Browsing All posts tagged under »családtörténet«

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó (részlet)

március 6, 2014 Írta:

0

Amikor tizenhat éves lettem, apánk értésemre adta, hogy ezentúl húgomnak kell hívnom a nővéremet. A szemembe nézett, úgy mondta – máshogy meg sem értettem volna. Szerinte immár felnőtt férfivá lettem, s a felnőtt férfinak hajadon nővére nem, csakis húga lehet. Tita elmúlt tizennyolc, férje pedig nincs. Nem értettem, miért mondja ezt nekem. Néztem rá jelentőségteljesen, […]

Siketek közt | Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

március 6, 2014 Írta:

0

Vámos Miklós | Az ifjú kolléganőt Szécsi Noéminek hívják, és nem tudom megítélni, milyen mértékben ismert a neve e lap* olvasói között. Talán hallottak róla, amikor 2009-ben sokak meglepetésére elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, 33 ország pályakezdőit győzve le, öregbítve a magyar irodalom hírnevét külföldön. Ha mégsem, jegyezzék meg most. Gyorsan két számozott megjegyzés, […]

Szeretni és szeretve lenni | D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

augusztus 9, 2013 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Fekszik egy asszony a halálos ágyán, a teste rohamléptekkel halad az enyészet felé, de a szelleme még tökéletes. Sőt: lenyűgöző. Hiszen már az egész életét napi kisszerűségektől mentesen mérlegelheti, már hiteles különbségtevésre képes lényeges és lényegtelen között, önigazolásait már nem keresztezhetik ellenvélemények, és érvényes üzeneteket is hagyhat örökül, mert a kikerülhetetlen vég […]

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak (részlet)

augusztus 9, 2013 Írta:

0

| 3 | Penészedik a fal, érzem. Még nem látom, de furcsa, ragacsos, ned­ves teste van a levegőnek a szobában. Persze lehet, hogy én ma­gam vagyok ez a furcsa, ragacsos, nedves test. A bajom szivárog át a pórusaimon, ki a nagyvilágba. Nem baj. Nem baj, ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok. Nagybeteg. Azt szokták mondani. […]