő J. István |

Mellbevágó, lélegzetelállító ez a könyv. Raul Hilberg gyakorlatilag már kevéssel a háború vége után céltudatosan és következetesen egyetlen kutatási témának szentelte magát. Annak, hogy a Harmadik Birodalom hogyan készült fel arra, hogy a világ – vagy legalábbis Európa – zsidó­ságát nyom nélkül kiradírozza a jelenből, de lehetőség szerint még a múltból is.

Hatalmas, háromkötetes műve 1961-ben jelent meg, ebből készítette majdnem negyedszázaddal később az egykötetes verziót, szánva főként annak az ifjúságnak, mely már annyira eltávolodott az eseményektől, hogy akarva-akaratlanul immár relativizálta a történteket. Ismét elmúlt egy negyedszázad, és a könyv időszerűbb, mint bármikor. Tudni kell még róla, hogy megközelítésmódja előzmény nélküli. Ugyanis az elpusztítók világát vizsgálja, hogy megértse (és ez még csak nem is áll közel a felmentéshez!), hogyan jutott el a német birodalom a tömeggyilkosságokig.

A borzalmakat már nagyon sok kutatásból, emlékiratból és persze irodalmi feldolgozásokból ismerjük – tehát aki Hilberg könyvét olvasni kezdi (megacélozott lélekkel) az már az első lapok előtt tudja, mi a történet vége. És ettől válik még rettentőbbé a mű.

Ugyanis minden az előzményekkel kezdődik. De nem a 20. században, és nem német földön. Hilberg táblázatban veszi sorra, hogyan vált a keresztény egyház egyre türelmetlenebbé és kirekesztőbbé. Példának a zsinati határozatokat mutatja időrendben, és mellé illeszti, hogy a náci Németország rendeletei, rendelkezései hogyan ismétlik meg (ha eltérő sorrendben is) az egyházi lépéseket. A protestantizmusban Luther élen járt a zsidógyűlöletben, és hatása napjainkig átszövi a keresztény egyházak mentalitását.

A német intézkedéseket nyomon követve Hilberg bemutatja, hogy amint az ideológiában ellenségnek kikiáltották ki „a zsidót”, még a meghatározásával is hosszasan küszködtek – lévén éppen német földön a zsidóság részben integrálódott, részben asszimilálódott. (Lengyelországban, a pusztítás későbbi terepén, zártabb, elkülönültebb zsidó közösségek éltek.) És a kötet további részeiben – ahol még szinte minden jogfosztás csak korlátozások formájában jelenik meg – az olvasó azon borzad el, hogy hatalmas adminisztrációs, bürokratikus szervezetek jönnek létre, és harcolnak egymással is a jogkörökért. Óriási erőszakszervezetek (rendőrség, katonaság, biztonsági szolgálatok, ún. védelmi erők stb.), mind azzal az egyelőre elhallgatott céllal, hogy emberek soha addig nem látott tömegét tüntessék el.

E cél megvalósításához külön nyelvet is alkotnak (az érdeklődők figyelmébe ajánlom Viktor Klemperer művét). A mellébeszélés és az eufemizmusok árnyékában pedig kialakul a deportálások valódi célja: a zsidóság megsemmisítése.

Mire a kötetben elérkezünk a fizikai szörnyűségek visszafogott, tárgyilagos leírásához, már többször meg kellett állni az olvasásban, mert a szörnyűségek valójában már a gettók kialakítása előtt is összeszorítják az olvasó torkát.

Hilberg alapossága ezzel együtt is lenyűgöz: mert azt is vizsgálja, vajon lett volna-e jele vagy esélye az ellenállásnak. És elemezve a zsidóság történetét, arra a következtetésre jut, hogy a nép több ezer éves történetében többféle menekülési, túlélési stratégia volt, de ellenállás, tiltakozás, fegyveres harc szinte soha. A zsidóságnak mindig sikerült a harc elkerülésével túlélni, egyszerűen nem léteztek hasonló történelmi példák – és ilyenfajta pusztító szándékkal még sosem szembesültek. A tapasztalat hiánya tette lehetővé, hogy akár csak maroknyi „különleges szolgálatos” működtetni tudta a gyilkológépezetet.

Hilberg könyve Szekeres Gábor jó fordításában jelent meg. A történész szakma több kifogást emel részben a szerzői rövidítéssel, részben a szerkesztői, kiadói munkával kapcsolatban. (Karsai László: Hilberg-zanza; nol.hu/20141122). Ez azonban nem csökkenti az alapvetően angolszász nyelvterület olvasói számára készült könyv fontosságát, és a tényt, hogy Hilberg hatalmas lökést adott a további kutatóknak.

Nagy kérdés, hogyan érhetné el ez a mű igazi célközönségét, a gimnáziumot befejező vagy a felsőfokú képzést kezdő fiatalokat. Ugyanis nagyon fontos volna, hogy ezen a rendkívül alapos, teljesen tudományos, mégis – furcsa kimondani – olvasmányos munkán végigrágják magukat. Valahol az ajánlott és kötelező olvasmányok határvidékére kellene eljutnia. Nagyon remélem, hogy a pedagógusok kezükbe merik venni – de azt is tudom, hogyha a jelenlegi centralizált oktatásvezérlés (KLIK) nem áll mellé, aligha érkezik el remélt olvasójához.

Ugyanakkor igen erős félelmeim is vannak, de különös módon erről is a könyv szakmai kiválósága tehet. Ugyanis olyan pontosan írja le az antiszemitizmus intézkedésekben megnyilvánuló lépcsőfokait, hogy szinte kézikönyv, pontos használati útmutató, ha rossz (politikus)kezekbe kerül. (De ne legyen igazam…)

Raul Hilberg hatalmas munkáját az izraeli Jad Vasem először visszautasítással fogadta, mert „hogyan is lehetne kizárólag német források alapján vizsgálni a holokausztot”, és mert a műből nem mutatkozik meg a zsidóság ellenállásának nem-fegyveres formája (iratok hamisítása, bújtatás, menekítés stb.). Később azonban megváltoztatták hozzáállásukat, és elfogadott lett ez az alapmű.

Hiszen a zsidóság 20. századi tragédiájának kezdőpontját nem az első vonat­szerel­vények indulása jelzi. Ez a tragédia a fejekben kezdődött el. Tehát a szörnyű tényeket is a fejekbe kell eljuttatni.

Raul Hilberg

Raul Hilberg

Raul Hilberg: Az európai zsidók elpusztítása
K.u.K. Könyvkiadó, Budapest, 2014
416 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft
ISBN 978 615 536 1036

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A háromkötetes mű, melynek alapján ez a kötet készült, az első olyan tanulmány, amely a témát nem az áldozatok, hanem az elkövetők szemszögéből vizsgálja. Raul Hilberg több évtizedes kutatómunkájának eredménye az 1933 és 1945 között Németországban, illetve a német uralom vagy befolyás alatt álló területeken történt zsidóellenes intézkedéseket tárja fel és elemzi. A fő hangsúlyt az intézkedések előkészítői és végrehajtói (köztisztviselők, katonai vezetők, náci pártfunkcionáriusok, az SS és a magánvállalkozások képviselői) működésének vizsgálatára helyezi. Ők mozgatták a halál gépezetét.

70 év telt el a magyarországi zsidóság elhurcolása és meggyilkolása óta. Nyilvánvaló, hogy egy új generáció felteszi a múltban mellőzött kérdéseket. Ez a könyv Hilberg azonos című, háromkötetes tanulmányának kifejezetten fiatalok számára készült átdolgozása, e kérdések megválaszolására vállalkozik. Az európai zsidók elpusztításának rövid leírása a történet lényegére helyezi a hangsúlyt. Olyan olvasók számára készült, akik nem ismerik a részleteket, mégsem egy áttekintés csupán. Világos, közérthető részletek alkotnak összefüggő egészet benne a holokauszt témáját oktató tanároknak, illetve e kurzusok hallgatóinak tapasztalatai alapján állította össze a szerző.